Kinyírhatja a kapcsolatunkat, ha túlságosan biztonságban érzem magam? - Igazinő | Igazinő

Kinyírhatja a kapcsolatunkat, ha túlságosan biztonságban érzem magam?

Szégyenlősvirág. Egy átkozottul kényes növény. Naponta kell permetezni, elegendő fényt kell kapnia, de nem sokat. Ha valami nem tetszik neki, egyből pusztulásnak indul.

Pontosan ilyen a párkapcsolat is. Szükség van az érzelmi biztonságra, de ez hosszú távon unalomhoz vezethet. Ugyanilyen fontos a szenvedély is, de az meg bizonytalanságot szülhet. Ezt olvasván könnyen felmehet a pumpa az emberben: hát semmi nem jó egy kapcsolatban?!

Öntsük félig szerelemmel az üstöt, majd adjunk hozzá egy evőkanálnyi tiszteletet, megbecsülést és megértést. Kell még egy-egy teáskanálnyi türelem és őszinteség, azután óvatosan adagoljuk hozzá a szenvedélyt, mielőtt az arcunkba robban az egész kotyvalék. Na, ha ezen a ponton nem gyulladtál ki, akkor még keverj bele némi biztonságérzetet, hogy jó sűrű legyen az elegy és voilá!

Igen, tényleg minden nő egy boszorkány, mert baromira ügyesen kell a párkapcsolatunkat fűszerezni és megfelelő hőmérsékleten tartani. Néha egy kicsit lejjebb kell venni a lángot, máskor meg alá kell dobni egy mázsa fahasábot, hogy a szerelem tüzétől a szemöldököd is lepörkölődjön.

FORRÁS: UNSPLASH

Tehát nem könnyű jól csinálni, de nem is lehetetlen! Az az igazság, hogy a leírt összes összetevőre szükség van egy igazi, harmonikus, boldog párkapcsolathoz. Méghozzá férfi és nő részéről egyaránt. És most talán sokakat el fogok szomorítani, de egy boszorkány sosem megy nyugdíjba és teszi le a fakanalat. Mindig jelen kell lenni a kapcsolatban, és dolgozni kell rajta. De igen, vannak időszakok, amikor a boszorkány parázson hagyhatja a főztjét, és nyugodtan beülhet a párja mellé a kanapéra.

Ez az egyik legörömtelibb tevékenység: egyszerűen élvezni egymás társaságát. A párkapcsolat nyújtotta örömöket úgy, hogy közben nem kell attól rettegni: elhagy, elhidegül, megcsal. Csak az lehet igazán boldog és szabad a párkapcsolatában, aki biztonságban érzi magát. Az meri igazán önmagát adni. Annak lesz elég bátorsága eltávolodni a kedvesétől és magára koncentrálni. Így lehet édes hiányérzetet kelteni a másikban, és ennek köszönhetően válik majd olyan újszerűvé és varázslatossá minden egyes szenvedélyes találkozás.

De igen, a biztonságérzet veszélyes is lehet. Ha a párok nem találnak újra meg újra vissza, akkor elsodródhatnak egymástól. Hogyha már nem tesznek erőfeszítéseket, csupán kényelmesen belesüppednek a kapcsolat meleg ágyába, akkor szép lassan ki fog hűlni az az ágy. Ki fog serkenni a szúrós hiányérzet, a kezdődő boldogtalanság, ami konfliktusokat szül. A napi rutin, a mindennapos szürkeség frusztrálttá tesz bennünket.

Ám a bizonytalanság érzése is frusztrálóvá válhat egy idő után. Ha sosem tudod, merre jár, mit csinál a másik. Ha nem érzed azt, hogy el akarna köteleződni melletted. Ha azt tapasztalod, hogy talán túlontúl is sok figyelmet szentel másokra. Néha egy-egy hevesebb vita feldobhatja a kapcsolatot, de az állandó heves csatározások azt az érzést kelthetik benned, hogy nem vagy jó helyen, hogy talán nincs is közös jövőtök.

Szóval, igen: a folytonos biztonságérzet megölheti a kapcsolatot. Ahogy a folyamatos feszültség is. Mindebből nyilvánvalóvá válik: a párkapcsolat roppant kényes ökoszisztémával bír. Mindig szüksége van a változásra, a megújulásra. Egyszerre kell kiszámíthatónak és kiszámíthatatlannak lenni. Igényünk van a stabilitásra, de ugyanakkor az ismeretlent is vágyjuk. Ki kell ismerni a kapcsolatot, és aszerint kell művelni a szerelmünk földjét.

Olykor ki kell törnünk a kapcsolatunk komfortzónájából, ami valóban elengedhetetlen egy tartós párkapcsolathoz.

A biztonság békét, bizalmat, nyugalmat szül. De nem sokat fog érni, ha megszokottá, monotonná teszi a viszonyunkat. Ezért kell időnként beereszteni a szenvedélyt, ami megújulást, frissességet, új élményeket hoz magával. Szükség van a szenvedélyre hosszú évtizedek után is. Kellenek a meglepetések, a spontaneitás, hogy újra meghódítsuk egymást.

Nyitókép: Unsplash