Politika a hálószobában: Hogy szeresselek, ha máshová szavazol?

Mindketten egy gyereket akartok, kertes házat és évi egy fix egzotikus nyaralást. Közösek a céljaitok, támogatjátok a közös kasszát és a szexuális kísérletezéseket. A szavazófülke magányában azonban teljesen máshova ikszeltek.

Megöli a kapcsolatot, ha ellentétes ideológiában hisztek, vagy a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjátok a másik politikai érzékenységét? „Republikánussal nem szexelek” – így szól a fiatal srác profiljának első sora a társkereső alkalmazáson. Ahol korábban a diplomás jelző állt, ma a politikailag felvilágosult. Régen azt kérték tőled, hogy ne dohányozz, ma azt, hogy ne legyél trumpista.

Egyre több kutatás eredménye szerint az első randizók jelentős része elzárkózik attól, hogy a másik ideológiai táborból válasszon magának társat. Persze ez nem mindenhol törvényszerű, függ a politikai kultúrától, a társadalmi szabályoktól vagy a családi szokásoktól. Házi kutatásom során magyar, francia és amerikai ismerőseimet interjúvoltam meg a témában.

A hazai terep – hasonlóan a tengerentúlihoz – meglehetősen egyértelműnek tűnt: a párok közéleti ízlése hasonló, a kivételnek számító házaspár tagjai pedig mereven kerülik a témát. Francia forrásom ezzel szemben hozta a macaron-klisét: a romantikus szerelem útjába nem állhat holmi üvöltő politikus. Mi a jobb taktika, ha őszintén beszélünk a véleményünkről, vagy inkább kerüljük a lehetséges konfliktust?

Utóbbi esetében a repedésből szakadékot csinálunk, így aztán, ha az ideológiai különbség csak az első csók után derült ki, jobb, ha bevonjuk a másikat. Lehet, hogy égbekiáltó a különbség, és szó se lehet elfogadásról. Ha a másik kritizálása, neadjisten megvetése állandósul, nincs értelme folytatni a kapcsolatot. Az ilyen toxikus párkapcsolati kommunikáció végzetes sebeket tud ejteni. Az érzéseket és önmagunkat viszont érdemes vállalni, még ha ez a másik elvesztését is okozza.

 

Ha a beszélgetés első pár perce után is képesek vagyunk még a másikról azt gondolni, hogy anya szülte, talán feltételezzük róla azt is, hogy ő szintén jót akar az emberiségnek. A kölcsönös jó szándék jegyében kell diskurálni a közös értékekről, célokról, álmokról, amelyek összekötnek minket. Úgy találjunk hasonlóságot, hogy közben nem tapossuk el a másikat, és mi sem kapunk gutaütést.

FORRÁS: UNSPLASH

A politikai különbség még fájóbb lehet, ha régi kapcsolatról van szó, a változás pedig új keletű. Vedd észre, ha kedvesed a megszokottól eltérő oldalakat olvas, csatornákat néz, de azt is tudatosítsd, hogy ez még nem a világ vége. Maradj rugalmas, hiszen mind változunk. Ne borítsd rá a másikra közéleti érzelmeid teljes arzenálját, mert ugyanolyan ijesztő, mint az ő reggeli kávé felett elmormolt gondolatai.

Tegyél fel inkább kérdéseket, mondd el a te vörös vonalaidat, végső soron pedig irány a párterápia. Meglepődnél, mi minden derülhet ki egy kanapén. A legfontosabb kérdés és felismerés: benne tudsz maradni a kapcsolatban tudva, hogy a másik valószínűleg nem fogja megváltoztatni a véleményét? Ha szereted őt, akkor a megértés az első lépés.

Mindkét oldalról, hiszen a kedvesed sem várhatja el automatikusan, hogy azonosulj a nézeteivel. A közös nevező nem feltétlenül egyetértést jelent, mint inkább megismerést. Mit jelent számodra ez az ideológia? Mi vezetett idáig, mit szeretnél? Mit gondolsz erről? Fontos kérdések, hogy megértsd a miérteket, mielőtt vehemensen le akarod beszélni a másikat meggyőződéséről.

A párterapeuták szerint egyébként a politikai véleménynek alapvetően nem kéne szerepet játszania a párválasztásban, de persze a gyakorlat azért mást mutat. Mit ne tegyél? Kerüld a másik megszégyenítését! Nem az a megoldás, ha elkezded őt linkekkel bombázni, amelyek alapjaiban rengetik meg hitrendszerét. Uralkodj arcvonásaidon, ha a vacsora felett kétes hátterű elméletekről beszél.

A “hogy gondolhatsz egyáltalán ilyet” helyett értelmes kérdéseket tegyél fel, az serkenti a kritikai gondolkodást és talán megóv attól, hogy mémekkel terrorizáld a másikat. Ne azért kezdd el a beszélgetést, hogy meggyőzd őt. Dühös helyett légy kíváncsi, értsd meg, miért gondolkodik úgy, ahogy. Ha úgy érzed, hogy idegbajos leszel egy témától, mondd el, mire van szükséged, hogy biztonságban érezd magad.

És bármennyire nagy a kísértés: sose igyál és politizálj egyszerre! Rikácsolás és kísérleti agymosás lesz a vége, lehetséges szakítással fűszerezve. És mit tegyél? A megértés mellett vedd elő az összes létező empátiád. Húzd meg a határokat és tiszteld a másikat.

Fogadd el, hogy nem ugyanazt a híroldalt olvassátok, nem ugyanazt a csatornát nézitek.

A másik is ott él, joga van hozzá, elvégre egy párkapcsolat két egyenlő fél közös vállalkozása különböző gondolatokkal, benyomásokkal. Amúgy meg feltalálták a fülhallgatót. Sokszor a hasonló világnézetű párok is különböznek, egyszerűen azért, mert nem vagyunk egyformák. A harmonikus vasárnapi reggelekhez semmiképp ne nyomjuk be kedvenc közéleti YouTube-csatornánkat. Hacsak nem zavar az odaégett pirítós.

Tudom, nehéznek tűnhet (magam is barátkozom a gondolattal) elképzelni, de a közös értékrendszer erősebb alap, mint az azonos politikai nézet. Ha kedvesünk okos, márpedig miért választanánk mást, akár tanulhatunk is tőle. Hiszen egyetlen ideológia sem tud mindenkinek érvényes válaszokat nyújtani. Ikszelhettek máshova, az igazi kérdés: hogy bánik veled? Büszke rád, támogat, segít, vagy ellenséges? Nem attól lesz szuper társ, mert alámondja a gondolataidat. És hiába ikszel ugyanoda, ha amúgy egy seggfej.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok