Azért vagyok rib*nc, mert szeretem a sz*xet?

Rib*nc, k*rva, c*fka, l*tyó, r*ngyó, sz*jha – megszámolni sem tudom, eddigi életem során hányszor vágták a fejemhez ezeket a szavakat. Pusztán amiatt, mert nagyon szeretem a testiséget, az erotika különböző formáit, és szuperkomfortosan érzem magam a sz*xualitásommal.

Tudjátok, ebben az egészben mi idegesít fel a legjobban?

 

A nőket arra ösztönzik, hogy szabadon, bátran és hitelesen fejezzék ki a sz*xualitásukat. Mégis, amikor megteszik, lekurv*zzák őket. És bizony nem csak a férfiak szájából hangzanak el gyakran az efféle ítélkezések. A nők is előszeretettel ócsárolják azokat, akikben vetélytársat látnak.

Úgy tapasztalom, utóbbiak szemében a rib*nc olyasvalaki, aki túlságosan laza, szabadszájú, harsány személyiség. Az (alfa)nő, aki szereti a feltűnő, extra hatású sminket. Aki sokat sejtető, mélyen dekoltált, merész ruhákba öltözködik. Aki belülről vibrál, szikrázik és minden mozzanatával magára vonja a figyelmet. Van azonban egy alapvető különbség a két nem között. A nőknél az ilyenfajta verbális bántalmazás, sértegetés, kritizálás inkább lélektani hátterű. Viselkedésük rendszerint saját bizonytalanságukból, negatív önképükből, érzelmi éretlenségükből fakad: félnek, hogy az illető személyében olyan ellenfelet  kapnak, akivel nincsenek egy súlycsoportban.

A férfiaknál valamivel eltérőbb a hozzáállás

 

Egy pasi általában akkor nevez valakit rib*ncnak, mikor úgy gondolja, hogy az illető túl sokat, túl sokszor sz*xel (főként másokkal), vagy ilyesfajta pletykákat hall róla. Sajnálatos, hogy még mindig ennyire prűd és álságos társadalomban élünk, ahol közmegvetés tárgyai a sz*xuálisan szabad emberek. Meglátásom szerint a többség ugyanazokat a mérgező szólamokat fújja, és közben észre sem veszi, hogy az elfogadás helyett a rosszindulat, a felszínes ítélkezés csapdájába esik. Ami teljesen kontraproduktív, hiszen a  sz*x hozzátartozik ahhoz, hogy kik vagyunk és hogyan működünk.

Kép forrása: Midjourney

Ezért nem lenne szabad azt éreztetni másokkal, hogy el kell rejteniük, vagy ki kell irtaniuk magukból egy igen fontos részt.  Ezért kell mielőbb változtatni a sztereotip narratíván. A sz*xpozitivitás azonban nem pusztán hívószó; ez egy megengedő szemléletmód, amely a sz*xualitásról szóló beszélgetéseket igyekszik felszabadítani a tabuk bilincsei alól. És mindenkinek (mindaddig, amíg az együttlét biztonságos és konszenzusos) joga van szabadon, érzelmi, testi megnyilvánulás útján kifejezni a sz*xualitását.

A mások által rám aggatott ’k*rva címkét’ úgy értelmezném át, hogy itt egy nő, akinek van bátorsága megélni az élet által felkínált lehetőségeket és az érzékiséget. A saját vágyai szerint, kíváncsian, szabadon, ítélkezésmentesen.

Tovább olvasok