Megtaláltam a tökéletes férfit, egy hibája volt csak, a felesége…

Léna egykedvűen ikszelgette ki a társkereső applikáció szerint hozzá illő férfiakat. Néha már annyira belejött a dologba, hogy meg sem nézte a jelölteket, csak nyomkodta unottan az ikszeket egymás után.

Húspiac, ahol kénye-kedve szerint válogathat az ember. Dehát úgyis mind kamuzik. Vagy ha épp nem, az fixen nem az ő esete.

Szerette a kihívásokat, neki sosem feleltek meg az egyszerű dolgok. Aztán ahogy reflexből utasította el a következő jelöltet is, azonnal keresni kezdte a visszavonási opciót. Tamás. 36 éves, magyar. Érdekes. Esküdni mert volna, hogy német – a vonásai alapján. Odavolt a külföldiekért.

Tamás azonnal üzent, míg Léna az adatlapját bújta. Elégedett mosollyal konstatálta, hogy bizony a férfi Winterbergben született, és ott is nevelkedett. Büszkén dőlt hátra a kanapén, tudva, hogy ő lesz az ő embere.

Már azelőtt utánajárt, hogy ki ez a férfi, mielőtt szóba elegyedett volna vele. Néhol látott egy-két ezer éves kommentet az férfi exétől, de nem tulajdonított jelentőséget sok évvel ezelőtti dolgoknak – elvégre neki is van múltja.

Tamás nem volt szószátyár alkat. Keveset kommunikált, de igyekezett minden nap meglepni valamivel Lénát, legyen az egy kedves reggeli üzenet, vagy egy tipikus csöpögős, romantikus szám. A nő herótot kapott ettől a stílustól, de megszépítette az egészet, hogy most egy igazi német fickó udvarolja így körbe. Tőle még az is szívmelengetőnek hatott, amit egyébként zsigerből utál.

Megmagyarázhatatlan érzések kerítették hatalmába

 

Hülyének érezte magát, amiért megmagyarázhatatlan vonzalom fűzte az idegen kultúrából érkezőkhöz. És most a semmiből, a depresszió és önsajnálat kellős közepén egyszeriben itt termett Tamás. Rajongott a férfiért, a fél életét adta volna, ha az ő párja lehetett volna. Ki akarta sajátítani, a magáénak akarta tudni, teljesen megbabonázta, elvette azt a maradék eszét is.

Léna okos, művelt nő volt, nem lehetett megvezetni, átlátott mindenkin és mindenen. De az ilyen férfiaknak nem tudott ellenállni. Az ilyeneknek, mint Tamás. A nő imádta a hazáját, de szinte megőrült, ha más ország szülöttjével alkothatott egy párt. Pedig semmi különös nem volt a férfiban. Szegény, egyszerű fiú volt, még csak helyesnek sem lehetett mondani. De Lénának mindegy volt, elveszett.

Valójában nem Tamás vette el az eszét, hanem Léna a sajátját a rögeszméi által. Álmokat szövögetett, és egy-két szép üzenetben már féktelen szerelmet vélt felfedezni. Tamás nem volt lángelme, de pontosan tudta, mikor és mit mondjon a lánynak, hogy teljesen elvegye az eszét.

A lány környezete döbbenten figyelte, hogy miért megy bele egy ilyen játékba, mikor azt sem tudja, ki áll az online profil mögött. De Léna senkire nem hallgatott. Eldöntötte, hogy bármi az ára, megszerzi a férfit. Elemi erővel vonzódott hozzá, és semmi logikus magyarázatot nem talált a vágyaira. Pedig még csak nem is volt az esete.

A napok teltek, de mindketten hónapokként élték meg az idő múlását. Nem éltek egymástól messze, de titkon mindkettejükben ott bujkált a félsz.

Aztán a lány nem bírta tovább, és rövid, tömör, velős üzenetben közölte a férfival, hogy ekkor és ekkor, itt és itt találkozzanak. A barátai óva intették az egésztől. Aggódtak érte. De Lénát nem érdekelte, tántoríthatatlan volt.

Szándékosan indult korábban a randi helyszínére, hogy kifigyelje Tamást. Majd ráfogja, hogy nem volt forgalom és különben is, csak öt perce várt rá. Miközben csak nem bírt magával, és tűkön ült, hogy láthassa a férfit, aki jóideje minden gondolatát kitölti.

Épp olyan volt, ahogy képzelte

 

Bár talán mindegy lett volna már a külső, menthetetlenül, rajongásig szerette ezt az egyszerű férfit. A sötét napok élettel telítődtek, egyik találka követte a másikat, és bár mintha hiányzott volta a kirakós utolsó darabkája, Léna ügyet sem vetve rá így is a felhők fölött élte a mindennapokat. Nem tudott enni, nem tudott aludni. A munkahelyén az ájulás környékezte, éjszakánként, mikor randikról járt haza, kishíján elaludt a volánnál.

Nem érdekelte. Boldogok voltak. A fotókon mindkettejük tekintete ragyogott, tagadhatatlan volt a féktelen vonzalom és igazi szerelem kettejük között. Míg egy kora reggeli órában Léna üzenetet kapott egy nőtől. Tamás felesége volt az. És a rózsaszín felhőkről a lány egyszeriben visszazuhant a monoton, szürke, magányos hétköznapokba – szeretetlenül.

Nyitókép: Midjourney