Miért akarsz terhes Barbie-ként pózolni a szülészeten?

Volt idő, amikor az össznépi elvárás szerint egy nőnek némán, méltósággal kellett viselnie a terhessége és a szülés minden pillanatát. Manapság – úgy tűnik – ez annyiban változott, hogy mi, csajok, viseljük mindezt természetes szépségünk teljes karizmájával.

Kingával többévtizedes barátság kötött össze minket. Bár elsodródtunk egymás mellől, a távolság ellenére napi kapcsolatban maradtunk. Ilyen módon végig követtem az első terhességét is, és alig vártam, hogy láthassam a kisbabáját. Még a kórházban pihent, amikor képeket küldött a róla.

Szégyellte, hogy nincs top formában szülés után

De a további üzenetei erősen megleptek. Nem egyezett bele, hogy a férje lefotózza a közös gyerekükkel. Ne értsd félre, nem tartom kötelezőnek, hogy mindenki körbemutogassa ezt a pillanatot, akár a közösségi médiában, akár a hozzá közelállók orra alá dugva. De nem ez volt az ok, amiért Kinga nem ment bele a képekbe. „Olyan ronda vagyok, halál kimerültem, a fejem meg, mint a mosott sz*r” – panaszolta Messengeren.

Egyszerűen szégyellte a külsejét, ami – közvetlenül a szülés után – nem a Vogue címlapjáért kiáltott. Bár jól ismertem, tudtam, mennyire fontos neki a megjelenése, ez a szorongása kiverte nálam a biztosítékot. Kommentál nélkül hagytam ugyan a dolgot, de mégis felmerült bennem: miért kellene még egy ilyen helyzetben is tökéletesen kinéznie? Egyáltalán, ki várna el ilyesmit?

Szülés utáni címlapfotók

A net ki van tapétázva olyan friss anyák fotóival, akik látszólag hibátlan külsővel – isten áldja a filtereket – ölelik a szívükre újszülött babájukat. Mindannyian tudjuk, hogy ez csak hamu és füst, mégis egyfajta elvárás támad a nőkben önmagukkal szemben. Légy szép, mosolyogj boldogan, Szűz Máriaként feküdj szakrális dicsfényben az anyaság glóriájának ékjével a fejed fölött! Ha nem így teszel, légy kedves elbújni egy kő alá szégyenedben, vagy legalább addig ott maradni, míg ki nem hozol a külsődből valami szalonképeset. Már bocs, de ez egy baromság. A fotók készítői is tudják, a követőik is, mindenki. Mégis bedőlünk a varázslatnak.

Alapvetően jó dolognak tartom, hogy a terhesség és a szülés/születés nyilvános megvitatása egyfajta trenddé vált. Ha azt nézem, hogy pár évszázaddal, sőt, évtizeddel ezelőtt mítoszok övezték ezt a természetes állapotot. Hogy volt idő, amikor ezt a boldogságot a túlzásba vitt szemérmesség, vagy épp szégyen övezte. Ezzel szemben, ma már bátran beszélhetünk erről is, és ha elhagyjuk azt a felszínes pompát, ahogy minden valamire való, hollywoodi celeb a legdizájnosabb pocakvillantás díjáért versenyez, e mögött a felhajtás mögött felfedezhető a társadalom fejlődése a témában.

Terhes Barbie-k

Ennek ellenére, a designer ruhák és a retusált terhes Barbie-k nem tűnnek el. De ez megint egy olyan szekér, amire önként pattanunk fel. Nehezen tudom elképzelni, hogy a pasim – akár bent van velem szülés közben, akár nem – egy ilyen pillanatban ne találna szépnek, sőt, számonkérné rajtam, hogy hol hagytam el a műszempillámat. (Ha te tapasztaltál hasonlót a kedvesedtől, a helyedben addig futnék, amíg nem késő…)

Kép forrása: Midjourney

Ismerem Kinga férjét. Tudom, hogy számára Kinga volt az ő hőse, amikor minden nehézség és fájdalom ellenére újabb mérföldkővel ajándékozta meg azzal, hogy világra hozta a kisbabájukat. És amikor egy hős hazatér a győztes csatából, természetes, hogy a haja csatakos és kócos, a bőre verejtékezik, a lénye megtépázott. Mégis ott van a megkönnyebbült, bágyadt boldogság az arcán. Egy ilyen győzelmet pedig sosem kellene szégyellnünk, filterek mögé rejtve az emberi mivoltunkat. Az igazi intimitást az adja, hogy testileg-lelkileg lecsupaszítva merünk a másik elé állni. Legalábbis számomra semmi nem lehet vonzóbb a másikban, mint maga a sebezhető, emberi lény.

Nyitókép: Midjourney