Bevallom, én is kerültem ilyen szituációba. Tavaly tavasszal megismertem egy férfit, aki ritka türelemmel és nyugalommal közeledett felém. Nem volt hangos, nem volt hivalkodó, mégis minden találkozásunk után mosolyogtam. Június végén viszont beindult a nyár: barátok, balatoni hétvégék, tengerparti kiruccanás  – és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már egy hete nem válaszoltam neki. Ő sem írt többé. Augusztusban aztán, amikor egy fesztivál utáni napon teljesen üresnek éreztem magam, rákerestem az illetőre a Facebookon. Fájt a szembesülés, hogy már egy másik nő kezét fogta. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy nem a szabadságot választottam, hanem elengedtem valakit, aki valóban figyelt rám. 

A nyár a kapcsolatok próbatétele

Így lettem a summer shading áldozata, méghozzá úgy, hogy közben észre sem vettem. A summer shading ugyanis nem feltétlenül tudatos döntés: gyakran egyszerűen csak elsodor a nyár ritmusa, a szabadság ígérete, a spontaneitás – és mire feleszmélnénk, már háttérbe is szorítottunk valakit, akinek az érzéseivel nem számoltunk. És sokszor csak akkor jövünk rá, mit vesztettünk, amikor már túl késő.

Persze vannak olyanok, akik úgy szorítják háttérbe a párjukat, hogy cseppet sincs bűntudatuk. Mint például a mérnökként dolgozó Péter, aki szereti nyáron kimaxolni az élvezeteket, és nem akarja, hogy a kapcsolat kötöttségei megakadályozzák ebben. „Nem arról van szó, hogy nem érdekel a kedvesem…egyszerűen más dolgok kerülnek fókuszba. Ha ezt megérti és elfogadja, akkor a románcunk túlélheti a nyarat.”

A 28 éves Judit hasonlóan vélekedik arról, mennyire fontos időnként visszatalálni önmagunkhoz. “Randizgatok egy ideje valakivel, de most szeretném a saját igényeimet előtérbe helyezni, és kipróbálni az utazás olyan formáit, amelyekre eddig nem volt lehetőségem. Egyedül! Ez számomra az önismeret és öngondoskodás egyik formája. Szerencsére a pasim elfogadja a helyzetet, ami még inkább megerősít abban, hogy nem kell bűntudattal megélni a vágyaimat.”

Romantika? Majd szeptemberben 

A kapcsolatpihentetés mögött sokszor nem érdektelenség vagy elköteleződés-fóbia húzódik, hanem a szabadság, az önazonosság és a spontaneitás visszaszerzése. A nyári hónapok intenzív élményígérete sokakból előhozza a vágyat, hogy csakis önmagukra figyeljenek – a kötelezettségek, az érzelmi elmélyülés háttérbe szorításával. 

Emellett a közösségi média és a randiappok is felerősítik azt az érzést, hogy „kint mindig történik valami izgalmasabb”. A szezonális függetlenség iránti igény tehát nem feltétlenül rosszindulatból fakad – sokszor inkább egyfajta belső igény, hogy újratöltődjünk, és később tisztábban lássuk, mit is akarunk a kapcsolattól. 

Pihenő vagy búcsú? 

A „szünet” elsőre jól hangzik: kevesebb kötöttség, kevesebb alkalmazkodás és rengeteg spontán program anélkül, hogy bárkinek is be kellene számolni. Nincs szükség kompromisszumokra, naptáregyeztetésekre, és ősszel akár újra fel lehet venni a fonalat… legalábbis elméletben…Mert ott van a másik oldal: ha a partner erről nem tud, vagy mást remél, akkor ez a szezonális félrevonulás komoly csalódássá válhat. A „majd szeptemberben beszélünk” hozzáállás ugyanis bizonytalanságot, frusztrációt, sőt akár teljes bizalomvesztést eredményezhet. Mert lehet, hogy te csak egy kis levegőre vágysz – de közben a párod épp beléd kapaszkodna.

A szabadság és a méltóság nem zárják ki egymást

Szóval mielőtt háttérbe szorítanád a párodat, érdemes tisztázni, hogy milyen szándékok és szükségletek mozgatnak benneteket. A nyári távolságtartás vonzó lehet, de közben fontos, hogy tudatosan bánj azzal, milyen érzelmi hatást gyakorolsz a másikra. És miközben a saját utadat járod, ügyelj arra, hogy a másik szívére ne vetüljön sötét árnyék.

The post „Nem szakítottunk, csak nyár van” – Az érzelmi ghosting neve: summer shading appeared first on Igazinő.

Pontosan ez történt velem néhány napja. A matchem csak napközben volt elérhető. A hétvégi szabadidejére pedig különféle zavaros történetekkel állt elő. Eleinte próbáltam magyarázni, menteni a helyzetet, de kezdett  egyre gyanúsabbá válni a viselkedése. Éppen ezen agyaltam, amikor szembejött velem egy érdekes podcast, és egyértelművé tette, hogy én is egy „cookie jar”-ban landoltam. 

Mi is az a „Cookie Jarring”?

Egy olyan kifejezés, amit akkor használnak, amikor valaki több vasat tart a tűzben. Vagyis az illető a potenciális partnerrel való ismerkedést úgy éli meg, mintha egy fantasztikus tortát próbálna sütni, és ha valami okból kifolyólag mégsem sikerülne, akkor ott van a kókadt kis süti a dobozban. Instant éhségcsillapítónak. 

Miért csinálják ezt? Nem célravezetőbb az őszinteség, az egyenesség?

A válasz egyszerű, de fájdalmas: Az online randiappokon a lehetőségek száma szinte végtelen, mindig van másik „süti”, amit érdemes jobban szemügyre venni, megkóstolni.

Szintén tény, hogy sokan inkább szórakozást és kalandot keresnek, nem igazi társat. A „cookie jarring” pedig egy egyszerű módja annak, hogy a valós kapcsolódások nélkül megőrizzék a „könnyen elérhető” opciókat.

Ez a viselkedés azonban több szempontból toxikus, hiszen nem csupán bizonytalanságot szül, de manipulációt is jelent. Amíg az egyik fél a szerelem reményében próbálkozik, addig a másik fél többeket lebegtet, miközben átveszi a helyzet feletti kontrollt.

Honnan tudhatod, hogy “süti” lettél?

Mutatok néhány tipikus jelet, ami nekem is gyanússá vált a fent említett sztorinál:

1. Nem szokványos heti rutin: Ha az illető hétvégén soha nem ér rá, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak egy süti vagy a dobozban, aki soha nem kerül ki a tálcára főfogásként. 
2. Előbb eltűnik, majd visszatér: Ha az üzenetei kiszámíthatatlanok, egyik nap lelkesen írkál, aztán napokig/hetekig nem hallasz felőle, akkor valószínűleg másokkal is flörtölget. Ez nem a véletlen műve, inkább afféle érzelmi bizonytalanságban tartás, ami tökéletesen illik a cookie-jarring mintájába.
3. Nem visz a társaságába: Ha rejtegeti a barátait, a családtagjait, és ügyesen megmagyarázza, hogy miért nem találkozhatsz velük, akkor egyértelműen nem szerepelsz a jövőbeni terveiben. Tehát közel tart, de nem vállal felelősséget önmagáért, a tetteiért. 

Hogyan óvd a szívedet? 

A cookie jarring elleni „védekezés” nemcsak arról szól, hogy felismered a jeleket, hanem arról is, hogy tudatosan kiállsz a saját érzelmi jólétedért. 

A legfontosabb, amit tehetsz, hogy éberen, tudatosan lépsz be a párkeresés világába. 

Ha valaki hol kimért, hol túláradóan kedves, váratlanul eltűnik, aztán nagy lendülettel rád töri a képzeletbeli ajtót, az nem romantikus rejtély, hanem red flag.  Bár elég egyértelmű, hogy az elköteleződést kerülők a saját bizonytalanságaikkal és félelmeikkel küzdenek, ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadnod a másodhegedűs szerepet. 

Ne feledd: aki igazán akar téged, ott van – nem majd, nem néha, hanem most, a jelenben. 

The post A párkeresés csapdájában: lehet, hogy “süti” lettél? appeared first on Igazinő.

Természetesen, az első, ami a téma kapcsán eszünkbe jut, az a klasszikus sztereotípia: a fiatalabb partner iránti vágy inkább a férfiakra jellemző. A nők inkább az idősebb, rutinosabb, bölcsebb, egzisztenciálisan stabilabb férfiakat preferálják. A valóság viszont jóval árnyaltabb. Legalábbis erről árulkodnak a több mint 6000 résztvevő által adott válaszok elemzése. Az eredmények alapján a nők ugyanúgy vonzódnak a fiatalabb partnerekhez, mint a férfiak. És ez különösen igaz az első találkákra, amikor még nincs lehetőség megfontolt mérlegelésre, és a pillanatnyi benyomások döntenek. 

Vitalitás, szenvedély, bátorság – akár egy finom parfüm 

Sokszor érezheted úgy, hogy valami visszafoghatatlan mágneses erő húz a sármos, gyönyörű testű félistennek a bűvkörébe, akiért képes vagy a nehezn megszerzett lelki békédet, a nyugalmadat is kockára tenni. Mindez persze nem véletlen: a fiatalság szimbóluma az élet energiájának, a lendületnek, a játéknak, a tucatnyi lehetőségnek. Hiszen aki jóval később született nálunk, az valószínűleg még nem tapasztalt annyi rosszat, nincs tele kötöttségekkel, nem erősíti a kudarcba fulladt házasok táborát. Ez pedig nagyban megkönnyíti a kapcsolat építését. 

A „tudat alatti” játék

A nők  – a  férfiakhoz hasonlóan –  szeretik a kihívásokat. Egy fiatal(abb) partnerrel az együttlét olyan, mint egy észvesztően izgalmas utazás, amit nem akarunk kihagyni. A tanulmány rámutat, hogy a nők ma már nem feltétlenül a stabilitásban keresnek boldogságot, hanem az önmegvalósításban és a kalandban. És a képletben a fiatalabb férfiak szinte mindig megjelennek, és inspirálják a körülöttük lévőket, hogy merjenek kilépni a komfortzónájukból. Merjenek változtatni.

A szenvedély születése

A válaszokból kiderült, hogy a nők sokkal jobban igénylik a lazítást, az örömök élvezetét, az izgalmakban való fürdözést, mint az életkorral járó „stabilitást”. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azt az érzést keresik, ami megtestesíti az élet vitalitását, dinamikáját. (Fontos azonban megemlíteni, hogy a kapott eredmények az első randevúkra vonatkoznak  – azt nem vizsgálták, hogy mi történik a második randin és így tovább. Az is lehetséges, hogy a nők idősebb férfiak iránti preferenciája az ismerkedés későbbi szakaszában változni fog.) 

Összegezve: 

A kutatás leginkább arra világít rá, hogy elsősorban a nők fiatalabb férfiak iránti vágya nem a külsőről, hanem a kalandvágyról és arról az intenzív, motiváló kíváncsiságról, amit egy ilyen típusú partner testesíthet meg. 

Szóval, ha legközelebb egy helyes harmincas mosolyog rád, akkor ne azon agyalj, hogy „túl öreg vagyok hozzá” vagy „mit fognak szólni mások?” Talán épp ő lesz az, akivel együtt felfedezheted a szunnyadó szenvedélyed és kreativitásod új oldalát.

The post Nem kell szégyellned, ha fiatalabb férfi után vágyódsz! appeared first on Igazinő.

A mennyiség diadala a minőség felett

A nők jelentős hányada tudatosan használja a különféle randialkalmazásokat. Időt szánnak a profilok átnézésére, gondosan mérlegelnek, és amikor találatuk van, akkor automatikusan feltételezik a kölcsönös érdeklődést. Ugyanakkor a férfiak egy részénél – különösen azoknál, akik már jó ideje ismerkednek – a stratégia egészen más.

Ők szinte mindenkit jobbra húznak, és nem feltétlenül azért, mert kétségbeesettek, vagy azt hiszik, hogy minden adatlap mögött a tökéletes nő bújik meg. Motivációjuk hátterében inkább a számokkal való zsonglőrködés áll. 

Az olyan alkalmazások, mint a Tinder, a Bumble, a Badoo, a Hinge stb. a mennyiségre épülnek. Minél többet „húzogat” valaki, annál nagyobb esélye van matchelni. A férfiak számára a tömeges lapozgatás egyszerű ujjgyakorlattá avanzsált. Ezzel pedig egyszerűen belecsúsztak a párvadászatba.  Náluk csak akkor kezdődik a tényleges szelektálás, amikor párban állnak. 

Itt van például a 43 éves János, aki a Tindert a szerelem tőzsdéjének tekinti. „Ez a számok játéka” – magyarázza, miközben a beszélgetésünk közben egyáltalán nem figyel rám. „Nem csak egy részvénybe fektetek, diverzifikálok, és majd a párban állás után döntöm el, kibe érdemes energiát feccölni.”

És ha az illető nem felel meg az elképzeléseidnek – kérdezem, mire azt válaszolja: „Angolosan lelépek.” 

Igen, ez tipikus ghostingolás, egy olyan modernkori kultúra tünete, ami eldobhatónak tekinti az egyént. Hiszen sokkal könnyebb eltűnni, mint őszintén, nyíltan kommunikálni az érzésekről. Ám ez a nők számára iszonyúan megalázó, főleg azért, mert őket nem stratégiai döntések, külsődleges tényezők, hanem valódi érzelmek vezérlik. 

Mivel a téma kapcsán kíváncsi voltam a férfi barátaim, ismerőseim véleményére, megkérdeztem néhányukat. A 41 éves Zoli a maga humoros módján válaszolt: „Minden nőnél, kutyánál és macskánál jobbra húzok. Talán valamelyikük majd viszontszeret.” 

Dani (31) hamisítatlan szoftvermérnökként úgy kezeli a Tindert, mintha egy hibákkal teli alkalmazás lenne, amit meg kell javítani. „Szerintem a Tinder megbünteti a válogatós felhasználókat. Ha túl keveset húzol jobbra, az algoritmus azt hiszi, hogy nem vagy lelkes, aktív, és lejjebb pakol a listán. Szóval én mindenkire egy nagy IGEN-nel szavazok, és nem azért, mert mindenki bejön, hanem azért, mert le akarom győzni a rendszert.” (A nők szemében viszont az ilyesfajta viselkedés hatalmas red flag, és pont emiatt válnak  egyre hitetlenebbé, bizalmatlanabbá.)  

A párkeresés 21. századi valóságshowja

Az olyan appok, mint a Tinder és társai már nem szimpla társkereső platformok. Sokkal inkább hatalmas tételekkel járó csoportosulások, zavaros szabályokkal, megkérdőjelezhető versenyzőkkel és olyan főnökökkel (az algoritmusokkal), akik a háttérben mozgatják a szálakat. Temérdek randitapasztalattal a hátam mögött úgy vélem, sok férfi számára a profilok lájkolása nem egotuningról,  lustaságról vagy szexhiányról szól. Sokkal inkább arról, hogy ebben az elmagányosodó, kaotikus világban a húzogatósdi egy olyan dolog, amit ők irányíthatnak – de azért valahol ott pislákol bennük a remény, hogy a sötétségből előtörhet a ragyogó napsugár. 

The post Minden nőt jobbra húzok! Azért, mert csak! appeared first on Igazinő.

A közösségi média platformok csak úgy hemzsegnek ezektől a tartalmaktól, amelyek esetenként több millió megtekintést kapnak. 

Azt eddig is tudtam, hogy a többség imádja piszkálni, birizgálni, kipukkasztani a pattanásait, vagy akár a párjáét (amit gyakran a kényeztetés egyik formájával egyenlő). Sokszor a pasik nem túlzott örömére. Viszont amikor kiderült az egyik legjobb barátomról, hogy ő maga is hasonló tartalmakat nézve ringatja magát álmomba, annyira érdekelt a valódi motivációja, hogy alaposabban utánanéztem a témának.  

Kíváncsi voltam, vajon az emberek miért lelik örömüket abban, hogy mitesszernyomkodós, szőrtépkedős videókat bámulnak? 

A szakértők szerint ennek több lehetséges oka is van:

Sikerélményt, boldogságérzetet nyújt: 

A bőrgyógyászati iránymutatások ellenére sokan rendszeresen piszkálják, vakargatják, nyomogatják a pattanásaikat. Talán nem is gondoltad volna, de ez a szokás hatással van az agy jutalmazási rendszerére, és növeli az endorfin, a dopamin szintjét. Ennek eredményeként a nyomkodás – vagy mások nyomkodásának megfigyelése – katartikus kielégülést okozhat.

Biztonságos veszély: 

Számos olyan dolog vonz minket, amelyek kellemetlen emocionális vagy fizikai reakciókat váltanak ki. Gondoljunk csak a horrorfilmekre, a hullámvasutakra, vagy akár a szomorú történetekre. A magyarázat, hogy ilyenkor félelmet, intenzív izgalmat tapasztalunk meg valódi fenyegetettség nélkül. Vagyis a testváladékok kipréselésének bámulása azt teszi lehetővé, hogy biztonságos távolságból éljük át az undort. Egyúttal azt is tesztelhetjük, hogy mennyit tudunk elviselni, mielőtt elfordítanánk a tekintetünket.

Nyugtatóan hat az elmére: 

Sokak szerint jóleső, kellemes érzés nézni, ahogy a sárgás, fehéres váladék, a kunkorodó faggyúcsík kibuggyan egy-egy pukliból. Ennek egészen döbbenetes oka van: a nézők ilyenkor ellazult állapotba kerülnek, és aggodalmaik úgy tűnnek el a fejükből, mint a genny a pattanásból. Sőt vannak olyanok, akik szépen bealszanak a nyomkodás hangjára. 

ASMR: 
Az autonóm szenzoros meridián válasz (ASMR) egy bizsergető érzékszervi élmény, amelyet speciális hang- és vizuális ingerek váltanak ki. Sokak számára a pattanások eltávolítása egy ilyen trigger, ami szinte eufórikus élvezetet okoz.

Kíváncsiság:

Ami a mitesszerpusztító videókat illeti, népszerűségükben az egyszerű kíváncsiság is szerepet játszhat. Az emberi test ugyanis tele van olyan anyagokkal, amelyek általában biztonságosan elrejtőznek a bőr alatt. És amikor genny tör elő egy óriási furunkulusból, azzal bepillantást nyerhetünk ebbe a titokzatos, felszín alatti világba. 

The post Ki és miért nyomkodja, birizgálja a pattanásait? És ezt miért nézik mások?! appeared first on Igazinő.

Iszonyúan vágysz az elismerésre, a figyelmemre, és folyamatos megerősítésekre van szükséged? Ha a fenti kérdésekre igen a válaszod, akkor bizony meglehet, hogy “needy” vagy. 

Mielőtt azonban leírnád magad és teljesen kétségbeesnél, megnyugtatlak: nem vagy egyedül ezzel a problémával. 

Én is megkaptam már vagy ezerszer, hogy képtelen vagyok normálisan, érett felnőttként szeretni, és mások elől elszívom a levegőt. Elárulom, egyáltalán nem voltam tudatában, hogy egy két lábon járó MATRICA vagyok! Egészen addig, amíg az illető, akivel néhány hónapja randizgattam, rám nem sütötte ezt a fájdalmas bélyeget. 

Őszintén?! Teljesen lesokkoltak a szavai, főleg azért, mert nagyon szerettem volna, hogy a kapcsolatunk szintet lépjen. Talán ennek köszönhető, hogy megrázott valami, ami mélyre ment. Annyira viszolyogtam a gondolattól, hogy az exem egy ragadós, állandó figyelmet, megnyugtatást, szeretetet kereső nőszemélynek tart, hogy rohamtempóban elkezdtem dolgozni a saját “needy” mivoltomon. Mutatom a főbb lépéseket: 

Ha megbillen a mérleg, nincs jövő!

Egy kapcsolatban az elsődleges szempont a balansz megtalálása. Vagyis mindketten ugyanolyan mértékben veszitek ki a részeteket a mindennapok működtetésében. Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy azok a kapcsolatok tartósak, amelyekben senkinek sem kell a másikra támaszkodnia vagy a másiktól függenie. 

Ne siess, ne kapkodj!

Minden kapcsolat (és benne a résztvevők) a saját tempójában növekszik, és ha néha lassúnak is tűnik a haladás, mégis rendkívül izgalmas maga a fejlődés. Nem szabad siettetni a dolgokat csak azért, mert nem vagy képes uralkodni az ösztöneiden, és visszafogni a toxikus reakciódat. 

Ne istenítsd a párodat!

A „tapadós” / needy nők általában bálványozzák a férfit, és csillogó, rózsaszín szemüvegen keresztül nézik őt. Úgy viselkednek, mintha az illető nem tehetne semmi rosszat, még akkor sem, ha rosszat cselekszik. A needység leküzdésének egyik hatékony eszköze, ha elkezded reálisan látni a másikat, és tisztában vagy azzal, hogy kit választottál. 

Találd meg a saját világodat!

Néha a legjobb, amit magadért és kettőtökért tehetsz, hogy egy kis időt távol töltesz a párodtól. Egy igazi needy sajnos hajlamos mindig azt csinálni, amit a másik akar. Minden percet vele akar tölteni, nélküle boldogtalan, magányos stb. A közös jövő érdekében azonban fontos, hogy legyenek saját hobbijaid, céljaid, társaságod. Ez lehet napi egy-két óra az edzőteremben, vagy havi egy vacsora a barátnőiddel. Így a kedvesed nem fogja azt hinni, hogy mindenben tőle függsz, ami oldja a feszültséget köztetek. 

Dolgozz az önbizalmad megerősítésén.

A kapcsolat egyensúlyának megtalálása mellett a másik fontos dolog az önbizalmad építésének elkezdése. Bármi okozza a saját magaddal szembeni elégedetlenséget és bizonytalanságot: itt az ideje az önbecsülésed újraépítésének! Nagyon fontos, hogy szeresd magad, mert anélkül nem lehetsz boldog. 

The post Ne fojtsd meg a pasid a szeretetteddel! appeared first on Igazinő.

Éppen ezért nem árt tudatosítani, hogy az intelligencia és az empátia készség fejleszthető. Ha még hangsúlyt is sikerülne fektetni a kérdésre, akkor lehet, hogy párkapcsolatok tömkelege nem futna zátonyra a nem megfelelő kommunikáció okán. Karöltve a rosszul időzített, adott esetben már bicska nyitogató stílussal.

A párkapcsolati kommunikáció alapvető potencia hányadosa, hogy átgondoltan, a másikat nem megbántó módon, de határozottan fejezzük ki az igényeinket. Elméleti síkon ez működhetne is. Azonban valahol ott akad el az életeket meghatározó folyamat, hogy a felgyorsult ismerkedés fázisában elfelejthetnek olyan egyszerű kérdést is tisztázni, minthogy mi számít megcsalásnak?!

– Tartani az exel a kapcsolatot az milyen dobozba kerül?

Ha a személyes életemben kutakodom, akkor elmondhatom, hogy nekem van olyan volt szerelmem, akivel ma már közel két évtizedes barátság köt össze. Szerencsére a férjemnek ez nem okozott problémát már a megismerkedésünk hajnalán sem. De vajon mindenki így kezelte volna? Aligha. Viszont fontos tisztázni, hogy egyeztek-e a kérdésben. Vagy, ha nem, akkor tudtok-e kompromisszumot kötni.

– A csók megcsalás?

Vagy esetleg egy céges csapatépítőn történő kihágás az még belefér, de egy érzelmi alapokon nyugvó viszony féleségben elcsattanó csók már sok lenne? Hol vannak magaddal szemben a határok, és hol a másikkal?

Tudom, hogy akár banálisnak tűnhetnek a kérdések. Azt is, hogy sokan fennhangon belevisítják az online térbe, hogy a megcsalás az megcsalás. Nem kell kategorizálni a fajtáit. Sőt egyáltalán még csak beszélni sem kell róluk semmilyen szinten sem, mert ha ez már felmerül, akkor régen rossz! El tudom fogadni, hogy gondolkodnak így emberek. Viszont az a véleményem a valóságot messziről figyelmen kívül hagyó internet huszárokról, hogy aki élt már huzamosabb ideig tartós párkapcsolatban… nos az bizony tudja, hogy a megcsalás előbb vagy utóbb, de valamilyen formában be fog kopogtatni. Ezt nem lehet megúszni. Nem lehet elkerülni, mert szerencsére még nem vagyunk robotok. Azonban az, hogy történik-e a saját és a párod mércéje szerint megcsalás – az döntés kérdése. Mélyen hiszem, hogy a félrelépés minden formája apró lépések folyamata.

A megcsalás nem mindenkinek jelent egyet a szexuális aktussal. Van, akinek egy érzelmesebb beszélgetés egy másik neművel már áthágja a határait. És van, akinek kifejezetten a szex, és abból a behatolásos aktus a megcsalás. Minden csak nézőpont kérdése. Nem vagyunk egyformák.

Éppen ezért kell megfelelően átbeszélni, hogy kinek mi fér bele. Nem az, hogy neked a régmúltban mi volt a normális. Az számít, hogy ketten abban az adott életszakaszban, abban a párkapcsolatban milyen szabályokat fektettek le. Nincs általánosan elfogadott alapszabály, amely mentén haladnotok kell vagy sem. Az egyetlen fontos „szabály”, hogy nektek jó legyen. Nektek kettőtöknek tiszta és megnyugtató legyen az állapot, ami a kapcsolatotok képzeletbeli határait védi.

Ezek nem kell, hogy kőbe vésett szabályok legyenek. Pont, ahogy a szex is úgy tud izgalmas maradni éveken át, ha kicsit meritek feszegetni a saját és a másik határait. Nem lenyomva és kéretlenül ledominálva a másikat. Nem az nem fog senkinek jót tenni. Azonban a nyílt-és tabumentes kommunikáció olyan magasságokba repítheti a kapcsolatotokat, amiről korábban még álmodni sem mertetek volna.

The post Ki vele! Mi számít megcsalásnak? appeared first on Igazinő.

Egyre több olyan férfiba futok bele, aki fásultan, közönnyel és érzéketlenül monitorozza a jelölteket. Ez a fajta hozzáállás bizonyos helyzetekben jól jöhet, de nem ott, ahol elméletileg a társkeresés a cél…

Egykedvűen, az érdeklődés legkisebb szikrája nélkül válaszolgatnak a kérdéseimre, de nem tesznek hozzá semmit. Ez végtelenül szomorú és elkeserítő, főleg annak fényében, hogy a kommunikációnak mindkét irányba működnie kellene. 

Mondok egy tipikus példát. A múltkor megkérdeztem egyikőjüket: Hallgatsz magyar zenét? Azt mondta, hogy igen, és a beszélgetés ennyiben kimerült. Legszívesebben kidobtam volna a telefonomat (meg őt is) az ablakon. Nálam alapelvárás – és azt hiszem, sokunk nevében beszélhetek -, hogy a partnerem megfelelő interperszonális készségekkel rendelkezzen. A társalgási stílus, amit egy férfi a csevegésünk során alkalmaz, sokat elárul róla. Pont emiatt csodálkozom, hogy azok, akikkel párbaállok, alapvető kommunikációs készségekkel sem rendelkeznek.  És amikor rákérdezek erre, fel is háborodnak…

Mostanában gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy a minőségi, tartalmas beszélgetésre való képtelenség, a lustaság és az a tapintható közöny, ahogy felénk, nők felé fordulnak, hogyan eredményezhetnének stabil, harmonikus kapcsolatokat?

Végtelenül idegesítőek ezek a NemtörőDömdödömök. Mintha semmilyen impulzus nem mozdítaná ki őket a helyükből. Látszólag cseppet sem foglalkoznak a képernyő másik oldalán lévő ember érzéseivel, vágyaival, és nem törekednek semmilyen téren a teljességre. Nem kívánok boomerkedni, de sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a válasz a technológiában rejlik, mivel a kapcsolódások nagy része online zajlik. Ez pedig káros következményekkel járhat, különösen a kapcsolatteremtési képességekre nézve. Az anonimitás, a valódi interakciók hiánya pedig könnyebben kitermeli magából a közömbösebb, ridegebb, érzéketlenebb (vagy akár kegyetlenebb!) hozzáállást.

Ám a tévhittel szemben (a nők a flegma, unott képű leszaromlajosokra buknak) a közönyösség igencsak megnehezítheti az ismerkedés folyamatát, pont azt eredményezve, amitől sokan félnek: a járványszerűen terjedő elszigeteltséget.

Nem tudok egyetemes választ adni, hiszen ahány ember, annyiféle személyiség, annyiféle múlt és sérülés, de egyvalamiben biztos vagyok. Az ilyen típusok (és szándékosan nem használom a FÉRFI szót) egyszerűen nem állnak készen a kapcsolatra, így képtelenek vállalni a velejáró kockázatot, felelősséget, elköteleződést.

Az igazi férfiasság azonban nem az érzelmek elfojtásáról, a közömbösségről, hanem a nyitott, őszinte önkifejezésről szól.

The post A társkeresőkön tapintható a közöny! appeared first on Igazinő.

A probléma szerintem azzal van. De ki vagyok én, hogy egy majd húszéves kapcsolat felett pálcát (mondjuk ezen eszköz még szóba fog kerülni) törjek?!

Nem merészkednék ilyen távlatokba. Azonban felmerült bennem a kérdés. Miközben a város egyik impozáns éttermében iszogattunk, hogy hol végződnek egy barátság határai. Vajon tényleg az a normális, hogy ítélkezés mentesen hallgatom – nevezzük most Dorottyának – vergődését a férjével?

Sajnálom, de nem lehet máshogy megfogalmazni a kapcsolatukat. Értem, hogy valaha szép szerelemnek indult. Meg azt is, hogy a gyerekek miatt fontos számukra a család egyben tartása. Az most mellékes, hogy szerintem a gyerekeknek őszinteségre, minőségi velük töltött időre és két boldog (vagy ahhoz közelítő) felnőttre lenne leginkább szükségük a szüleik szerepében.

Ehelyett kapnak egy kifacsart Dorottyát meg egy érzelmileg elérhetetlen Jánost (igen, az apa nevét is megváltoztattam). Merthogy a család egysége mindenek felett áll. Lássuk be, hogy megkérdőjelezhető lenne már ez az idea az egyre gyorsuló globális felmelegedés korában. Ugyanakkor értem, hogy a valódi problémákkal foglalkozni valami furcsa módon nem annyira szeret az átlag emberi természet.

Így sokkal könnyebb azon rugózni, hogy János szerelmes. Meg gyógyszer és alkohol függő is, de ezt általában csak nyomokban tartalmazza a beszélgetésünk. Általában Dorottyának is szüksége van néhány gátakat feloldó proseccóra, hogy a hallgató félnek (ez esetben ugye nekem) még véletlenül se legyen szüksége a képzelőerejére.

A harmadik pohár után nyersen és válogatás nélkül mesél. Nem tudom megmondani, hogy azért érzem kellemetlenül magam, mert ugyanazt a sztorit hallgatom – persze most Jánosnak új szerelme van – csak másik szereplővel, avagy mert nem szeretőről vagy szexpartnerről beszélünk, hanem szerelemről.

Valahogy nekem ezzel értelmet nyer: a szerelemmel minden eladható. Hiszen az csak jön és lecsap rád. Nem tehet róla a szegény pára, akivel galád módon megtörténik. Mondjuk esetleg terápiába elfáradhatna, de ugye, ha van egy önbizalom hiányos házastárs, aki meggyőződéssel hiszi, hogy nem tud mindent megadni gyermekei apjának, akkor vele minden is megtehető.

Természetesen Dorottya nem így látja a valóságát. A külvilág felé megbecsült feleség, akit mindennél jobban szeret János. Csak hát Jánosnak különleges a szexuális ízlése. A felesége fogalmazott így.

Isten lássa lelkem, hogy már az első közös kávézásunk alkalmával is azt éreztem, hogy erről a „különlegességről” nem szeretnék többet tudni. Csak, hogy a kávézást idővel közös vacsora követte. Az étkezések alkalmával – éljen a sofőrszolgálat – az autóval érkezés ellenére is legurított néhány pár pohár kellemesen habzó olasz bort a tisztes feleség.

Merthogy a férje éppen az újdonsült szeretőjével múlatta az időt a balatoni nyaralójukban. Dorottya meg nem tudta, hogy mit érezzen. Fájdalmat? Elhagyatottságot? Örüljön, hogy mindent is tudhat?

Hiszen János nem csinált titkot abból, hogy szereti, ha egy nő ledominálja. Ez a pár pohár könnyed habzóboros verzió. Némi töménnyel megspékelve kiderült, hogy Jánost a fájdalom kergeti örült eufóriába.

Bután nézhettem és valami ilyesmi bukott ki belőlem: „Tehát szereti, ha egy pálcával jól elnáspángolják.”

„Lehet az éppen egy ostor is.” – tette hozzá ködös tekintettel, a jóváhagyásával „megcsalt” feleség.

The post A férjemnek „különleges” a szexuális ízlése. appeared first on Igazinő.

A flegmaság, a figyelmetlenség, a nemtörődömség az, ami mostanában az elkedvtelenedés örvényébe taszít. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mennyire bunkók, arrogánsak és cinikusak tudnak lenni azok a férfiak, akikkel próbálok beszélgetést kezdeményezni a randi appokon. 

Elöljáróban szeretném leszögezni, pusztán azért, mert markáns véleményem van az erősebbik nem ismerkedési (udvarlásról nem beszélhetek!) szokásairól, nem állítom magamról, hogy hibátlan vagyok. Megvannak a magam furcsaságai, de folyamatosan dolgozom azon, hogy minél boldogabbá és elégedettebbé váljak. 

Nem rágódom a múltbeli történéseken, és nem kergetek rózsaszín álmokat azzal, hogy varázsütésre meg fog jelenni az IGAZI az ajtóm előtt, akivel minden tökéletes lesz. 

Amikor társkeresőzöm, tényleg igyekszem jókedvet, frissességet, kreativitást, vidámságot csempészni a levelezésekbe. Úgy gondolom, döntés kérdése, hogy szebbé tegyem a másik napját azzal, hogy érdeklődően, nyitottan, elfogadóan fordulok felé.

De hiába igyekszem, mindenhez két ember kell. Sajnos azt érzékelem az elmúlt években, hogy a férfiakból valahogy kiveszett a kedvesség, az udvariasság édessége, és a tiszteletnek még a csírája is hiányzik belőlük. Jelentős részük általában teljesen érdektelennek tartja, hogy bármilyen módon inspiráljon és örömet szerezzen a nőnek. 

A szavaik (és direkt nem írtam mondatokat, hiszen ma már nem divat egész mondatokban kommunikálni) túlságosan szexorientáltak, a kérdéseik együgyűek, felületesek, közhelyesek. Ám ami még ennél is nagyobb baj, egyáltalán nem foglalkoztatja őket a belső világom, sőt arra sem kíváncsiak, hogy mi hiányzik az életemből. (Odáig pedig még csak gondolatban sem jutnak el, hogy mivel tudnának ehhez hozzátenni.) 

Leírom őszintén. Iszonyúan felmegy bennem a pumpa, ahogy böngészem az ezernyi hasonló profilszöveget: „Olyan nőt keresek, aki különlegessé varázsolja az egyszerű hétköznapokat.” „Társat keresek az Élet nevű utazáshoz.” „Szeretnék megismerni valakit, akivel komoly is kialakulhat.” – és még sorolhatnám. Csak az a baj, hogy közben elfelejtenek tenni azért, amire a szívük mélyén vágynak. 

Múltkor például összefutottam egy ötvenes üzletemberrel, aki saját állítása szerint hatalmas névnek számít a reklámszakmában. Kb. három órát szántam az előkészületekre, hogy pozitív benyomást keltsek a találkozón. Tudjátok, mi történt? A fickó foltos pólóban, kopott farmergatyában jelent meg, és savanyú izzadságszag áradt belőle. Ezt a fajta attitűdöt nem is az igényesség hiányának nevezném, sokkal inkább az érettség hiányának, és sajnos nem ő volt az egyetlen az utóbbi hónapokban, aki ekkora csalódást okozott. 

Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a tisztelet minden kapcsolat alapja, mégis sok nőnek folyamatos kihívásokkal kell szembenéznie a valódi megbecsülés és respektus elnyerésében.

Persze tisztában vagyok azzal, ezek az „online viselkedések” részben a mai randikultúra számlájára írhatók. A virtuális kaotikusság, a választékáradat, az anonimitás és a következménytelenség látszata lehet az oka annak, hogy sokan nem akarnak (nem tudnak) valódi férfiként viselkedni. Én viszont nem szeretném az értékes időmet és a kreatív energiáimat olyanokra pazarolni, akiknek nincs elég muníciója a párkereséshez, a párkapcsolathoz. 

The post Elegem van a flegma, tiszteletlen férfiakból! appeared first on Igazinő.