Lejárt szavatosságú kapcsolatok

Ahogy az ételeknek, úgy az embereknek is van szavatossági idejük. Vannak kapcsolatok, amik olyanok, mint a tejföl: ha felbontottad, van még pár napod megenni, aztán mehet a kukába.

Az exeket le lehet fagyasztani, de miután kiolvasztottad, nem lesz már olyan, mint frissen. Meg persze vannak a megromolhatatlan füstölt sonka kapcsolatok, és a nemes penészes büdi, de annál finomabb sajt-emberek, akik az idővel csak még finomabbak lesznek!

Sokáig képtelen voltam elfogadni, hogy hogyan tűnhet el egyik napról a másikra egy ember az életemből, akivel annyira egy húron pendültünk, annyira jól szót értettünk egymással és annyi közös, szép emlék köt össze. Kollégák, akikkel együtt szidhattuk a főnököt, egyetem alatt kovácsolódott, elválaszthatatlan szövetségek, a semmiből feltűnt titokzatos idegenek, akik ideig-óráig kísérnek az úton, hogy valamilyen fontos küldetést teljesítsenek az életedben.

Sokszor akkor is ragaszkodunk hozzájuk, amikor már világos, hogy betöltötték a szerepüket, elvégezték a feladatukat, ideje már továbbállniuk – de nehéz ezt a pontot felismerni. Erőltetett beszélgetések, mindig ugyanazok a lefutott körök. Már rég nem vagy együtt azzal a fickóval/nővel, de ő az egyetlen közös nevezőtök.

Már rég nem dolgoztok egy munkahelyen, de még mindig szidjátok a volt főnökötöket, mert nincs más téma. Vagy csak egyre több a kínos csend, érzed, hogy valami megváltozott, hogy más irányba haladtok, nem keresztezitek már egymás útját, vagy az egyikőtök túlnőtt a másikon.

FORRÁS: UNSPLASH

Még mindig a kocsmázós sztorikat nyomod? Kösz, engem már rég nem érdekel, hogy kit szedtél fel megint atom részegen… Sajnos a mi szavatossági időnk is lejár egyszer a másik ember szemében, ami baromi fájdalmas tud lenni.

Azt vesszük észre, hogy egyre ritkábban válaszol, a Messengert nem is nézi, ezért elkezdjük Instagramon keresni. Aztán már ott sem válaszol, a telefont sem veszi fel, és szép lassan felszívódik, leépít. Aztán agyalunk, hogy vajon hol rontottuk el. Megharagudott? Megbántottuk?

Pedig gyakran tényleg csak arról van szó, hogy lejárt a kapcsolat szavatossági ideje.

Egy jót beszélgettünk, ahol felnyitottuk a szemét, hogy bizony egyedül is tud tündökölni, nem kell hozzá mindig egy másik fél. Vagy végigasszisztáltuk a válását, kamaszkorát, az egyetemet stb., aztán annak a korszaknak vége lett, és ezzel a kapcsolatunknak is.

El kell fogadni, hogy mindenkinek van lejárati ideje. Folyamatosan változunk, és az úton mindig az aktuális létállapotunkhoz kapcsolódni tudó emberek fognak mellénk szegődni, majd lecsatlakozni, és ez így van jól.

Nyitókép: Unsplash