Többet ér a függetlenséged, mint a szerelmed?

Mit jelent számodra a szerelem? Hogyan szeretnéd, hogy szeressenek? És te hogyan tudsz szeretni? Egyáltalán tudsz-e még, mersz-e még úgy igazán szíved mélyéről vágyakozóan szerelmes lenni valakibe? Át tudod-e, át akarod-e adni magadat ennek az érzésnek, hiszel-e még ebben?

Mit szeretnénk valójában egy kapcsolattól, egy szerelemtől?

Mindenhonnan azt lehet hallani, hogy legyünk függetlenek és egész emberként lépjünk egy új párkapcsolatba, úgy keressünk társat, hogy nem csak egy hiányt akarunk pótolni a másikkal. Ezek kétségtelenül jó tanácsok, viszont ha túlságosan belelovaljuk magunkat, akkor annak rossz vége is lehet. Mert nemcsak függetlenek leszünk, hanem zárkózottak, elutasítóak is. Nemcsak a határainkat védjük, de a szükségesnél jóval nagyobb távolságot tartunk, nehogy elveszítsük a függetlenségünket.

Ha kiadjuk magunkat, akkor sebezhetővé válhatunk, sőt, akár kifejezetten szánalmassá. Milyen megvetendő, gyarló lény az, aki a másik után sóvárog? Aki vágyja a másik figyelmét, társaságát, szeretetét. Hiszen ez is egyfajta függőség, nem? Egy kiolthatatlan vágy, ami folyamatosan a másikhoz húz. De nem ez az, amire tulajdonképpen vágyunk, ha a szerelemről van szó? Nem ezt az érzést akarjuk megtapasztalni, csak úgy, hogy ne legyen csalódás a vége.

A gyerekek még egyszerűbben tudnak szeretni

Nézem a lányomat, és magával ragad az ő kis világa, visszavisz az én gyermekibb énemhez, az én gyermekibb érzelmeimhez. Más súlya volt a dolgoknak még életem elején, hiszen olyan kis szűk spektrumban ismertem a világot, a nagy részét homály fedte és bizonytalanság. Minden jónak a forrása az édesanyám volt. Tőle jött az étel, a ruha, a játék, a törődés. Elképzelhetetlen lett volna nélküle a létezésem, és tőle függött, hogy mennyire lesz jó egy napom, attól, hogy mennyit kaphatok “belőle”, a figyelméből, szeretetéből, törődéséből.

Kép forrása: UnSplash

Amikor a lányom kér, hogy menjek oda hozzá megölelgetni, akkor ez sejlik fel bennem. Hogy most neki én vagyok a világban a biztonság, a melegség, a szeretet, a játék, és szüksége van rám a boldogságához. Azt hiszem, ez a legszebb szerep az életben, amit be lehet tölteni. És úgy gondolom, hogy egy párkapcsolatban is ennek egy érettebb felnőtt változatát szeretném megélni. Amikor ki merjük mutatni, ha épp szükségünk van a másikra.

Szeretném, hogy hiányozz, hogy rosszul érezzem magam nélküled

Szerethetünk-e úgy igazán valakit, ha egyébként jól megvagyunk nélküle? Nem csak olykor, ha egy kis időre, pár napra különválunk, hanem úgy általánosságban. Hiszen az életünk teljes a párunk csak plusz “szórakozást” jelent, plusz tartalmat visz bele. De ha nem lenne, ha elhagyna, akkor sem törnénk össze, hiszen független individualitások vagyunk, nem szorulunk rá senkire. Nem kellene azért mégiscsak egy kicsit meghalni, ha egy szerelem véget ér?

Ha már ért pár nagyobb csalódás, akkor előfordulhat, hogy a nagy érzelmeket felcseréljük biztonságra. De ez csak egy hamis biztonság, hiszen nem hagyjuk annyira elmélyülni a kapcsolatainkat, hogy igazi mély bizalom alakulhason ki. Nem a másikban bízunk, nem egymásban bízunk, csak abban, hogy elég távol tudtunk maradni ahhoz, hogy ha minden felrobban, minket akkor se érjen el a pusztítás. Csak sajnos így, amíg minden “rendben”, addig is sokkal kevesebb érzés jut el hozzánk.

A szerelmed a családoddá válik

Egy komoly kapcsolatnál én úgy gondolom, hogy a szerelmem a családom tagja lesz. Ez nyilván hatványozottan igaz, ha összeházasodunk, gyerekünk születik. Szeretném, ha tudná, hogy számíthat rám, hogy ha szüksége van rám, akkor ott vagyok. Kifejezetten fontos, hogy megengedhesse magának, hogy szüksége legyen rám, hogy ne kelljen mindig erősnek lennie, hogy bátran elengedhesse magát. A szülőség mellett ez is egy fontos szerep. Társnak lenni.

Kép forrása: Unsplash

Ha szeretek valakit, akkor kialakul bennem a kötődés iránta, akkor szeretnék időt tölteni vele, megérinteni, megölelni. Ha ezeket nem élhetem meg, akkor bizony ez hiányzik, és ettől akkor rosszabbak lesznek a napjaim. Viszont azt hiszem, hogy ezt vállalnunk kell azért, hogy a jó napok igazán jók lehessenek. Persze nem biztos, hogy mindenki vágyik erre, nem mindenki szereti kimutatni az érzelmeit, vagy azt, ha vele túl érzelmes valaki. Ez is rendben van. De ha csak azért vagy távolságtartó, mert így akarod megóvni magad, akkor hibát követsz el.

Ha úgy bánsz valakivel, mintha nem lenne számodra igazán fontos, akkor nem is lesz az. Ő is azt fogja érezni, hogy nem jelent neked sokat. Így a kapcsolatotok sem jelent sokat. Ami pedig nem számít igazán, az nem is baj, ha véget ér. Így a biztonsági játékkal szépen el lehet törölni egy egész kapcsolatot, egy olyan kapcsolatot is, amiben akár nagyon boldogok is lehetettek volna – ha megengeditek ezt magatoknak.

Nyitókép: Unsplash