Nem hiszek egy férfi szavainak, csak a tetteinek!

Most van itt az idő, hogy kijelentsem, minden férfi egyforma. És most nem arra gondolok, hogy van két kezük, meg lábuk, meg a férfi jegyeiket meghatározó egyéb „végtagjuk”, hanem arra, hogy nincs számukra erkölcsi akadály, ha be akarnak nőzni melletted. 

Pedig nagyon nem szeretem az általánosítgatásokat, és eddig ódzkodtam is az ilyesfajta kijelentésektől. Az egész akkor kezdődött, amikor még hősszerelmes tini koromban az első nagy szerelmem apukája kijelentette, hogy ne éljek álomvilágban, az én Ádámom is ugyanolyan férfi, mint a többi. Már ami a gyarlóságát illeti.

Na, én akkor hevesen csóváltam a fejem, és állítottam, hogy márpedig az én Ádámom nem olyan. És hittem is ebben. Még akkor sem adtam fel a hitemet, amikor Ádámkával egy szakításunk után ismét egymásra találtunk, de ő elfelejtette közölni velem, hogy közben már más is van a képben. Ennek ellenére hittem tovább.

Aztán ismét beköszöntött a nagy szerelem, amikor az úriember néhány év után ismét elfelejtette közölni, hogy ő már más veteményesét gondozza. Igaz, furcsa volt az, hogy már nem keres olyan sűrűn, elmaradnak a közös programok is – na de betudtam annak, hogy elfoglalt üzletember. Hiszen állította, hogy szeret. És még mindig hittem.

Majd jött Casanova, aki fűt-fát ígért. És tudjuk, hogy a nők abba szeretnek bele, amit hallanak. Márpedig, amiket ő ígért, az igen vonzó volt. Csak éppen soha nem valósult meg semmi belőle. És ekkor még mindig hittem, hogy van egy férfi az univerzumban, aki valóban más, mint a többi. Aki őszinte, és azt mondja, ami a valóság. El is érkezett. A tettek és a szavak teljes mértékben összhangban álltak nála.

FORRÁS: PEXELS

Ő volt az a férfi, akiért a tűzbe tettem volna a kezemet. Ő soha nem csalna meg, mondogattam a barátnőimnek. Erkölcsileg sem lenne képes rá, hiszen erős alapokon nyugszik a  hite. „Szexi szerelmem” – írogatta, mondogatta évekig. Aztán nem oly rég egyszer csak bennem megállt az ütő, mert amíg ezeket a sorokat olvastam, közben a profilképén már egy idegen nővel ölelkezett. Próbáltam jobban beazonosítani azt a nőt, hátha én vagyok – de nem, nekem ilyen fürdőruhám nincsen.

Mindez jobban fájt, mint az összes eddigi csalódás, mert a hitemet ölte meg abban, hogy fenntartás nélkül fogadjam az emberek szavait. Mert mindez azt bizonyítja, hogy nagyon sokan úgy lépnek tovább – vagy le -, hogy közben hitegetik az előző párjukat. Nem, nem mondom, hogy mindegyik gonoszságból teszi. Bár vannak, akiknek így kényelmes, viszont mások inkább kímélni akarják a párjukat.

Nem merik megbántani, és ezért inkább tovább játsszák azt, hogy az ő érzelmeik még mindig tiszták és csak felé irányulnak.  Olyan is létezik, hogy még önmaguk sem tudják, mit tegyenek, ezért játszanak kettős játékot. Mindez azonban rendkívül káros. Ha önmagukkal szemben sem őszinték, és nem merik felvállalni a tetteiket, azzal nagyobb sérüléseket okoznak a másik félnek.

Nem beszélve arról, hogy hogyan fognak ezután tükörbe nézni?! 

Mindenki tudja, hogy az egyenes út a legrövidebb út, sokszor mégsem azon megy végig. Pedig hamarabb elérne a céljához. És mivel ez így megy évezredek óta, ezért csak azt tudom javasolni, hogy soha ne a szavaknak, hanem a tetteknek higgyetek. Az árulkodó jeleket figyeljétek, mert ha a szavak és a tettek nem találkoznak, akkor bármennyire is szeretnétek bízni a szép szavakban, nem érdemes.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok