Van, amikor egy új ruha menti meg a napod!
A felnőtt élet nem egyszerű. Bamba kisgyerekként még fogalmunk sincs, mi vár ránk, ha “nagyok” leszünk. És a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre adott válaszokban ritkán szerepel az, hogy depressziós, alkoholista, munkanélküli, elvált, egzisztenciális válságban szenvedő középkorú…
Pedig a valóságban ezek sokkal gyakrabban következnek be, mint hogy űrhajósok leszünk, vagy régészek, esetleg szuperhősök. Nem tudom, talán jobban fel kellene készíteni a gyerekeinket arra, hogy valószínűleg az élet majd jól meg fogja gyötörni őket? A szerelem se Disney-rajzfilm, és a herceg/hercegnő kiszívhatja belőlük az életkedvet?
Vagy hagyni kell őket lebegni a boldog tudatlanságban, hogy kiélvezzék azokat az éveket, amikor még nem kell aggódniuk semmiért, és nem elültetni a fejükben a félelmet a felnőtt élettel szemben? Félni nem jó, az biztos. Inkább azt kell előre megtanítani nekik – és nekünk is megtanulni -, hogy mit kezdjünk akkor, ha a nyakunkba ömlik a szar. Olvastam egyszer valahol, hogy a mélyszegénységben élő emberek is birtokolnak luxuscikkeknek számító dolgokat.
Inkább zsíros kenyéren és vízen élnek a hónap utolsó napjaiban, de vesznek egy TV-t, mobiltelefont, laptopot. Persze ilyenkor az átlagember elkezdi a sárdobálást: „Erre bezzeg van pénze! Inkább ilyen hülyeségekre költ ahelyett, hogy venne pár új ruhát vagy normálisabb ételt. Pont azért tartanak ott, ahol, mert ilyen ostobák, és felesleges dolgokra szórják el a pénzt.”
Pedig nem hülyeségekre költenek, hanem a lelkükre. Ez egyszerű pszichológia. Ha folyamatosan nélkülözöl, és megvonsz magadtól mindent, ami örömet okozna neked, akkor kikészülsz. A testünk is sokkal jobban bírja a megpróbáltatásokat, ha mentálisan jól vagyunk. Ha viszont belül össze vagy törve, akkor annak hamarosan fizikálisan is következményei lesznek.
FORRÁS: UNSPLASH
Szóval igen, van, hogy a túléléshez egy új mobilra van szükség. Van, amikor egy kis boldogságlöket éppen elég ahhoz, hogy ne zuhanj össze teljesen. Valami, ami miatt azt érzed, hogy azért vannak jó dolgok is az életedben, csak még egy kicsit ki tudj tartani. Hogy ez épp elég volt ahhoz, hogy pár napig kellemes bizsergés járjon át. Vagy hogy olykor el tudj menekülni egy filmbe, egy sorozatba.
Amikor a leginkább összecsapnak felettünk a hullámok, akkor kell tudnunk megtalálni az apró kis boldogságokat.
Amik akár csak egy rosszabb napon átsegítenek, amik csak annyira tartanak meg, hogy ne zuhanjunk depresszióba. Hogy ne érezzük azt, nem megy már ez tovább. Természetesen nem lehet mindent megvásárolni. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy sokszor a nyilvánvaló szükségleteknél fontosabb lehet egy kis öröm. A nagy, komoly, felelősségteljes felnőttködésben hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről.
Hiszen menni kell, tenni kell, dolgozni kell, be kell fizetni, el kell intézni. És közben mi magunk elveszünk ebben a rengetegben. Szürke, karikás szemű, kiégett gépekként morzsoljuk a hétköznapokat. Hiszen most épp nehéz, csak túl kell élni. De közben egyre csak fogynak a belső tartalékaink. Túl komolyan veszünk mindent, és ezzel megfojtjuk magunkat.
És most itt következne egy nagyon mély, életvezetési coach-os bölcsesség arról, hogyan találd meg az apró dolgokban a boldogságodat. De ha épp ki vagy bukva, akkor valószínűleg pont leszarod a reggeli madárcsicsergést, és nem fogsz reggel hálát adni csak azért, mert életben vagy. Sőt, esetleg pont úgy fekszel le este, hogy abban reménykedsz, hátha holnap nem ébredsz fel.
Úgyhogy ha nagyon őszinte tanácsot kellene adnom (tudom, senki nem kérte), akkor azt mondanám: szexelj egyet! Vagy ha van rá módod, akkor minél többet. Az nem kerül pénzbe – általában… De a testednek és a lelkednek is jót tesz. Igen. Jól látod, nem veszem ezt túl komolyan. Mert azt hiszem, talán pont ez a megoldás… *kacsint*
Nyitókép:
