Bizonyára mindenki hallotta már, miszerint szex után a nők igénylik a simogatást, a cirógatást, a becézgetést, a meghitt beszélgetést. Nos, én ennek az ellenpéldája vagyok. Amint vége van az együttlétnek, úgy felpörgök, hogy képtelen vagyok fekve maradni. Nyomban kipattanok az ágyból, és már repülök is tusolni. 

De előtte gyorsan lehúzom az ágyneműt (néha a párommal együtt), és a fürdőszoba felé menet összeszedem a többi szennyest, hogy bedobhassam a mosógépbe. Vagy rögtön nekiállok e-maileket írni, híreket olvasni, elvégezni az elmaradt papírmunkát. Tudom, nem hangzik túl romantikusan.

Más oka is van, amiért nem szeretek kielégülés után egymásba fonódva ölelkezni és édes szavakat suttogni a másik fülébe. Ilyenkor ugyanis felhevül a testem, és annyira melegem van, mintha két órán keresztül zumbáztam volna egy levegőtlen teremben. Na és persze vannak olyan alkalmak, amikor az orgazmustól melankolikus hangulatba kerülök. Azokban a pillanatokban jólesik egy kicsit egyedül lenni és a csendbe burkolózva merengeni a semmin.

A helyzet az, hogy szexuális téren a férjem máshogy éli meg az érzéseit – sokkal romantikusabban, intenzívebben. Ő nagyon igényli az előjátékot, a simogatást, a szeretgetést és imád hosszasan csókolózni. (Én pedig, lássuk be, nem vagyok egy csókkirálynő, egész életemben utáltam a soha véget nem érő nyálcsatákat.)

A kapcsolatunk elején azt hitte, azért idegenkedem ezektől a levezető összebújásoktól, mert nem szeretem eléggé. Látva elszontyolodott ábrázatát, próbáltam ezer módon kifejezni, hogy milyen fontos szerepet tölt be a szívemben, és inkább azokra a dolgokra összpontosítottam, amiken tudtam változtatni.

Az elmúlt hónapokban azonban sokat gondolkodtam önmagamon és azon, hol kezdődött az „ősi ellenállás” a szex utáni összebújás iránt. Arra jöttem rá, hogy a testi kontaktus nálam soha nem szerepelt az első helyen. Már gyerekként is utáltam, ha ölelgettek, puszilgattak a rokonok, iszonyú kellemetlen volt. Valószínűleg ez az oka, hogy még a legfantasztikusabb szeretkezést követő pillanatokban sem vágyom a kiskifli-nagykifli típusú jelenetekre.

Forrás: Unsplash

Most talán sokan azt gondolják magukban: „Hogy lehet egy nő ilyen érzéketlen?”

A leírtak ellenére egyáltalán nem tartom magam rideg feleségnek, tele vagyok energiával, lendülettel és optimizmussal. A férjem elsődleges szeretetnyelve a testi érintés, az enyém pedig az együtt töltött minőségi idő. Tartalmas, őszinte beszélgetések, közös programok, egymásra irányuló osztatlan figyelem – ezekkel fejezem ki az érzelmeimet. A különbözőségünk ellenére mindketten elfogadjuk egymást. Számunkra ezt jelenti a szerelem.

Tünde történetét Császár Zsanett jegyezte le. 

Nyitókép: Unsplash