Mrs. Hemingway a háborúba menekült a férje elől…

Martha Gellhorn generációjának egyik legjobb újságírója volt, aki a 20. század nagy fordulópontjainak helyszíneiről tudósított. Megalkuvás és félelem nélkül.

Nagy valószínűséggel édesanyja, Edna Fischel természetét örökölte, aki egész életét mások szolgálatának szentelte társadalmi és politikai aktivistaként. Lánya hozzá hasonlóan az igazság és egyenlőség elvét hirdette. Martha nem csupán kalandvágyó, bátor és okos volt, hanem sugárzó szépség is. Tisztában volt vele, hogy külseje révén olyan emberekkel is találkozhat, akikkel más riporterek nem.

Ügyesen használta fel saját céljaira előnyös adottságait, és ha néha gyűlölte is magát emiatt, tudta, hogy minden cselekedete egyetlen célt szolgál: a valóság dokumentálását. Gellhorn hatvan évet felölelő karrierje szokatlan pályán haladt. Édesanyja nyomdokaiba lépve (akit egyfajta erkölcsi iránytűnek tartott) a Bryn Mawr College-ban tanult. Ám a harmadik év után otthagyta az iskolát, mert elhatározta, hogy mindenhová elmegy, mindent megnéz, és ír róla.

1930-ban költözött Párizsba, ahol újságíróként kezdett dolgozni egy lapnál. 4 év múlva azonban visszatért az Egyesült Államokba, hogy csatlakozhasson a Szövetségi Sürgősségi Segélyszervezethez mint helyszíni nyomozó. Új minőségében beutazta az egész országot, dokumentálva a nagy gazdasági világválság hatásait az amerikaiak életére.

Jelentései végül eljutottak Eleanor Roosevelthez, a világ első First Ladyjéhez, aki meghívta a Fehér Házba, majd hamarosan életre szóló barátságot kötöttek. Újságíróként Martha mindig arra vágyott, hogy ott legyen, ahol az események zajlanak. Azért utazott 1937-ben Madridba, hogy a spanyol polgárháború borzalmaira és az ártatlan áldozatokra irányítsa a világ figyelmét.

FORRÁS: FACEBOOK

A második világháború alatt irigylésre méltó lendülettel és energiával vetette bele magát a munkába. Első nőként tudósított a normandiai partraszállásról, ami hatalmas kihívást jelentett. Későbbi élete során is folytatta haditudósító tevékenységét, lehetetlent nem ismerve indult újra és újra a veszély kapujába. Beszámolt többek között az arab-izraeli konfliktusról, a vietnami háborúról és az „Igaz ügy” hadműveletről.

Ernest  Hemingway fontos szereplő volt Martha életében annak ellenére, hogy kapcsolatuk kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. 1936 karácsonyán találkoztak először a floridai Key Westben található Sloppy Joe’s bárban. A szenvedély a spanyolországi polgárháborúról szóló tudósítások idején lángolt fel köztük igazán. Házasságkötésük után a Havannától nem messze lévő Finca Vigía nevű birtokra költöztek (ahol egyébként Hemingway legjelentősebb művei születtek).

Ám a következő évek nem a boldogság, hanem a bizonyítás és a versengés jegyében teltek.

Mindketten fenomenális írók voltak, pont emiatt volt  Martha számára fájó pont, hogy sokan csak Mrs. Hemingwayként emlegették. „Miért legyek lábjegyzet valaki más életéhez?” – kérdezte egy interjúban arra utalva, hogy két regényt is alkotott, mielőtt találkozott férjével, és majdnem fél évszázadon keresztül publikált, miután különmentek.

Ennek fényében talán jobban érthető, hogy válásukat követően miért nem engedte, hogy bárki megemlítse Hemingway nevét a jelenlétében. Martha Gellhorn rettenthetetlen kalandornőként írta be nevét a történelembe. 1998-ban bekövetkezett halála után a világ egyik legelszántabb és legtehetségesebb újságírójának nevezték, aki harctéri eseményekről tudósított.

Nyitókép: Facebook