Jó ötlet az exekről beszélni az első randevúkon?

Az egyik ismerősöm kifakadt azon, hogy a szingli nők már az első vagy második találkozón kiteregetik a szennyest, és képesek órákon át szidni a volt férjeiket.

„Szerinted Teréz apa fejem van, akiről ordít a megmenteni akarás? Vagy a nők védekezési mechanizmusként használják az ilyen sztorikat, hogy előre figyelmeztessenek, véletlenül se csináljak olyasmit, amit a párjuk tett? Ha meg képtelenek túllépni a múlton, akkor minek ismerkednek?”

Nehéz a fenti kérdésekre egyértelmű válaszokat adni, hiszen mindenki más lelkiállapotban, más elvárásokkal és tapasztalásokkal indul a találkozó helyszínére. A randizás kemény dió, nekem is többször beletört a bicskám abba, vajon melyik stratégia a legcélravezetőbb. Korábban igyekeztem a klasszikus, visszafogott vonalat képviselni, de idővel rájöttem, magamat kell adni, mert annak van értelme. És az életemhez éppúgy hozzátartoznak az exeim, mint a munkám és a barátaim.

Szerintem természetes, hogy az első randevúkon olyan területeket is érintünk, amelyek túlnyúlnak a szokásos „mit szeretsz csinálni a szabadidődben, milyen filmeket nézel, szeretsz kirándulni” körön. Úgy látom, ezzel összefüggésben sokaknál a régi beidegződések működnek. Vagyis úgy gondolják, hogy az első néhány alkalom során kizárólag könnyedebb, szórakoztató történetek kerülhetnek napirendre.

Nem célom bárkit is befolyásolni, mindenki úgy csajozik/pasizik, ahogyan neki komfortos. Én gyakorlott randizóként kicsit másként látom a helyzetet. Szerintem a múltbéli kapcsolódások erősen befolyásolták a személyiségfejlődésemet és azt, akivé mára lettem. Tudom, mi van a lelkemben, és minden rezdülését felvállalom. Pont emiatt szeretek nyíltan és reálisan kommunikálni a korábbi kapcsolataimról, tapasztalásaimról.

Kép forrása: Midjourney

Az efféle közlések – mások meglátásaival ellentétben – azt mutatják, hogy jól érzem magam az illető társaságában, és látok benne valamit, amitől szívesen megnyílok. A valaha volt legjobb első randijaim – amelyeket aztán újabbak követtek – izgalmas, inspiráló és konstruktív vitákat jelentettek a legforróbb témákról. Arra azonban mindig ügyeltem, hogy ne teregessem ki a privát szférámat, ne magasztaljam/szidjam az exeimet. Az valóban méltatlan viselkedés lenne.

Nyilván vannak olyanok, akiket érzékenyen vagy kellemetlenül érintenek az ilyen típusú diskurzusok. Emögött az állhat, hogy a férfiak jelentős része automatikusan feltételezi, pusztán azért, mert a nő a volt kedveséről beszél, még mindig szerelmes belé. Én viszont nem akarom a potenciális jelölt elől fiókba zárni az emlékeimet, vagy csip-csup dolgokról társalogni, mert félek a következményektől. Nálam ez egy hatalmas vörös zászló, és azt jelzi, hogy nincs dolgom a kiszemelttel.

Összességében úgy vélem, ha mindkét fél őszinte és egyenes tud lenni anélkül, hogy kényelmetlenül érezné magát, akkor van jövője kettejüknek.

Nyitókép: Midjourney