Tiltsuk be a Jane Eyre-t, mert nyugtalanító?!
Nyomasztó tartalom, a nyugalom megzavarására alkalmas jelenetek, párbeszédek agresszióról, rasszokról, érzékiségről. Egy brutális modern filmről van szó? Ugyan!
A figyelmeztető címkét Charlotte Bronte viktoriánus regénye, a Jane Eyre kapta a brit Salford Egyetemtől. Mitől rettegnek a kampuszon, és vajon hány lépésre vagyunk könyvek betiltásától? Az angol írónő regényének nem kell magányosan állnia a könyvtár polcán, ugyanis egyéb szerzők mellett Charles Dickens Nagy várakozások című regénye is hasonló kiemelésben részesült.
Az egyetem szóvivője szerint szó nincs arról, hogy cenzúráznák az olvasmánylistát, csupán tartalmi megjegyzéseket tettek. Mivel fontos számukra a hallgatók jóléte, az érzékeny szövegrészletek miatt lehetőséget kívánnak adni, hogy a hallgatók megvitassák a műveket tanáraikkal. De vajon mit árul el a gondolkodásról, hogy ha eldöntik: a fiatalokra felkavarólag fog hatni egy 175 éve írt szöveg?
Túldramatizálja az egyetem, vagy tényleg figyelmeztetni kell az irodalom szakosokat a szenzitívnek ítélt tartalomra? Hogy Bronte regénye bomlasztóan izgalmasabb, mint a többi viktoriánus könyv, már a megjelenésekor egyértelmű volt. Már az akkori olvasók sem akarták letenni, az amerikai kritika egyenesen Jane Eyre lázról írt. Ahogy a regény végigsöpört az ifjúságon, úgy lettek a szülők egyre gondterheltebbek.
A kétes hírnév reklámja ezúttal is kifizetődőnek bizonyult. Talán kevésbé drámai lett volna a hatás, ha nem hangsúlyozzák állandóan: tiszteletreméltó férfi ilyen könyvet nem visz haza a családjának. A rossz hírű regény mindig vonzóbb, a Bronte-könyv erkölcstelensége és közönségessége pedig önmagáért beszélt. Minő fertő, óbégattak a viktoriánusok, a Jane Eyre arra bátorítja a fiatal lányokat, hogy ilyen sötét és veszélyes figurák után vágyakozzanak, mint ez az Edward Rochester.
FORRÁS: WIKIPÉDIA
Ráadásul lázadást szít a női keblekben az árva hősnőn keresztül, aki dacosan kitart saját világlátása mellett, és még csak nem is hálás a feléje nyújtott jótékony kezekért. Meglehetősen zsenge koromban olvastam a regényt, és úgy rémlik, nem lett utána traumám. Menőnek gondoltam, hogy Jane Eyre vállalja a véleményét, amivel kilógott a korabeli társadalmi konvenciók béklyóiból.
Bírtam benne, hogy nem hercegnő szépségű, nem különösebben kedves, viszont pusztító a szarkazmusa. Ráadásul egy szeszélyes, morózus pasiért van oda, aki szintén messze van a hercegi jelzőtől. Jane önmagáért követel tiszteletet a világtól, és ha nem kapja meg senkitől, majd ő megadja magának. Bronte olyan forradalmi hősnőt adott nekünk, aki nem igazán szerethető, mégis kiérdemli a tiszteletünket.
Mai rettenetesen píszí világunkban úgy fest, egyre többet kell foglalkoznunk azzal, hogy átértékeljük gyerekkorunk, fiatalságunk meséit, hőseit, sorozatait. Szinte minden szívmelengető mese élményünk idejétmúlt kulturális ábrázolás. Amire kedvesként emlékszünk, az ma rasszistának számít, a romantikus hős pedig szexista gané. Arról már ne is beszéljünk, hogy Hófehérke milyen bizarr kommunában élt a hét törpével…
Tényleg minden klasszikusra rá kell húzni a vizes lepedőt, nem élvezhetjük azokat csak egyszerűen? Egyre több vita zajlik arról, hogy az egyetemek adjanak-e hasonló tartalmi figyelmeztetéseket. Miközben az egyik tábor szerint tiszteletben kell tartani a hallgatók érzékenységét, azaz, ha valakit például erőszak ért, ne kelljen még olvasnia is róla, a másik oldal viszont az akadémiai szabadsággal érvel. Ami azt diktálja, hogy a tanár szabadon dönthet az olvasmányok listájáról.
Hát nem pont azért megyünk egyetemre, hogy tágítsák az elménket? Például felkavaró, nyugtalanító könyvekkel. Mindannyian bemegyünk egy hitrendszerrel, de az oktatás nem arról szól, hogy ezt megerősítik, hanem arról, hogy gondolkodjunk. Az egyetem kihívás a világról alkotott véleményünkkel szemben, hogy jobban megértsük az embereket, a történéseket.
A lényegi tanulás épp akkor történik, amikor egy új információ összecsap bennünk egy régivel, amit addig igaznak véltünk. Ezért jó, ha a matekzsenik verseket is olvasnak, a keresztények az iszlámról tanulnak, a liberálisok megismerkednek a konzervativizmus alapjaival – és fordítva.
Amikor azt hisszük valamiről, hogy jó, meg kell ismernünk azt is, hogy mások szerint meg miért nem.
Hogy ismernénk meg a rabszolgatartást, a háborút, ha nem látjuk, nem olvasunk róla? Hogy alkossunk róla véleményt? Nagyon rossz irányba vezet, ha elkezdik sterilizálni az oktatást, ha egy központi gondolat lesz az egyetemen, ha úgy kezelnek felnőtt hallgatókat, mint akik a lelki összeomlás szélére kerülnének egy Bronte-regénytől.
Mi lesz a következő: titokban fogunk olvasni, vagy be is tiltunk könyveket? Aki még nem olvasta a Jane Eyre-t, ezek után kétszer is gondolja át, hogy hajlandó-e megzavarni a nyugalmát! Őrület, még a végén esetleg el is gondolkodik rajta…
Nyitókép: Pexels
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
