„Szeretetbűncselekmény”: Amikor a magányoddal él vissza a másik…

2022-02-11 Greta May Szerintünk

Ellentmondásos világot élünk. Egyrészt kapkodjuk a levegőt a túlpörgő ingerek nyomása alatt, és alig bírjuk tartani a tempót, minden annyira felgyorsult.

Másrészt a látszólagos örömszerzési lehetőségek dömpingje ellenére is egyre több az olyan ember, aki esténként fájó lélekkel, érintés és simogatás után vágyakozva bújik ágyba. A bőréhség mellett, amelyről már korábban írtam, komoly kihívást jelent az érzelmi magány.

Amikor a felületes kapcsolatok mellett hiányzik valaki az életünkből, aki mély figyelemmel és szeretettel viszonyul hozzánk. Akit ugyanúgy érdekelnek a komolyabb lelki problémáink, mint az apró-cseprő gondjaink. Az elmagányosodás korában idős emberek élnek hosszú évekig törődő beszélgetések nélkül, a szeretet megnyilvánulásainak kínzó hiányával, mert a hozzátartozóik fizikailag távol vannak tőlük. (Vagy épp közel, lelkileg mégis képtelenek közeledni…)

Számtalan egyedülálló férfi és nő csukja be maga mögött esténként úgy az ajtaját, hogy a külvilág felé mutatott álarcot ledobva csak az érzelmek után sóvárgó lélek tükröződik a vonásain. És egyre több párkapcsolati magányban gyötrődő ember nyomkodja kiégetten és fásultan nap végén a telefonját, miközben emberi szóra, érintésre, törődésre vágyik. A szeretet olyan hiánycikk lett az életünkben, amit nem tudunk megvásárolni pénzen, nem jutunk hozzá szakmai sikerekkel, önmegvalósítással, hobbikereséssel.

Még a jól ismert „szeresd magad” szlogen is csak a félkiegyensúlyozottság állapotába repít, hiszen társas lényként hosszú távon mástól is vágyunk szeretetre. És milyen a világ? Ha valamiben nagy a kereslet, arra azonnal iparágat épít. Van jobb üzlet annál, mint megadni, amire mindenki vágyik? Így alakultak ki a szeretetbűncselekmények. A lelkiismeretlen csalók módszerei változatosak, és briliáns módon képesek visszaélni a hiányunkból adódó sebezhetőséggel.

FORRÁS: PEXELS

Például az egyedülálló áldozat Facebook-profiljának elemzése után egyszerű szimpátiára hivatkozva, kedves mentegetőzéssel írnak üzenetet. Ilyenkor a csaló többnyire kedvező külsejű ellenkező nemű, hogy a szexuális vonzalomból adódó előnyöket is bevethesse. Így aztán pláne nehéz visszautasítani az ígéretes, intelligens közeledést. A csetelésből hamar barátság, idővel pedig ”szerelem” lesz.

A terep néhány hónapos gondos előkészítése után azonban jön a feketeleves: új barátunk vagy szerelmünk, akit már lelki társként tartunk számon, és azt hisszük, ismerjük, pénzt kér kölcsön. Legtöbbször épp a velünk való találkozásra, mert – milyen különös! – valahogy mindig nagyon távol lakik vagy dolgozik, akár egy másik földrészen. De már alig várja a találkozást, csak kellene egy nagyobb összeg – miért ne segítenél? Hiszen úgy szeretnéd már személyesen is látni!

Ugyanezt játsszák el az idős emberekkel, csak épp ilyenkor nem a pártalálás mézesmadzagát húzzák el az áldozat előtt, hanem gyermeki szeretetet, a valódi rokonokat megszégyenítő törődést imitálnak. Ha pedig már befurakodtak mindennapjainkba, ha már jóleső izgalommal várjuk a megszokott üzenetet, védtelenné váltunk: jönnek a kérések, amik egyre vadabb hazudozásba és kihasználásba csapnak át.

A pénzre utazó csalók mellett persze ott vannak az érzelmi hazárdjátékosok, akik durva tudatossággal élnek vissza mások szeretetlenségével. Ők egyik magányos szívtől a másikig ugrálnak, minden komolyabb szándék nélkül – és nagyon jól tudják, hogy időleges figyelmükkel mennyire ki tudják facsarni szexuálisan és lelkileg áldozatukat.

Egyszóval, miközben társra, törődésre és szeretetre vágyunk, muszáj figyelnünk.

Anélkül, hogy közben elvesztenénk a hitünket és ordasnak kiáltanánk ki a világot, kénytelenek vagyunk magunkra húzni egy lelki védőruhát, amely egészséges bizalmatlansággal szűri meg a jelentkezőket. Bármennyire is igaz, hogy a másoktól kapott pozitív érzelmek nélkül hideg és üres a világ, vágyaink nem tehetnek kiszolgáltatottá, és döntéseinket nem írhatja felül az óvatlanság a siker érdekében.

Nyitókép: Pexels