Józan Lászlónak a színpad segített megtalálni az önbizalmát

A fotóit elnézve ma már nehéz elhinni a színészről, hogy fiatal korában testképzavarral küzdött, és olyan súlyos önbizalomhiányban szenvedett, hogy még a strandra sem mert kimenni.

Egy szerepnek köszönhetően azonban a sármos színész végleg leszámolt korábbi gátlásaival. Ma már bátran szembeszáll azokkal az előítéletekkel, amelyekkel egykor megbélyegezték, és egészséges életvitelével másokat is erre ösztönöz.

 – Többször elmesélted már, hogy gyerekkorodban nagyon vékony voltál, és emiatt gyakran csúfoltak az iskolában. Ha visszagondolsz azokra az évekre, milyen gondolatok jutnak eszedbe? Látod még azt a kisfiút, aki tehetetlenül tűri az őt ért támadásokat? Vagy ezek az emlékfoszlányok teljes egészében kitörlődtek a memóriádból?

Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni, legfeljebb kiheverni. Sokat szorongtam akkoriban, de magamba zártam a fájdalmas érzéseket. A soványságom miatt állandó céltáblájává váltam az osztálytársaim beszólogatásának.

Ezek a megjegyzések mély sebeket hagytak bennem, és bevallom, nem volt könnyű együtt élni ezzel a teherrel. Akkoriban naivan azt gondoltam, ha bő ruhákba bújok, az valamelyest kompenzálja a „hiányosságaimat”. Ám így utólag visszatekintve már tisztábban látom, hatalmas tévedés volt, hiszen ezzel csak még jobban felhívtam magamra a figyelmet.

FORRÁS: LAJOS RÓBERT

 – Hosszú utat tettél meg azóta. Mikor jött el az életedben az a pillanat, amikor úgy érezted, alakítanod kell a külsődön?

Amikor felvettek a Színművészetire. Persze a változás nem egy csapásra történt, igazából ez inkább egy folyamat volt. De válaszolva a kérdésedre: negyedévesen bízták rám A dzsungel könyve című musical főszerepét, amit aztán több mint 10 évig játszottam. És mivel gyakorlatilag egy szál pendelyben kellett Mauglit játszanom, megvolt a motivációm.

Így elkezdtem konditerembe járni és egészségesebben táplálkozni. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy rengeteg tánc- és mozgásóránk volt a főiskolán, ami szintén sokat segített abban, hogy le tudjam vetkőzni a gátlásaimat.

 – Számomra kissé paradoxonnak tűnik, hogy valaki, aki ennyire elégedetlen a testével, és híján van az önbizalomnak, a színészmesterséget választja. Akkor most hogy is van ez?

Valóban van ebben némi ellentmondás. Gyerekként sokszor elképzeltem, hogy mivel fogok foglalkozni felnőttként, de a magyartanárnőmnek, Biró Irmának köszönhetően egészen más irányba terelődtem. Ő nevezett be egy mesemondó versenyre, amit végül meg is nyertem.

A zsűri elnöke Vidnyánszky Éva néni, a Beregszászi Nemzeti Színház gyermekstúdiójának vezetője volt, aki meghívott a társulathoz. Ezáltal egy teljesen más világot ismerhettem meg, ami már akkor nagyon megtetszett. A legjobban azt élveztem az egészben, hogy mindig más karakterek bőrébe bújhattam, és ez magabiztosságot adott.

 – Maximalista vagy a külsődet illetően, ehhez nem fér kétség. Az élet minden területén törekszel a tökéletességre, vagy azért próbálod egy kicsit lazábban kezelni a dolgokat?

Jó ideje igyekszem tudatosan, odafigyeléssel élni, viszont távol áll tőlem a perfekcionizmus. Attól sem lesznek álmatlan éjszakáim, ha kihagyok egy edzést vagy megeszek egy szelet sütit. A lehetőségeimhez képest igyekszem kihozni magamból a maximumot. Rendszeresen sportolok, odafigyelek az étkezésre, de ez nem valamiféle külső kényszer, hanem inkább belső késztetés.

 – A követőidnek gyakran mutatod meg magad edzés közben, láthatóvá téve izmos alakodat. Mit gondolsz, ez elősegítheti a férfiak saját testükhöz való pozitív viszonyulását?

Remélem, hogy igen. Próbálom arra használni az ismertségemet, hogy az egészséges életvitel fontosságát hirdessem. Nem öncélú magamutogatás és dicsekvés vezérel, a közösségi oldalaimra posztolt fotókkal motiválni szeretnék másokat. Mert hiszek abban, hogy apró lépésekkel lehet hatalmas eredményeket elérni, és ha csak egyetlen embernek is segíteni tudtam, már megérte.

2011-ben elnyerted a Junior Prima Díjat. Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színészként számos sikerdarabban játszol, népszerű sorozatokban szerepelsz, emellett a Táncórák című előadással is járod az országot. Miből merítesz energiát az állandó pörgéshez, és ennyi munka mellett hogyan jut időd a sportolásra?

Nem könnyű, de igyekszem hatékonyan elvégezni a feladataimat. A koránkelés alapvetően nem jelent problémát, de ha pl. hajnalban indulok forgatásra, akkor délutánra mindig elfáradok. Ennek ellenére nem hagyom ki a napi edzést, helyette inkább ügyelek arra, hogy ne legyen annyira megterhelő. Az életem más területein is alkalmazom ezt a fajta szemléletet, ami nálam egy tudatos létezési forma, mert ebben érzem magam komfortosan.

Nyitókép: Lajos Róbert

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.

Tovább olvasok