Mellkisebbítő műtét?! Hülye vagy?

Egy fiatal nő nem régiben megosztotta az egyik közösségi platformon a történetét. Meglehetősen vékony alkatú lány, akit extrémen nagy kebellel áldott – vagy épp vert – meg a sors. Végül a mellkisebbítő műtét mellett döntött és elégedetten tette közzé a változásról készült felvételeket. (Természetesen nem meztelen képekről van szó, viszont a különbség így is szembeszökő.) A reakciók túlnyomó részt nem voltak épp támogató jellegűek. Egyesek azon a véleményen voltak, hogy „Ez volt az egyetlen előnyös tulajdonságod.”

Persze, nem az ő története az egyetlen. Akadt olyan nő is, aki többek között azért is választotta a kisebbítő műtétet, mert sokszor kapott rosszmájú megjegyzéseket. A többség nem hitte el, hogy a mellei igaziak, ezért egyből rásütötték az álszentek billogját. Biztosra vették, hogy olcsó kis nő, aki valószínűleg escortként vagy pornószínészként keresi a kenyerét, és így is bántak vele. Ahogy meséli, a férfiak figyelmét vonzotta ugyan, de a nőktől kapott szúrós megjegyzések hatására sokszor egyszerűen földhöz csapta a kosarát a bolt közepén, hogy otthon nyugodtan kisírhassa magát végre.

Az ilyesmit nem lehet elintézni annyival, hogy „hülye bunkók”, e mögött ennél komolyabb tudatlanság és érzéketlenség bújik meg.

A legtöbb nő azért választja a kisebbítő műtétet, mert köszöni szépen, nem kér az olyan finomságokból, mint az állandó hát- és mellfájdalom. Másfelől, fizikai korlátot jelent és higiéniai szempontból is feladja a leckét. Melltartót kapni lehetetlen küldetés. Mindenütt csak tanácstalanul forgatja az eladó a fejét, miközben – cseppet sem megalázó módon – méregeti a kebleid. Míg végül úgy érzed magad, mint egy vásári tenyészkanca.

Forrás: Unsplash

Közös erővel felforgatjátok az üzletet, pedig szíved szerint már a tapéta mellé simulva, szemlesütve sasszéznál a kijárat felé. Végül maradnak azok a cégek, amik egyedi igények szerint készítik el a fehérneműket. A “barátnőktől” pedig érkezik a szokásos duma: „Irigylem a problémáidat.” Mintha ez az egész fájdalmas, ráadásul baromi hosszú procedúra valamiféle jackpot lenne a sorstól. Értem én, hogy sok nő irigyli a természetesen telt keblű társait. De komolyan nem tudunk túllépni a „rohadj meg színvonalon”?

Ami a férfiakat illeti, rájuk általában jobban hatnak a vizuális ingerek, mint a nőkre, ez érthető. Nincs abban semmi, ha bizonyos idomokon megakad a szemed. Bár, nyilván nem ez lesz a mérvadó a párválasztás során, általában ugyanazokkal a véleményekkel találkozom: „Nem bánnám, ha nagyobb lenne neki, de így is tetszik.” És olyasmikkel, mint: „Aki azt mondja, neki nem tetszenek a nagy mellek, az hazudik.” De ha valaki számára ezek csak a fájdalom forrását jelentik, csak azért vállalja be a szenvedést, mert neked így jobban tetszik? Mi, nők pedig – hiába szeretjük feministaként beállítani magunkat – folyamatosan versengünk egymással, egyszerűen így vagyunk összerakva. Miközben a saját külsőnkön szorongunk, kapva kapunk a lehetőségen, ha egy nőtársunkat savazhatjuk. Biztos, hogy ez a legjobb hozzáállás a fene nagy feminizmusunkat tekintve…

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok