Akit ma szeretnél magad mellé, azzal holnap is boldog lennél?

Azt érzem, hogy olyasvalakire van szükségem elsősorban, aki gondoskodó, törődő, kedves személyiség. Hiszen mennyivel fontosabbak ezek a tulajdonságok mint például, hogy lehengerlő sz*xuális kisugárzása legyen?

Valóban ez a fontos, vagy most ez a fontos?

 

Sokszor látom, hogy valaki egy nagyon intenzív szívet-lelket meggyötrő kapcsolat után egy olyan embert keres maga mellé, aki szinte pont az ellentéte az előző párjának. Teljesen más mentalitású, teljesen mást tud nyújtani neki. Hiszen az előző borzalmas kapcsolatában rájött, hogy mire nincs szüksége és mi az, amire valójában vágyik.

Így már sokkal bölcsebben olyan párt tud választani magának, akkor sokkal jobban megfelel az ő valódi, érett belső igényeinek. Egyébként ez így igaz is lehet, de nem minden esetben az. Egy rossz kapcsolatban, vagy akár egy hosszabb egyedüllét után valamilyen érzelmi deficitbe kerülhetünk, amit meg szeretnénk szüntetni.

Olyan embert keresünk, aki leginkább megadja, amire MOST vágyunk

 

Könnyű viszont becsapni magunkat azzal, hogy akár hónapokon keresztül sóvárgunk valami után, ezért elhisszük, hogy számunkra az a legfontosabb tényező. Ha valaki például érzelmileg volt elhanyagolt, akkor azt szeretné már nagyon megélni, hogy valaki szeresse, ki is tudja fejezni a szeretetét, törődjön vele, ölelje meg. Ha sz*xuális téren voltak problémák, az hat az ember önértékelésére. Nem kívánt a másik, akkor nem is vagyok sz*xi, kívánatos. Nem teljesítek jól az ágyban. Ilyenkor egy olyan új partner, aki a sz*xualitásunkat erősíti meg, kifejezetten aktív és folyamatosan kimutatja, hogy mennyire kívánatosak vagyunk, gyógyír lehet az eddigi mellőzöttségre.

Ami most jó, nem biztos, hogy mindig elég lesz

 

Nyilván, ha valami nagyon erős szükségletünk, akkor az hosszú távon is fontos marad, a kérdés csak az, hogy mennyire? Vagy, hogy a többi szükségletünkhöz képest valójában mennyire domináns ez az egy? Olyan ez, mint amikor nagyon megkívánunk valami ételt, akár chipset, vagy valami csokit, és a szokásosnál sokkal jobban vágyunk rá. Ilyenkor lehet, hogy a szervezetünknek hiányzik valami, amit gyorsan próbál pótolni. Aztán amikor ez sikerül, akkor utána akár hetekig eszünkbe sem jut újra olyat enni.

Kép forrása: Unsplash

Hasonló lehet a helyzet a lelki igényeinkkel kapcsolatban is. Különféle komplex dologra van szükségünk, hogy jól érezzük magunkat egy kapcsolatban. Nyilván nem mindenkinek pont ugyanarra és pont ugyanolyan arányban. Jobb esetben felnőttként már tudjuk, hogy számunkra mik azok az alapvetések, amik nélkül biztosan nem tudunk boldog emberként működni. De ha valamit hosszú ideje nélkülözünk, akkor ez felborulhat, vagy akár azt is hihetjük, hogy rosszul mértük fel eddig a saját igényeinket, vagy akár útközben változtak meg azok.

Akár igaz is lehet

 

Az évek múlásával mi is változunk, szóval benne van a pakliban, hogy valóban eltolódott valamilyen irányba a szükségleteink fókusza. Már nem arra vágyunk, mint pár évvel ezelőtt. Ez egy természetes folyamat. Viszont ne akkor hozzunk elhamarkodott megállapításokat, amikor már régóta hiányt szenvedünk valamiből! Mert ennek szokott az lenni a vége, hogy valaki egy viharos kapcsolatból átfut egy unalmasba, amiből utána egy újabb szív- és idegrendszerszaggató viszonyba bonyolódik.

Most hiányzik valami?

 

Persze ezt pótolni kell, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az az állapot, amit jelenleg érzünk, nem biztos, hogy jól írja le azt, amire alapvetően szükségünk lenne. Az érzéseink néha átvernek. Legyünk okosabbak náluk, ha nem akarjuk újra és újra abban a helyzetben találni magunknak, hogy benne vagyunk egy kapcsolatban, ami olyan jól indult, de most mégis mintha sok minden hiányozna…

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok