Aki sikeresebb az nagyobb eséllyel lép félre?
Van egy barátom, akinek a határozott, erős és szenvedélyes nők a zsánerei. Aztán amikor egy díszpéldány akad a horgára, nem győz panaszkodni…
Arról, hogy mennyire nehéz vele kijönni, és milyen mértékben átveszi az irányítást az élete felett – mindenféle házimunkát sóz a nyakába, megszabja az öltözködését, rendelkezik a szabadideje felett, és partiról partira ráncigálja, ahol előszeretettel flörtöl másokkal. Amitől persze ő nagyon szenved, én mégis úgy látom, hogy a lelke mélyén szereti és keresi az ilyen jellegű kapcsolódásokat.
Mondhatnám, hogy egyedi ez a fajta vonzódás, de valójában több hozzá hasonló embert ismerek, akik szeretnek náluk sikeresebb, fiatalabb, okosabb, szebb vagy magasabb társadalmi státuszú valaki dicsőségében fürdőzni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy bizonyos értelemben a domináltság az, ami képessé teszik őket a párjuk tiszteletére és szeretetére. Emiatt pedig hallgatólagosan elfogadják a megbillent kapcsolati egyensúlyt, még annak árán is, hogy adott esetben meg kell küzdeniük a partner domináns, uralkodó attitűdjével.
Ami, talán nem meglepő módon, gyakran párosul a kicsapongásra való fogékonysággal. Erről olvastam nemrég egy érdekes tanulmányt az Archives of Sexual Behavior folyóiratban. A kutatás négy tanulmányt végzett a párkapcsolaton belüli dinamika és a hűtlenség közötti reláció feltárására.
A megkérdezettek válaszaiból kiderült, hogy azok az egyének, akik úgy érzik, több hatalmuk van a párkapcsolatukban, nagyobb eséllyel lépnek félre. Ezt egy felfokozott érzelmi állapot indikálja, amelyben az irányító fél feljebbi szintre pozicionálja a saját értékét a másikéhoz képest. A felméréséből az is világossá vált, hogy a férfiaknál erősebb a hajlam a megcsalásra, azonban a nők is hajlamosak viszonyba bonyolódnak akkor, ha irányítást nyernek a párjaik felett, mivel biztosak a csáberejükben.
Az eredmények a fentieken túl azonban még egy fontos dologra rámutatnak, ami nem más, mint az egyensúly fontossága a párkapcsolatokban.
Az egyenlőtlen erődinamika ugyanis megmérgez mindent, beleértve az intimitást is. Ennek oka, hogy a gyengébb, alázatosabb, megalkuvóbb partnerek túlzottan aggódhatnak az erősebb partner elvesztése miatt, ezáltal csökken az önbizalmuk, így kevésbé érzik magukat vonzónak, kívánatosnak. Ugyanezt bizonyítja az egyik régi „árulás” történetem.
Az akkori exemmel jól megvoltunk
Addig, amíg nagyjából ugyanannyi pénzt kerestünk. Aztán komoly előléptetést kapott, és megtriplázódott a fizetése, ezzel együtt az egója is. Ahogy ő emelkedett a ranglétrán, én úgy csúsztam egyre lejjebb és lejjebb. Anyagilag, testileg, érzelmileg egyaránt. Az első botlását megbocsátottam, és Isten tudja még hány felett hunytam volna szemet, ha nem szűri össze a levet egy menő PR cég vezetőjével, aki miatt végül faképnél hagyott. Akkor nagyon-nagyon fájt, de ennyi év távlatából inkább hálát érzek, mert megtanított arra, hogy az egészséges kapcsolatok stabilitását a balansz adja. Most már csak olyan férfival akarok együtt lenni, akivel úgy szeretjük egymást, mint egyenrangú felek.
Nyitókép: Midjourney
