Léteznek még gondoskodó nők?

Több egyedülálló barátomtól hallottam, hogy eljutottak odáig, hogy felismerték: már az a legfontosabb számukra, hogy egy olyan társat találjanak, aki támogatja őket, akire számítani lehet. Viszont az ismerkedések során egyre kevésbé találkoznak olyanokkal, akik ennek jelét adnák.

Milyen nőre vágynak a férfiak?

 

Valószínűleg erősen korosztályfüggő, hogy mi számít a párkeresés során a másikban. Húszéves kor körül még sokkal jobban magával ragadja a pasikat egy szép arc és egy kerek fenék. Saját magamon is tapasztalom, hogy ami miatt fiatalabb korban még nagyon lelkesedtem volna, az ma már kevés a boldogsághoz.

Amilyen életszakaszban vagyunk, annak a sajátosságaihoz passzoló párt szeretnénk magunknak. Harminc körül már mások lesznek a prioritások. A családalapítás is képbe kerül, az életben pedig alapvetően sok területen kell megfelelni. Nagyon sok a stressz is, a változás, bizonytalanság. Az elmúlt években mindenki tapasztalta, hogy bármikor felfordulhat a világ. Akár egy olyan járvány kitörésével, ami miatt hónapokig elzárva kell élnünk. A gazdasági helyzet bizonytalansága sem dob sokat az alaphangulaton.

Jó lenne ebben a világban egy támasz

 

Nyilván a fizikai vonzalom elengedhetetlen, viszont korántsem elégséges. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk találni a közös hangot, meg tudjuk osztani a másikkal a belső világunkat. Már ezen a pár dolgon is sokan elvéreznek. Ezenkívül egy nagyon alapvető, ősi szükséglet hiányzik a képből. Annak az érzése, hogy valaki gondoskodik rólunk, törődik velünk, támogat.

Hiányzik a női energia

 

A nők is sokat panaszkodnak, hogy manapság sok férfi híján van az alapvető férfi értékeknek, és nincs meg bennük az a férfi energia, ami miatt egy nő virágozni tud egy kapcsolatban. A férfiak figyelme sokkal inkább a karrierépítés és a pénzhajszolás felé terelődött, mintha ez lenne a legnagyobb érték, amit bele tudnak tenni egy párkapcsolatba. Akinek ez a legfontosabb egy férfiban, az viszont valószínűleg pont azt nem fogja megadni, amire a férfinak szüksége van.

A nők pedig kijöttek a konyhából, belevetették magukat a karrierkergetésbe és ugyanazokat hajszolják, amit a férfiak. És ugyanazon a tévúton is járnak. Közben pedig magunk mögött hagyunk sok olyan fontos dolgot, amivel drasztikusan javíthatnánk az életminőségünkön, a kapcsolatainkon.

Nem a fizikai szükségletek kielégítésére van a párunk!

 

Egy jóléti társadalomban, mint amilyen a miénk is, sokkal kevésbé érezzük az egymásra utaltságot. Hiszen tulajdonképpen elboldogulunk egyedül is. Mégis a lelkünknek, szellemünknek hiányzik egy társ. Valaki, aki gondol ránk, aggódik értünk, hoz levest, ha megbetegszünk. Akinek az ölébe hajthatjuk a fejünket egy nehéz nap után. Valaki, aki célt ad nekünk, értelmet a küzdelmeknek.

 

Valamelyik közösségi oldalon felugró videóban hallottam egy nagyon pontos megállapítást. A férfiak nem az erős nőktől félnek, hanem attól, hogy hiányozni fog a kapcsolatukból a női energia. Ez pedig tökéletesen leírja, hogy mi a helyzet. Mert sok nő úgy áll a kapcsolathoz, hogy ő is dolgozik, keres pénzt, intézi az életét, ezért nem kell még pluszban a férfit “ellátnia”, intézze el ő is magának a dolgait. Vagy a másik (ennél rosszabb) megközelítés, hogy ő egy kifejezetten dekoratív nő, nála van a punci, a pasija azért is hálás lehet, mert vele van, ezért jár neki a királynői bánásmód.

Nem patikamérlegen kellene ezt méregetni

 

Ha szeretünk valakit, akkor szívesen teszünk meg neki dolgokat. Mert ez nekünk is jólesik. Mert örülünk, ha a másik boldog, és mi vagyunk a boldogságának az okai. Ez (lenne) egy nagyon fontos motiváció. Teszek valamit érted, mert ha neked is jobb, akkor nekem is jobb. Mert én is boldog vagyok, ha te is boldog vagy. Szeretlek, és melletted vagyok a nehéz napokon is. Akkor is, ha épp kevesebbet tudsz nyújtani. Ez a társ érzés hiányzik. Vagy legalábbis úgy tűnik, hogy egyre inkább hiánycikk.

Nyitókép: Unsplash