Menekültem a baljós alak elől, de ő kitartóan követett…

Betti igazán boldog volt, hogy egy hónap után újra össze tudnak hozni egy találkozót a barátnőjével. Jókedvűen készülődött, mintha egy randira menne. Feltekerte a régi hifin a hangerőt, a Call Me Maybe dallama nemcsak a lakást, de az egész környéket betöltötte. 

Olyan volt, mint egy ötéves. Annyira hiányzott neki Kriszta, hogy már a gondolattól mosolyra húzódott a szája,  hogy végre újra láthatja. Letörölte a párát a fürdőszobatükörről, és nekilátott a sminknek. Egy kis alapozó, szempillaspirál és rúzs. Nem kell sok festék. Amikor ilyen jól érzi magát az ember lánya, az úgyis sugárzik róla.

„I just met you, this is crazy” – üvöltötte a mikrofonná avanzsált dezodoros flakonba, amíg kitáncolt a nappaliba. Már tegnap este kiválasztotta a ruháját. Gyorsan magára öltötte a szűk farmert és a lenge pöttyös blúzt, felvette a fekete magassarkút, és sietősen elindult. Már kezdett sötétedni, amikor kilépett a belvárosi bérház kapuján.

Szinte lebegve szállt le a villamosról a Blahán, alig várta, hogy végre odaérjen a Szimplába, a „randi” megbeszélt helyszínére. Régebben hetente minimum egyszer megfordultak a szórakozóhelyen, az összes pultos, pohárszedő és biztonsági őr ismerte őket. Azonban a zebrán átkelve egy felettébb gyanús alakra lett figyelmes. A férfi oda-odasandítva méregette, ami egy szempillantás alatt beárnyékolta a jókedvét. A vastag szemöldökcsont és a robosztus alkat láttán összeszorult a gyomra – az alak sötét ruházata pedig csak még félelmetesebbé tette az egész összképet.

Önkéntelenül is gyorsította lépteit. Még 15 év elteltével is a frászt hozták rá az ilyen fickók, akik az exére emlékeztették. Hiába telt el annyi idő a szakítás óta, még mindig élénkek voltak az emlékei. Hogy is feledhetné azt az éjszakát? Ahogy a férfi a hajánál fogva rángatta, ahogy ütötte, ahogy sziszegte neki a fogai között: „Úgyis tudom, hogy megcsalsz, te ribanc!”

Forrás: pexels.com

Gondolataiból egy autó dudájának a hangja rántotta vissza a valóságba. Sikerült pár méter előnyt nyernie, de az alak még mindig ott volt, és amikor hátrapillantott, találkozott a tekintetük. Ekkor Betti már félt. „Mit akarhat? Kirabolni? Megerőszakolni? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy követ. Rá kell kapcsolnom, ha ezt meg akarom úszni” – morfondírozott magában. Befordult végre a Kazinczy utcába, és nagyon remélte, hogy a férfi nem arra fog jönni, de tévedett. A kedvenc mexikói étterméhez ért, ekkor már szúrt az oldala, de még így sem lassított, sőt.

Mire a Szimpla Design Shopnál járt, már futott. Zilált, alig kapott levegőt.

A haja is csapzott lett, és izzadt. De ezzel mit sem törődve lépett be a szórakozóhelyre, ahol az addig mázsás súlyként ránehezedő stressz egy pillanat alatt hullt le róla. Rögtön észrevette a barátnőjét, aki már rá várt, és egy gyors köszönés után rögtön elmesélte neki a történteket:

– Hallod, valaki követett egészen idáig, nagyon para volt, konkrétan halálra rémültem. És most itt van, érted? Ide is bejött utánam, ott áll a pultnál feketében, nézd!

– Ő, a Bomber-dzsekiben? Ja, ő az új biztonsági őr, Géza…

Nyitókép: unsplash.com

Tovább olvasok