Vaginizmus: Az agyam kíván, de a testem tiltakozik!

Magába roskadva ült az ágy szélén. Én a támlának támaszkodva kuporogtam, tisztes távolságra tőle. Oda akartam bújni hozzá, de még megérinteni sem mertem, bár magam sem értettem, miért.

– Olyan hülyén érzem magam… mintha bántottalak volna – dörmögte végül.

Nem tudtam olyat mondani, ami megnyugtatta volna. Képtelen volt rám nézni. Nem akarta látni, milyen állapotban vagyok. Csak remélni mertem, hogy tudja, mennyit jelentettek nekem azok az órák. Minden fájdalommal együtt.

Az első pillanattól kívántuk egymást, ahogy találkozott a tekintetünk. Alig vártuk, hogy végre eljöjjön ez az alkalom. Megértettem, hogy azt szeretné, tökéletes legyen. Nyilván le akart nyűgözni, arra vágyott, hogy amikor egymás mellett fekszünk, csodálattól csillogó szemekkel pillantsak fel rá kipirult arccal, pilledt mosollyal, a kócos hajammal a vállára borulva.

De tudtam, hogy vár még ránk egy beszélgetés, ami nem lesz könnyű. Fogalmam sem volt, hogyan fogjak hozzá.

– Tudod, mi az a vaginizmus? – kérdeztem rá végül. Természetesen az volt az első gondolata, hogy valami szörnyű nemi betegség lehet. Aztán elmagyaráztam, miről van szó. Legalábbis megpróbáltam.

FORRÁS: PIXABAY

Mégis hogy öntsem szavakba azt, hogy míg az agyam egyik fele őrülten kívánja, a másik rejtett, alattomos kis zuga pánikszerűen tiltakozik ellene? Mindenki ellen, aki közeledni akar hozzám. Mert ha túl sokszor tapasztalod meg, milyen érzés olyan férfival szembekerülni, aki azt teheti veled, amit csak akar, és esélyed sincs ellenállni, annak nyoma marad.

Onnantól kezdve, ha csak egy kedves srác rád mosolyog, és meg akar hívni egy csésze kávéra, a fejedben megszólal majd a vészcsengő. Ha meglátsz egy vonzó férfit, a kidolgozott teste láttán nem izgalmas borzongás fog átjárni. Csak a menekülés lehetőségeit latolgatod. A félelmeid be fogják árnyékolni a valóságot. Olyan világban fogsz élni, ami veszélyekkel teli és csak ellenfelek vesznek körül benne.

Egyetlen védekezést fogsz találni, ami – bár minden másodpercét gyűlölöd – beválik. Az elméd, a lelked, a tested szigorúan elzárkózik minden közeledés elől. Ezeket a falakat nem lehet áttörni. Csak óvatos, lassú, kitartó munkával lebontani, tégláról téglára. Ez nem megy másként.

Persze, meg fogod kapni a szokásos tanácsokat: az “igyál egyet előtte” általában listavezető. De ahhoz, hogy el tudd engedni a régi pofonokat, a borzalmat, amiben éltél, sokkal több kell. Nem foglak áltatni, az első alkalmat nem tudod könnyebbé tenni. Fájdalmas lesz. Mindkettőtöknek. Fizikailag? Persze. Lelkileg? Sosem könnyű, ha olyan ember bánt, akaratlanul is, akit mindennél jobban szeretsz. De neki még nehezebb lesz.

Ez csak türelemmel és szeretettel megy. Ő megadta mindezt. Megtanított rá, hogy a széles tenyér nem csak ütni tud, az erős izmok nem csak földre lökni képesek. Hogy nőnek lenni nem egyenlő a gyengeséggel. Sem a kiszolgáltatottsággal.

Az erős férfi igazi ereje pedig abban rejlik, hogy ott van, amikor szükséged van rá.

Ha kell, erős – de ha kell, angyali türelemmel segít lebontani a falakat, amiket magad köré építettél. Persze, sok minden megesett közöttünk. Egetrengető veszekedések, mosolyszünetek, átbeszélgetett éjszakák… minden, amit csak egy kapcsolat során átélhetsz. De a közösen töltött idő alatt a bizalom és a tisztelet, amit iránta éreztem, csak egyre erősebbé vált.

Minden újabb szeretkezés egyre meghittebb lett. Felszabadultam. Évekbe tellett, míg rájöttem, hogy egyetlen egyszerű, de annál nehezebben megtalálható dolog kellett csupán ehhez: egy megfelelő társ. Nem számít, mi történt azóta, mennyi minden változott meg. Mindig hálával fogok gondolni rá. Ne hidd, hogy ez csak a szexről szól – hálás vagyok, mert olyannak tudott szeretni, amilyen voltam.

Nyitókép: Pixabay