Józan Lászlónak a színpad segített megtalálni az önbizalmát
A fotóit elnézve ma már nehéz elhinni a színészről, hogy fiatal korában testképzavarral küzdött, és olyan súlyos önbizalomhiányban szenvedett, hogy még a strandra sem mert kimenni.
Egy szerepnek köszönhetően azonban a sármos színész végleg leszámolt korábbi gátlásaival. Ma már bátran szembeszáll azokkal az előítéletekkel, amelyekkel egykor megbélyegezték, és egészséges életvitelével másokat is erre ösztönöz.
– Többször elmesélted már, hogy gyerekkorodban nagyon vékony voltál, és emiatt gyakran csúfoltak az iskolában. Ha visszagondolsz azokra az évekre, milyen gondolatok jutnak eszedbe? Látod még azt a kisfiút, aki tehetetlenül tűri az őt ért támadásokat? Vagy ezek az emlékfoszlányok teljes egészében kitörlődtek a memóriádból?
Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni, legfeljebb kiheverni. Sokat szorongtam akkoriban, de magamba zártam a fájdalmas érzéseket. A soványságom miatt állandó céltáblájává váltam az osztálytársaim beszólogatásának.
Ezek a megjegyzések mély sebeket hagytak bennem, és bevallom, nem volt könnyű együtt élni ezzel a teherrel. Akkoriban naivan azt gondoltam, ha bő ruhákba bújok, az valamelyest kompenzálja a „hiányosságaimat”. Ám így utólag visszatekintve már tisztábban látom, hatalmas tévedés volt, hiszen ezzel csak még jobban felhívtam magamra a figyelmet.
– Hosszú utat tettél meg azóta. Mikor jött el az életedben az a pillanat, amikor úgy érezted, alakítanod kell a külsődön?
Amikor felvettek a Színművészetire. Persze a változás nem egy csapásra történt, igazából ez inkább egy folyamat volt. De válaszolva a kérdésedre: negyedévesen bízták rám A dzsungel könyve című musical főszerepét, amit aztán több mint 10 évig játszottam. És mivel gyakorlatilag egy szál pendelyben kellett Mauglit játszanom, megvolt a motivációm.
Így elkezdtem konditerembe járni és egészségesebben táplálkozni. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy rengeteg tánc- és mozgásóránk volt a főiskolán, ami szintén sokat segített abban, hogy le tudjam vetkőzni a gátlásaimat.
– Számomra kissé paradoxonnak tűnik, hogy valaki, aki ennyire elégedetlen a testével, és híján van az önbizalomnak, a színészmesterséget választja. Akkor most hogy is van ez?
Valóban van ebben némi ellentmondás. Gyerekként sokszor elképzeltem, hogy mivel fogok foglalkozni felnőttként, de a magyartanárnőmnek, Biró Irmának köszönhetően egészen más irányba terelődtem. Ő nevezett be egy mesemondó versenyre, amit végül meg is nyertem.
A zsűri elnöke Vidnyánszky Éva néni, a Beregszászi Nemzeti Színház gyermekstúdiójának vezetője volt, aki meghívott a társulathoz. Ezáltal egy teljesen más világot ismerhettem meg, ami már akkor nagyon megtetszett. A legjobban azt élveztem az egészben, hogy mindig más karakterek bőrébe bújhattam, és ez magabiztosságot adott.
– Maximalista vagy a külsődet illetően, ehhez nem fér kétség. Az élet minden területén törekszel a tökéletességre, vagy azért próbálod egy kicsit lazábban kezelni a dolgokat?
Jó ideje igyekszem tudatosan, odafigyeléssel élni, viszont távol áll tőlem a perfekcionizmus. Attól sem lesznek álmatlan éjszakáim, ha kihagyok egy edzést vagy megeszek egy szelet sütit. A lehetőségeimhez képest igyekszem kihozni magamból a maximumot. Rendszeresen sportolok, odafigyelek az étkezésre, de ez nem valamiféle külső kényszer, hanem inkább belső késztetés.
– A követőidnek gyakran mutatod meg magad edzés közben, láthatóvá téve izmos alakodat. Mit gondolsz, ez elősegítheti a férfiak saját testükhöz való pozitív viszonyulását?
Remélem, hogy igen. Próbálom arra használni az ismertségemet, hogy az egészséges életvitel fontosságát hirdessem. Nem öncélú magamutogatás és dicsekvés vezérel, a közösségi oldalaimra posztolt fotókkal motiválni szeretnék másokat. Mert hiszek abban, hogy apró lépésekkel lehet hatalmas eredményeket elérni, és ha csak egyetlen embernek is segíteni tudtam, már megérte.
2011-ben elnyerted a Junior Prima Díjat. Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színészként számos sikerdarabban játszol, népszerű sorozatokban szerepelsz, emellett a Táncórák című előadással is járod az országot. Miből merítesz energiát az állandó pörgéshez, és ennyi munka mellett hogyan jut időd a sportolásra?
Nem könnyű, de igyekszem hatékonyan elvégezni a feladataimat. A koránkelés alapvetően nem jelent problémát, de ha pl. hajnalban indulok forgatásra, akkor délutánra mindig elfáradok. Ennek ellenére nem hagyom ki a napi edzést, helyette inkább ügyelek arra, hogy ne legyen annyira megterhelő. Az életem más területein is alkalmazom ezt a fajta szemléletet, ami nálam egy tudatos létezési forma, mert ebben érzem magam komfortosan.
Nyitókép: Lajos Róbert