Az első latin dívát hol zsarolták, hol elhagyták a férfiak…
Bármilyen meglepő, Hollywood nem mindig fogadta tárt karokkal a latin színésznőket. Salma Hayek, Zoë Saldaña, Eva Mendes és Jennifer Lopez sokat köszönhetnek az 1920-30-as évek ünnepelt színésznőjének, Dolores del Ríónak. „Mexikó hercegnőjéért” azonban nem csak lenyűgöző külseje miatt kapkodtak az ügynökségek. Páratlan tehetsége, kifinomult ízlése, hibátlan modora és a mások megsegítésére tett erőfeszítései emelték őt a legnagyobbak közé.
Az egzotikus szépség 1904-ben született Victoria de Durangóban, és elsőre úgy tűnik, olyan életet élvezhetett, amilyenre mindannyian vágyunk. Nagyon gazdag, elit családból származott, amit a mexikói társadalom la crème de la crème-jének tartottak. A mexikói forradalom idején azonban egyik napról a másikra mindenüket elvesztették, és Mexikóvárosba menekültek a boldogabb élet reményében. A 15 éves Dolores még csak ekkor kezdte el bontogatni szárnyait, de már érezni lehetett, hogy fényes jövő előtt áll. Egyik alkalommal annyira elbűvölte egy orosz balerina alakítása, hogy azonnal beleszeretett a zenébe és a táncba. Két évvel később meghívták fellépni egy jótékonysági rendezvényre, ahol felfigyelt rá egy gazdag földbirtokos, Jaime Martínez del Río. Két hónap múlva összeházasodtak, és a történelem leghosszabb nászútját töltötték Európában.
1925-ben találkozott a híres amerikai rendezővel, Edwin Carewe-val, aki azonnal felfigyelt Dolores karizmatikus személyiségére, és exkluzív szerződést ajánlott neki. A házaspár Los Angelesbe költözött, Dolores pedig hamarosan a némafilmek sztárja lett.
Forrás: Wikipedia
Azt hihetnénk a színésznőről, hogy nagyon szerencsés típus, hiszen minden azonnal az ölébe hullott. De hiába szárnyalt a karrierje, mégsem volt boldog. A házassága zátonyra futott, és még felocsúdni sem volt ideje, máris újabb nehézség állt az útjába. Carewe ugyanis megszállott módon kezdett rajongani iránta, és azzal fenyegetőzött, hogy tönkreteszi a karrierjét, ha nem megy hozzá feleségül. (Később a férfi azzal mentegetőzött az újságírók előtt, hogy esze ágában sem volt elvenni Dolorest, aki addigra már – első hangosfilmjének köszönhetően – bekerült a hollywoodi elitbe.)
A latin díva ez idő tájt ismerkedett össze a Metro-Goldwyn-Mayer művészeti igazgatójával, Cedric Gibbonsszal, akihez hamarosan férjhez is ment, így ők lettek az álomgyár egyik legismertebb sztár házaspárja. Ám a csillogásnak megvolt a maga árnyoldala: hamarosan felröppentek a pletykák arról, hogy Dolores a kommunista párt szószólója. Ez alaposan megtépázta a hírnevét, de nem igazán foglalkozott vele, mert lekötötte a figyelmét az az öntörvényű filmes zseni, akit Orson Wellesnek hívtak.
Kettejük találkozása szerelem volt első látásra (bár akkor még mindketten házasok voltak). Közös jövőt tervezgettek, ám jött egy csavar a történetben: Wellest Brazíliába hívták forgatni, és annyira beleszeretett az országba, hogy ott is ragadt egy időre. Dolores állandóan leveleket, táviratokat küldözgetett neki, és gyakran hívta telefonon, de nem kapott választ. A fájdalmas szakítás után a színésznő úgy döntött, hogy visszatér Mexikóba, egy olyan országba, ami „egykor az övé volt”. A mexikói mozi akkoriban élte virágkorát, a sötét hajú díva pedig rövidesen kora meghatározó legendájává vált.
Élete hátralévő részében sokat dolgozott tévében, színpadon, és különböző művészeti szervezeteket segített.
Halálával egy ikon távozott a filmvilág palettájáról, aki sokakat inspirált – és inspirál a mai napig. Dolores del Rió a legnemesebb nőiességet személyesítette meg, csillogását idős korában is megőrizte. Egy interjúban arra a kérdésre, hogyan viseli az öregedést, így felelt: „Torna, diéta, szépségkezelés – ez teljes időpocsékolás, hiszen mindenki megöregszik egyszer. Ha a nők okosabbak lennének, nem járnának szépségszalonokba, helyette ugyanannyi ideig csendben pihennének a hálószobájuk nyugalmában, és szebbé válnának. Az a tény, hogy öregszem, az emberi létezés része. Én nem a testemet, hanem az elmémet próbálom karban tartani, így maradok ilyen fiatalos.”
Nyitókép: Wikipedia
