„Jól nézel ki a korodhoz képest” – Hát köszi…

Az idei évem eddig fantasztikusan alakult. Rengeteg helyen jártam, sokat utaztam, sok érdekes emberrel találkoztam. Boldog vagyok és hálás, amiért olyan élményekkel lettem gazdagabb, amelyek meghatározóak az életemben. 

Az egyetlen dolog, ami kicsit rányomta a bélyegét a hangulatomra, az az online ismerkedés. A potenciális jelöltek többségének udvarlási stílusa egyenesen letaglózó, mintha valami kollektív programozás alanyai lennének. Állandóan a koromat kérdezik (úgy is mondhatnám, hogy megkérdőjelezik), aztán amikor elárulom, csak úgy záporoznak a balga bókok.

„Nem panaszkodhatsz, a korodhoz képest remekül tartod magad.” “Jól nézel ki ahhoz képest, hány éves vagy!” “Hű, de durva, egyidős vagy anyámmal! De nyugi, engem nem zavar.” “Tényleg a 70-es években születtél? Meg nem mondanám rólad…”

Kedves Virtuális Udvarló, aki csajozni próbálsz! Vajon örülnél annak, ha azt mondanám, ahhoz képest, hogy csak 170 cm vagy, nagyon erős a kisugárzásod? Vagy „Mindig is a fiatalabb pasik vonzottak, de veled most kivételt teszek.” „A kisportolt testű férfiak jönnek be, de neked remekül áll az apapocak.” Mit szólnál ehhez? Kétlem, hogy tetszenének az ilyesfajta mondatok, és valószínűleg felszívódnál, vagy elküldenél melegebb éghajlatra.

Tisztában vagyok vele, hogy az említett férfiak nem szörnyű, gonosz emberek, és a legtöbb esetben a jó szándék vezérli őket. Valószínűleg bele sem gondolnak abba, hogy a dicséretnek szánt mondataik valójában tele vannak előítélettel. Olyanokkal, hogy fiatalnak lenni vonzó és kívánatos, idősebbnek lenni pedig nem az.

Nyilván azt sem érzékelik (különben nem mondanának hasonlóan kedves bókokat), hogy az életkoromra tett utalások valamilyen módon a szépségem hiányára való utalásként is értelmezhetőek.

Sokat gondolkodtam ezen a jelenségen, és arra jutottam, hogy nagyrészt a mainstream média tehet erről. Mivel azt sulykolja a fejekbe, hogy a fiatalság az igazi, egyetlen érték, és az egekbe emeli az „örök fiatal” celebeket. (Az persze más kérdés, hogy ők a szerencsés géneknek vagy a plasztikai sebészeknek köszönhetik a kinézetüket. Én az utóbbira voksolnék.)

Tény, hogy a manapság uralkodó fiatalság- és szépségkultusz nehezebbé teszi a természetes biológiai folyamatok elfogadását. Ez pedig sokakban extrém mértékű szégyenérzetet és félelmeket generál, jelentősen megnehezítve a párkeresést.

Bár fiatalabb koromban – mint olyan sok nő – magam is küzdöttem az önelfogadással, mára megbékéltem az adottságaimmal. Szeretek negyvenes lenni, mert most élem életem legizgalmasabb időszakát. És mielőtt bárki nekem támadna, hogy akkor miért problémázok ezen az egészen, nem a frusztráció beszél belőlem. Hanem az, hogy szeretném: a férfiak tartsák tiszteletben a nők érzéseit és kerüljék a kritikával átszőtt dicséreteket.

Mert pont a kívánt hatás ellenkezőjét érik el vele. 

Legközelebb, amikor valami kedveset mondanátok egy nőnek, inkább valamilyen pozitív tartalmú kijelentéssel próbálkozzatok. Például:

• „Tetszik a karaktered.”
• „Nagyon csinos vagy ebben a ruhában.”
• „Csak úgy árad belőled a nőiesség.” Ezekhez nem kell mást hozzáfűzni.

Ha valakit mégsem győztek meg a fenti érvek, következzék egy tudományos indoklás. Az Egészségügyi Világszervezet vizsgálata szerint a kétélű bókok (az angol nyelvben van erre egy kifejezés: backhanded compliments) az ageism (életkor miatti diszkrimináció) egy formájának is felfoghatók. És ugye, kedves férfiak, udvarolni szeretnétek, nem ítélkezni?

Nyitókép: Shutterstock