Ha tényleg veled akarna lenni, akkor veled is lenne…

Amikor valaki nagyon tetszik, vagy konkrétan beleszerettünk, akkor hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni vele. Megbocsátani olyasmit is, amit nem kellene, elfogadunk olyasmit is, amit nem kellene.

Megmagyarázzuk magunknak, miért nem válaszol olyan gyakran, mint ahogy szeretnénk – vagy amilyen sűrűn bárki más válaszolni szokott. Azért nem ér rá találkozni, mert éppen nagyon sok a munkája, vagy segítenie kell egy beteg családtagjának. Kifejezetten egy felelősségteljes, gondoskodó ember, akivel megfogtuk az isten lábát.

Persze, mindenkinél lehet ilyen időszak

 

Átmenetileg lehet olyan sűrű az élete valakinek, hogy bármennyire is szeretné, nem tud annyi időt, figyelmet szentelni valakinek, mint amennyit kellene. Felnőttként rengeteg olyan kötelessége lehet, amit nem tud csak úgy lerázni, a nap végére pedig csak kimerülten bezuhan az ágyba. Emellett próbálja tartani a kapcsolatot valakivel. Ezt el kell fogadni, meg kell érteni.

Ez a helyzet csak átmeneti, ugye?

 

De meddig kell türelmesnek lenni? Meddig lehet elhinni, hogy tényleg csak nagyon leterhelt és nem elhanyagol minket? Mikor érezzük azt, hogy ez merő érdektelenség, és neki bőven elég olykor egy találkozó, amivel el tudja ütni az időt? Esetleg egy szex – viszont túl sok energiát nem akar belénk fektetni. Csak a polcon félrerakott játékként tekint ránk, és csak pont annyi figyelmet szentel nekünk, hogy még ne akarjunk megszabadulni tőle.

A szeretők is így hitegetik magukat

 

A szeretők is azért ragadnak bele éveken keresztül a szeretői státuszba, mert így hitegetik magukat. Most valamiért nem alkalmas a válás. Érthető, hogy a gyerek még nem fejezte be az ovit, nagyon nehéz lenne megoldani, hogy két helyről hordják oda. Most beteg a nagyszülő, ilyenkor nem lenne jó még plusz stressz. A munkahelyi helyzet annyira bizonytalan épp váltás előtt áll, nem tudná fenntartani magát, ha egy ilyen helyzetben menne bele a válásba. A kifogások száma végtelen lehet, de az eredmény ugyanaz. Marad a házastársa mellett, és csak titokban látogatja olykor a szeretőjét.

Ha valaki valamit nagyon akar, akkor azért tesz is

 

Ha arra vágynál, hogy a Holdon sétálj, akkor valószínű, hogy le kellene mondanod erről az álmodról, mert ez keveseknek adatik meg. Viszont ha szeretnél valakivel együtt lenni, ha szeretnél vele beszélgetni, jobban megismerni, részese lenni az életének, akkor azért teszel. Főleg akkor baromi kontrasztos és elkeserítő ez, ha a te fejedben folyamatosan jelen van a másik. Nézegeted a telefonodat, hogy válaszolt-e. Úgy alakítod a hétvégét, hogy ha el akarna hívni valahova, akkor ráérj.

De nem érkezik se üzenet, se randi meghívás. Majd amikor újra beszéltek, akkor te igyekszel visszafogott lenni, ő mentegetőzik, és azt írja, hogy naaaagyon hiányoztál, jó lenne találkozni, de ne most hétvégén, hanem mondjuk jövőhét szerdán? Te pedig csak állsz ott mint az a bizonyos a lakodalomban, hogy mi legyen… Szeretnél vele találkozni, viszont ha igent mondasz, akkor megint elfogadod, hogy ilyen a kapcsolatotok dinamikája. Ha nemet mondasz, akkor meg elszalasztod a lehetőséget. Mi van, ha ezután…

Saját magadat vered át

 

Meg kell húzni egy határt. Vagyis többet is. Az első arról szól, hogy számodra mi az az alap figyelem mennyiség, amitől boldog vagy. Milyen gyakran szeretnéd, ha kommunikánátok, milyen gyakran szeretnéd, ha találkoznátok. Mert nem mindenkinél azonosak ezek az igények. Ha te pontosan tudod, neked mi a minimum, akkor a másik határ, amit meg kell húzni, az az, hogy meddig viseled el, ha ezt sem kapod meg. Természetesen az benne van, hogy egy kis ideig türelmes vagy, viszont ha folyamatosan elhanyagolva érzed magad, akkor el is vagy hanyagolva.

A világot olyannak látjuk, mint amit tapasztalunk belőle. Például, a középiskolás éveket teljesen másképp élheti meg egy osztálynak két tanulója. Aki népszerű volt, sok baráttal, annak kifejezetten vidám, felemelő időszak volt, aki viszont mellőzött vagy kiközösített volt, annak kellemetlen emlék. Mind a két gyerek megélése igaz, és valós számukra. Pedig ugyanarról a közegről beszélünk, csak másfajta tapasztalásokról

Külön kell választani az ő helyzetét a te megélésedtől

 

Az, hogy milyen magyarázatok vannak arra (valósak vagy kitaláltak), hogy el vagy hanyagolva, nem fogja megváltoztatni a hiányérzetet benned. Ilyen szempontból teljesen mindegy is, hogy a szándékai tisztességesek-e, benned folyamatosan rossz érzés lesz. Az pedig nagyon fontos, hogy szeresd magad annyira, hogy ezt hosszú távon ne viseld el. Neked kell megkövetelni azt a minimumot, ami a lelki jólétedhez kell.

Sokkal rosszabb az, ha te vársz valakire, hiányzik valaki és szenvedsz ebben a mellőzött állapotban, mint az, ha csak simán egyedül vagy. Mert az egyik csak egyedüllét, a másik viszont magány – hiszen valaki nélkül vagy. Akinek pedig fontos vagy, az nem hagy magányosan, nem hagy mellőzötten, hanem tesz azért, hogy veled tudjon lenni.

Nyitókép: Unsplash