Polcz Alaine, aki a haldokló gyerekek kezét sem engedte el

„Az élet nem a halállal végződik” – mondta Polcz Alaine, akit az utolsó percek tanújának is neveznek. Miközben sokan még most is csupán írólegendának, Mészöly Miklós feleségének tekintik, vitathatatlan érdemei vannak abban, hogy másképp tekintünk a gyászra, a halálra.

Saját búcsúja a földi léttől csendes volt, otthonában, szerettei körében távozott, épp úgy, ahogy szerinte távoznia kellene mindenkinek. A pszichológus a tanatológia (gyász és halál kérdései) egyik első hazai kutatója, a sokak utolsó napjait megkönnyítő Hospice Alapítvány alapítója volt.

A kolozsvári születésű írónőről kevesen tudták, hogy haldoklókat kísért utolsó útjukon. Karrierje kezdetén művészeti terápiát folytatott felnőtt betegekkel, majd játékteszteket dolgozott ki gyerekek számára. A SOTE II. számú Gyermekklinikáján foglalkozott súlyosan beteg, haldokló gyermekekkel és hozzátartozóikkal. Megrázó művei a kicsik haláltudatáról alapvető fontosságúak. Úgy vélte, minden haldoklónak az a legjobb, ha az utolsó időszakot otthon, családi körben töltheti, így lehet méltó a búcsú.

„Rettegtem attól, hogy apu idegenek között fog elmenni a kórházban. Elfogadtuk, hogy nincs tovább, de azt akartuk, hogy hazajöjjön. Végül otthon aludt el örökre, abban a tudatban, hogy a családjával van” – meséli egy barátom, aki édesapja elvesztése után Polcz Alaine könyveibe menekült. Az olvasás terápiának bizonyult számára, úgy érezte, mintha az íróval beszélgetett volna.

Közvetlen, bölcs és humoros stílusával Polcz képes volt utat mutatni az elviselhetetlen gyász közepette. Ezért a barátom is képes volt megbékélni a tragédiával, szembenézni a veszteséggel, a tehetetlenséggel. Hiszen a gyászmunka is teljes embert kíván, nem lehet elmenekülni előle, bár az emberek többsége megpróbálja.

A modern világ tabusította a halált, nem csak, hogy nem beszélünk róla, szinte szégyelljük azt.

Félelmetes, ismeretlen terület lett belőle, holott néhány generációval korábban a halálnak még természetes kultúrája volt. Az előttünk lévő koroknak saját gyászrítusai voltak, ma viszont zavarban állunk a téma előtt, próbáljuk elfogadni, de inkább hárítani. Sokáig az orvosin sem tanították a haldoklók ellátását. Polcz Alaine különleges gondolkodásmódjával egész munkásságát annak szentelte, hogy megbékéljünk a halállal, hogy minden tragédiát a magunk javára tudjunk fordítani.

FORRÁS: FACEBOOK

Ezt a pszichológus leginkább saját életének komor, fájdalmas epizódjainak feltárásával mutatta meg. Mint oly sok kortársa esetében, Polcz Alaine életére is örökké sajgó bélyeget nyomott a második világháború borzalma. Amellett, hogy a harcok során súlyosan megsebesült, a szovjetek többször is csoportosan megkínozták és megerőszakolták. E háborús traumáit örökíti meg az Asszony a fronton című regénye, amellyel véglegesen kilépett az írófeleség szerepköréből és férje hatalmas árnyékából.

A dokumentumregény a teljes mentális megsemmisülés, az erőszak, az érzelmi kiszolgáltatottság lenyomata, a magyar háborús irodalom egyik legmegrázóbb műve. A női lélek lemeztelenítése és felboncolása. „Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok” – írja Alaine drámai művében.

Az akkor 19 éves Alaine-t brutális állapota miatt újra kellett éleszteni a kórházban, és egy életen át küzdött maradandó sérülésekkel, melyek eredményeként soha nem lehetett gyereke. A fronton átélt borzalmak vezették az ELTE pszichológia szakára, 1949-ben pedig diplomája mellé férjet is szerzett a század egyik legkiemelkedőbb és legvonzóbb írójának személyében.

„Amikor én tudományos vagy népszerűsítő irodalmat írtam, Miklós mindig kiborult. Te, mondta, egy magyar író felesége nem ír le ilyen mondatot. Nem érzed a mondat ritmusát?! Nem érted, hogy nem lehet ilyet leírni?” – Ezek voltak Mészöly Miklós szavai feleségéhez, aki soha nem érezte úgy, hogy felnőtt az író státuszhoz. Hogyan is érezhette volna egy írólegenda árnyékában, aki ráadásul ilyen szép volt?

„Nem feladat, de tudom, érzem, hogy körülötte – és az életem körül – forog minden álmom” – így ír férjéről Polcz Egész lényeddel című csodálatos könyvében, amely a szerelemről, házasságáról szól. Azóta híressé vált levelezésükből (A bilincs a szabadság legyen) páratlan részletek derülnek ki legendás, hosszú kapcsolatukról.

Nem hallgatják el, hogy az író nehéz természete, folyamatos hűtlensége rányomta bélyegét életükre. Mindketten hurcolták magukkal sérüléseiket, Alaine azonban soha nem érezte úgy, hogy ő elég jó Miklóshoz. Nem tudott gyermeket adni neki, és vélhetően az állandóan mardosó bűntudat segített megbocsátani a félrelépéseket. Alaine-nek talán egész élete önterápia volt, mióta túlélte a frontot és a halált.

Talán ezért tudott és akart szolidáris lenni minden távozóval, hogy kezet nyújtson nekik utolsó útjukon. Írásaival nem csupán a vele történteket dolgozta fel újra és újra, hanem létrehozott egy olyan élettechnikát, amely segített a haldoklóknak elmenni, a gyászolóknak pedig túlélni. Miközben reményt adott, hogy mindez megéri. Egyik levelében Mészöly Miklós így írt erről: „Mindig irigylem, ahogy gondolkozol. Csuda dolgokat tudsz gondolni, látni. És mindig a legegyszerűbbet, ijesztően egyszerűen. Ez az igazi.”

Nyitókép: Facebook

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr