Nem a pénzedre hajtok, de sóher pasik sem kellenek!

„Nehogy azt gondold, hogy én egy tehetős férfi vagyok” – közölte Péter Borival, miután előadta, hogy egy budai kertes házban éli a mindennapjait. 

A nő elcsodálkozott, hiszen nem tett fel egyetlen kérdést sem a férfi anyagi hátterét illetően, így nem értette, miért hangsúlyozza ezt ennyire ki Péter. Még csak a kezdetén jártak az ismerkedésnek, és semmi olyat nem tett vagy mondott, amitől aranyásónak tűnhetett volna. 

Elege volt az olyan típusú férfiakból, akik – ha volt pénzük, ha nem – máris azt feltételezték, hogy bizonyára minden nő csak a vagyonukra hajt. Vajon az ilyeneknek nincs elég önbecsülése? Úgy gondolják, csakis a pénztől lesz vonzó egy férfi? – morfondírozott magában. – Na ezek azok, akik fennhangon hirdetik, hogy a randin is fizessék közösen a cehhet. Akik túlzásba viszik az egyenlősdit.

De mitől félnek?

Hogy egy vacsorával megrövidítik őket? Vagy esetleg egy bonbon vagy virág árával, amit azért a legtöbb nő jó néven vesz az udvarlás időszakában? Na jó, később is. De tényleg ennyire rossz lenne a helyzet? 

Nem tudta, milyen nőkkel hozta össze Pétert eddig a sorsa, de kikérte magának, hogy őt is egy kalap alá vegyék az aranyásókkal. Egyébként is nevetségesnek tartotta ezt a kifejezést, ha a férfira gondolt.  Azért valljuk be, a milliárdosok nem a Facebookon keresnek párt maguknak. És Péter, attól még, hogy van egy kertes háza, nem számít főnyereménynek.

Még akkor sem, ha ő szentül meg van erről győződve. 

Ő pedig még véletlenül sem néz ki cicababának, olyannak, aki egész nap csak a manikűrösnél ül, majd a szoláriumban piheni ki ennek fáradalmait. Ezért nagyon nem tetszett neki Péter megjegyzése.

Attól tartott, az összekeveri a női nem biztonság iránti természetes igényét az „aranyásással”. Ami Péter elmondása szerint esetében a megélhetési, esetleg lakhatási céllal történő ismerkedéssel is lehet azonos… Bori szerint viszont nem. Negyvenen túl egy nő már joggal várhatja el, hogy egy férfinak ne legyen büdös a munka és rendelkezzen valamilyen szintű egzisztenciával.

Forrás: Unsplash

Bezzeg az nem baj, hogy Péter is elvárja: ne kelljen eltartania a nőt, akivel párkapcsolatot tervez. Akkor most, hogy is van ez? Bori már érezte, hogy a férfi nem az ő embere. Nem, nem azért, mert aranyásónak érzi magát. Hanem mert zsugorinak és önzőnek tartja azt a fajta hozzáállást, amikor egy férfi rögtön érezteti, mennyire félti a vagyonát.

Ezt a fajta rejtett pszichés manipulációt, nyomást nem tartotta tisztességesnek, hiszen a másik ezzel próbálja elfogadtatni a saját zsugoriságát. Csak akkor lehetsz tisztességes, becsületes nő, ha nem számítasz ajándékra? Márpedig ő igenis elvárja, hogy figyelmességekkel, apróságokkal halmozza el a férfi, ha udvarolni akar. Ne teherként élje meg, ha kényeztetheti azt, akit szeret, hanem örömmel tegye ezt.

Persze, nincs ő rászorulva a férfi ajándékaira, de ettől függetlenül minden nőnek jólesik, ha törődnek vele. Már ha szívből teszik… Péternél ezek után minden egyes rózsaszálnál attól félt volna, hogy majd a szemére hányja, mit is kapott, ha esetleg a dolgok mégsem jól alakulnának közöttük. Így inkább lemondott a vele való ismerkedésről. Csak olyannal akart kezdeni, aki egészséges önbecsüléssel rendelkezik és nincsenek komoly előítéletei a nőkkel szemben.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok