Te mennyire tartod jó csajnak/jó pasinak magad?

2022-08-23 Szerintünk

A múltkor olvastam egy felmérést arról, hogy az emberek többsége  milyen párt képzel el magának a külsőségek tekintetében, ha elereszti a fantáziáját. Vigyázat, a kérdés nem az volt, milyen kinézetű férfinál/nőnél kezdeményez a valóságban!

Hanem, hogy legőszintébb vágyai szerint milyenről álmodik. A különbség pedig nagyon nem mindegy. Ha ugyanis a valóság korlátai nem állnának az útjába, a többség bizony az éppen aktuális szépségideál szerinti legelbűvölőbb külsejű partnert választaná. Függetlenül attól, ő maga hogyan néz ki. Ez azt jelenti, hogy a szomszédban lakó, pocakos és kopaszodó Imre bácsi is egy modellkülsejű 20 évessel sétálna kézen fogva az utcán.

Nem pedig az ötvenes Terikének udvarolna az első emeletről. Terike szintúgy – ha választani lehetne, Imre bácsi helyett inkább egy Henry Cavill külsejű férfival korzózna a cukrászda felé. És ez az álmodozás szintjén bizony kortól, nemtől függetlenül jellemző. A realitás persze komoly akadályokat gördít az ilyen álmok megvalósításának útjába.

És itt szokott belépni az a kiábrándítóan tárgyilagos megközelítés párkeresés során, amikor a másik nem tagjait egy tízes skálán értékeli valaki… Persze, ez nem túl szép dolog, és elég gyerekes is, ám tény: ha nem is fejezzük ki konkrétan számokban, valójában mindenkinek van elképzelése, a vonzerő skáláján nagyjából hová sorolja magát. Arról is, hová sorolják őt a többiek. (Jó esetben a kettő egyezik, rosszabb esetben nagy a különbség, amiből kínos problémák szoktak adódni… )

Ugyanígy tisztában vagyunk a párunk vagy a kiszemelt reménybeli partner vonzerejének mértékével. A kapcsolat létrejöttét pedig a legtöbben akkor tartják esélyesnek, ha a másik „kategóriája” a sajátjukhoz nagyjából hasonló. Ezért van, hogy ha megnézzük a párokat az utcán, általában azonos mértékben vonzónak tűnő embereket látunk kézen fogva. (Ha mégsem, arra a legtöbbször felfigyel a jóindulatú „közönség”, és jön a csendes értetlenkedés a szerelmesek háta mögött: vajon mit eszik ez a jó nő/jó pasi azon a csúnyácska barátján/barátnőjén?)

FORRÁS: UNSPLASH

Saját magunk értékelésén azonban manapság sokat ront az oly’ divatos internetes társkeresés. Azok az ismerőseim, akik ilyen oldalakra regisztráltak, idővel mintha egyre rosszabb csajnak/pasinak találták volna magukat. A nagy választék közepette adódó újabb és újabb kudarcok ugyanis földbe döngölték az önértékelésüket.

Azt hiszem, ha megkérnék őket, jelöljék meg 10-es skálán, milyennek látják magukat vonzerő szempontjából, most alacsonyabb számot mondanának, mint amikor az egész társkeresőzést elkezdték. Pedig nem lettek csúnyábbak – egyszerűen a neten minden másként működik, mint a való életben, ezt pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mert ott az ismerkedés megkezdéséről valamennyi társkeresőn egy vagy néhány fotó alapján döntenek a jelentkezők.

Mit láthatsz ilyenkor? Egy nőt vagy egy férfit, pár adott szögből, egy-egy pillanatba „belefagyva”. Látod a haja és szeme színét, a testalkatát, a vonásait, és ennek alapján választasz. Mivel nem kell odamenni hozzá személyesen, nincsenek reális korlátok. Jobbra húzni vagy ráírni egyszerűbb. Tehát netes ismerkedés során könnyebben dominálnak azok az álmodozásba csapó vágyak, amikről a korábban említett felmérés szól.

Ezért az interneten mindenki hajlamosabb azokkal kontaktust teremteni, akik a fotók alapján a legszebbnek, legtrendibbnek látszanak. A többiek kevesebb jelölést kapnak, így az önbizalmuk idővel sérül, és addigi önértékelésük megkérdőjeleződik. Pedig a női és férfi vonzerőnek csak az egyik fontos tényezője a külső.

Egy fotón nem jön át (vagy csak nagyon kevéssé) a személyiség. Nem hallatszik a másik önfeledt nevetése, ami egy elsőre átlagosnak tetsző embert különlegessé tehet. Nem látszik a szenvedély, ami akkor lángol a szemünkben, amikor a hivatásunkról vagy a hobbinkról beszélünk. Nem érzékelhetőek a finom vagy épp erotikus mozdulatok, az őszinte tekintet, a bájos vagy férfias gesztusok – és még sorolhatnám.

Márpedig ha megkérdezünk régi házasokat, mi alapján szerettek bele a másikba, a legritkábban említenek puszta külsőségeket. Inkább az derül ki, hogy a fent felsorolt dolgok varázsának valamelyike miatt kezdték egymást vonzóbbnak látni, mint a többit.

A varázslatot meghozó apróságok viszont csak személyes találkozás során működnek.

Egy fotó ehhez legtöbbször kevés… Egyszóval, aki reálisan akarja látni, ő maga mennyire vonzó, ne csak a külseje alapján ítéljen, inkább összességében nézze magát! Az internetes ismerkedés helyett pedig lépjen ki a való életbe – hogy ne csak egy arc és test legyen mások számára, hanem egy egész személyiség. Mert beleszeretni abba lehet.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok