1. Szőlőzsír függőségben szenvedek
Most is legalább ötféle ajakápoló lapul a táskámban, de mindig veszek újakat. Napközben kb. háromóránként kenegetem a számat, és ha felébredek az éjszaka közepén, ez az első dolog, amihez nyúlok. Tudom, hülye szokás, de a szőlőzsírjaim nélkül félembernek érzem magam.
2. Irtózom a mozgólépcsőktől
Úgy hét-nyolc éves lehettem, amikor a Skála Áruházban a mozgólépcső becsípte a cipőm orrát. Anyukám azonnal rácsapott a stop gombra, így szerencsére az ijedelmen kívül nem történt nagyobb baj. Sok év telt el azóta, de ez az emlék élesen megmaradt a fejemben, emiatt kerülöm azokat a helyeket, ahol mozgólépcsőzni kell.
3. Egy női testbe bújt mosómedve vagyok
Tuti, hogy mosómedve voltam előző életemben. Nálam egész nap megy a mosógép, és képes vagyok akár hajnali háromkor is nekiesni a függönyöknek vagy az ágyneműnek. A szomszédok már többször átdörömböltek emiatt, mégsem tudok leszámolni a tisztítási kényszeremmel.
4. Elsírom magam, ha meglátom a Holdat
A Hold látványa valamilyen rejtélyes módon elmondhatatlan szomorúságot ébreszt bennem, és ez így van hosszú évek óta. Amikor felnézek erre a szépen fénylő gömbre, előjönnek a könnyeim, és arra gondolok, milyen kicsik vagyunk a végtelen univerzumban.
5. Megfulladok a zoknikban
Kiskorom óta utálom a zoknikat (a harisnyákról már nem is beszélve). Irritálnak. Iszonyatosan. Hogy folyton lecsúsznak, meggyűrődnek, és úgy érzem, megfulladnak benne a lábujjaim. Még télen is mezítláb mászkálok otthon, és csak akkor vagyok hajlandó zoknit viselni, amikor kint repkednek a mínuszok.