Muszáj szinte félmeztelenül járni az utcán?

Ahogy a hőmérő higanyszála egyre magasabbra kúszik, úgy kerül le rólunk egyre több ruhadarab. A kilógó testrészeket és anyagcafatokat elnézve azonban olyan érzésünk lehet, mintha állandóan a strandon lennénk.

Beköszöntött a csupasz szezon, de tényleg muszáj félmeztelenül járni a városban? Sérti a civilizált együttélés szabályait, ezért megtiltották Sorrentóban, hogy az emberek fürdőruhában vagy félmeztelenül flangáljanak az utcán. Aki mégis illetlenül jelenik meg, az máris perkálhatja az 500 eurós büntetést.

A város polgármestere szerint az emberek többsége illetlennek tartja a ruhátlan járkálást, és attól tart, hogy a félmeztelen testek látványa a város hírnevének is rosszat tesz. Ezért mostantól a rendőrök nem csupán a rablókra fognak lecsapni, hanem a póló nélkül vagy fürdőruhában korzózókra is. Az olaszoknál egyébként volt már ilyen döntés korábban, van olyan hely, ahol mezítláb is tilos közlekedni.

A magyaroknak egyelőre ettől nem kell tartania, ám az elképesztő mennyiségű melltartópántok, kilógó alsók és húsdarabok tengerében elgondolkodik az ember azon, hogy mikor mosódott el ennyire a határ magánszféra és a köz nyilvánossága között. Exhibicionista vagyok, imádom megmutatni a testem – sokaknak ez a válasza a kérdőn felhúzott szemöldökre.

A divattal párhuzamosan az önkifejeződés is változik. Az elfogadás jogcímén arra kérnek minket, hogy a kilók, hajszínek mellett a ruházkodással kapcsolatban is legyünk megengedők. Az én testem, az én ruhám – értem a szlogent, de meddig terjed valójában az elfogadás? Tényleg ennyi fehérneműt kell néznem a városban?

FORRÁS: UNSPLASH

Ha nem kificcenő alsónadrág, akkor hurkásító tanga vagy elképesztően széles, lehetőleg a ruha színétől teljesen eltérő melltartópántok égetik ki a retinámat. Ám mindez szinte eltörpül a szőrös köldök, kibuggyanó mellek és a fenék alsó-felső vágatának látványa mellett. Tényleg rám tartozik, hogy kinek mekkora, honnan indul és meddig ér? Nem a prüdéria beszél belőlem, amikor azt mondom, régebben nem volt ilyen durva a helyzet.

Ma gyakorlatilag félmeztelenül rohangálnak az emberek le-, fel- és kivágott ruhadarabokban, amelyek a legintimebb részeket is feltárják előttünk. Pocsék érv, amikor azt mondja valaki: ne nézzek oda! Egyrészt, ha nem nézem, akkor is látom. Másrészt ne felejtsük már el, hogy egy nagyvárosról beszélünk, nem pedig egy üdülőfaluról. Ne ibizásodjunk már el ennyire!

A strandruha nevében is benne van, a strandra való. Az utcai öltözettel egymást is megtiszteljük és a várost, amiben együtt élünk. A test felszabadítását, az ízlés béklyókból való kitörését egy pontig értem. Azt is, hogy mostanság egyre nehezebb az utazás, miközben mind vágyunk a vakációra. De ne a közös utcáinkat, parkjainkat, tereinket használjuk arra, hogy ledobjuk a textilt. Ha jó testünk van, ha nem.

Azt is értem, hogy egyre melegebb van, de miért kell elhagyni hiúságunkat egy kis meztelen komfortért cserébe? Hol marad a városlakó büszkesége, aki nem csak felkapja magára az első rongyot, amit talál a szekrényben? Persze az ibizásodás nem most kezdődött, hosszú évek óta látjuk az egyre érdekesebb, különlegesebb ruhák, kiegészítők megjelenését.

Összemosódott a nyilvános és privát énünk.

Ennek köszönhetően mindennapi utcai látvány lett a nyitva hordott ing, a mindent feltáró cicanadrág, a pizsamaalsó vagy a tengeri cipő. És a közkinccsé vált fehérnemű. Pedig a ruha többé-kevésbé még hűt is a forróságban. Amikor melegünk van, izzadunk. Hogy lehűljünk, ennek az izzadságnak el kell párolognia, hogy kiszívja testünkből a hőt.

A világos, laza ruhák lehetővé teszik, hogy a levegő átjárja a bőrt és felgyorsítsa a párolgást. De ha eltekintünk a tudományos szempontoktól, akkor egyszerűen csak legyünk büszke városlakók, akik kényelmesen, jó ízléssel öltöznek fel, a kivetkőzést pedig meghagyják a strandra  vagy a hálószobába.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂