Toxikus maszkulinitás – mérgező dolog férfiasnak lenni?

Sokszor hallom azt a panaszt, hogy a mai pasik már nem olyan igazi, férfias férfiak. Nincs meg az a magabiztos kisugárzásuk, tartásuk, nincs súlya a szavaiknak, hiszen nem követik őket következetes tettek. Csak nagyranőtt kisfiúk, akikkel a nők nem sok mindent tudnak kezdeni.

Először is, szerintem nem tűntek el a hagyományos értelemben vett férfiak a színről, de az valóban lehet, hogy kevesebben vannak, és talán ők is változtak kicsit. Hiszen minden változik, a kor, amiben élünk, teljesen más, mint az előzőek voltak. Megjelent az a fogalom is, hogy toxikus maszkulinitás, amit azért meglehetősen rugalmasan lehet értelmezni. Nagyjából azt jelenti, hogy ha a férfiak a hagyományos férfias szerepköröknek, normáknak akarnak megfelelni, az egy káros dolog.

Káros rájuk nézve is, a nőkre nézve is, a társadalomra nézve is. Szóval tulajdonképpen káros férfiasnak lenni. Olvastam olyan eszmefuttatásokat, amik azt mondják, hogy nincs értelme a toxikus maszkulinitás kifejezésnek. Hiszen a maszkulinitás önmagában káros, nem érdemes elé tenni a toxikus kifejezést… Bizony az újhullámos „feministák” szerint hasznos dolog lenne ezt felszámolni.

Hiszen a férfiasság alapja a dominancia, a versengés, az erőszakosság, ezek pedig olyan tulajdonságok, amikre nincs szükség a modern világban.

Én pedig azt gondolom, hogy ez egy nagyon összetett kérdés, és nem lehet ennyire leegyszerűsítve beszélni róla.

Eleve az baromi káros és kirekesztő, ha önmagában a férfiasságot mérgező dologként állítják be. A női egyenrangúságra való törekvés közben nem az lenne a cél, hogy a férfiak szégyenkezzenek amiatt, hogy férfiként viselkednek. És önmagában a férfias jellemzőket sem kellene ilyen barbár, állatias szintre vinni, mintha még mindig kőbaltával hadonászó barlanglakók lennénk.

Abban egyetértek, hogy vannak olyan hagyományos férfi szerepek, amiknek ha meg akarunk felelni, akkor az ártalmas lehet. Például az, hogy egy férfi sosem lehet gyenge, nem mutatja ki az érzéseit, nem egy „kis p*csa”. A férfinak kell olyan karriert megvalósítani (egyedül), amiből kacsalábon forgó kastélyt tud építeni a családjának, és mind a tizenkét gyermekének. Hiszen az igazi férfi nagyon potens is, és a nap bármelyik órájában képes szexelni.

Ezeknek az a következménye, hogy lesz egy csomó teljesítménykényszeres, érzelmileg zárkózott pasi, akik csak elnyomják magukban a sok szart. Vagy egyszerűen nem is tudják, hogyan kapcsolódhatnak az érzelmeikhez. Ettől pedig nem férfias kisugárzásuk lesz, hanem inkább stresszes, szorongó, befeszült, bizonytalan.

Hiszen sosem tudják, hogy eléggé férfiak-e.

Forrás: Unsplash

Viszont ezek nem biológiai eredetű dolgok, hanem társadalmi elvárások, berögződések, amiket valóban érdemes lenne felszámolni. Ha a férfiak jobb viszonyt ápolnának az érzelmeikkel, akkor kevésbé lennének feszültek. Jobban funkcionálnának egy kapcsolatban, jobban rá tudnának kapcsolódni a párjuk érzéseire is. Ráéreznének, hogy a férfi is segíthet többet otthon a gyerekkel, és ettől nem lesz kevésbé férfias. A közös teherviseléssel pedig a nők helyzete is javulna, még elfogadottabb lenne, hogy a nők is építhetnek karriert.  Végül, de nem utolsósorban nem lennének merevedési zavaraik attól, hogy úgy érzik, nem teljesítenek elég jól az ágyban, vagy nem elég sokszor.

Vicces, mert ezeknek az elvárásoknak a felszámolásával sokkal hatékonyabbak tudnának lenni az életben, és sokkal inkább magabiztos, önazonos képet mutathatnának. Persze egyre több olyan férfi van, aki ezt önmagától is felismeri – de mégis inkább ezt kellene kommunikálni, nem pedig azt, hogy a férfiasság káros. Mert akkor nekünk, pasiknak csak az jut eszünkbe, hogy ha ne legyek férfias, akkor mégis mi a nyavalya legyek? És akkor hogy a francba elégítsük ki azoknak a  – még mindig többségben lévő – nőknek az elvárásait, akik hiányolják a férfias férfiakat? Mintha ez egy olyan út lenne, ami mind a két végén zsákutca.

Ha pedig biológiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor egyértelműen látszik, hogy a férfiasnak viselkedés gyakran összefüggésben áll tesztoszteronnal. A magasabb tesztoszteron szinttel rendelkező férfiak sokkal könnyebben vállalnak kockázatot. Magabiztosabbak, nagyobb a versenyszellemük, és hát a szexuális aktivitásuk is. Csináltak egy kutatást, aminek az lett az eredménye, hogy a magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak könnyebben találnak munkát és nehezebben lesznek munkanélküliek. Pont ezen jellemzők miatt. Ez pedig nem hátrány. Tehát ha elvárják a férfiaktól, hogy ne legyenek férfiasak, akkor kvázi azt várják el tőlünk, hogy ne legyünk férfiak. Ez azért elég abszurd, nem?

Szóval ahelyett, hogy az egész férfiasságot kompletten bojkottáljuk, inkább árnyalni kellene a dolgokat. Elengedni régi hülye berögződéseket, viszont elfogadni, hogy vannak dolgok, amik a férfiasság részei. Olyan dolgok, amiket a nők is imádnak a pasikban, amik miatt beindulnak, vágynak rájuk. Egy magabiztos, határozott, ambiciózus férfi is lehet kedves, törődő, gyengéd. Egy intelligens ember szét tudja választani, hogy minek hol van a helye. Ami a karrierben, sportban jól jön, az nem feltétlenül hasznos otthon a négy fal között. De ez nem férfiasság, hanem értelem kérdése.

Nyitókép: Unsplash