Ha csődtömeg vagy, azon a szerelem sem segít!

Manapság már nem tudunk anélkül böngészni a neten, hogy ne botlanánk bele párkapcsolatokról, szerelemről szóló okosságokba.

Ezek az irományok, videók jól észrevehetően egy kaptafára készülnek, és tele vannak unalomig ismételt klisékkel. Két nagy kedvencem: „Szerelem nélkül nem lehet élni.” „A szerelem jelenti a legtökéletesebb boldogságot.”

És mivel a képernyőről érkező információáradat erős hatást gyakorol ránk, sokat teszünk a szerelem eléréséért. Ezért töltünk annyi időt a társkereső appokon, ezért mozdulunk ki, ezért keressük a lehetőségeket, az új ismeretségeket. És ha szívügyekről van szó, pont ezért látjuk gyakran a valóság helyett azt, amit látni szeretnénk.

A csalódásainkért azonban egyetlen dolog felelős: az az erősen idealizált kép, amit a másik emberről alkotunk meg a fejünkben.

Több probléma is van ezzel, de a legnagyobb, hogy úgy tekintünk a szerelemre, mint valami csodaszerre, ami mindenre gyógyír. Éppen ezért hajlamosak vagyunk túlbecsülni a jelentőségét, aminek viszont a párkapcsolataink fizetik meg az árát.

Felfoghatatlan, mámorító szerelem… Kimondva-kimondatlanul mindannyian erre vágyunk. Találni valakit, akivel megélhetjük a fellegekben lebegést, a bódult egymásba gabalyodást. Akire mindig számíthatunk. Akivel közös célokat tudunk kitűzni.

Ám amikor úgy gondoljuk, erre van leginkább szükségünk, akkor általában megfeledkezünk az olyan alapvető értékekről, mint a tisztelet, a türelem, a megértés, a bizalom. Végül is, ha a szerelem mindent megold, akkor miért kellene a kényelmetlen dolgokkal foglalkoznunk?

FORRÁS: PEXELS

Na, épp ezen a ponton kezdődik a tudatosság, hiszen a földöntúli boldogság csak a mesékben létezik. Lehetséges, hogy a fellángolás kezdeti fázisában rózsaszínben látjuk a világot, de ez az állapot nem tart örökké, még a legszerelmesebb embereknél sem. Ahogy telik az idő, lassan eloszlik a köd, és megkopik a varázs. Ilyenkor szokott előtérbe kerülni a másik fél sértegetése, hibáztatása, ahelyett, hogy megvizsgálnánk a bennünk munkálkodó érzéseket.

Egy egészséges kapcsolat puzzle-jában ugyanis az önismeret az egyik legfontosabb elem. Saját lényünk elfogadása és szeretete nélkül aligha tudunk összhangba kerülni másokkal. És akármekkora közhelynek is hangzik, az igazi kiteljesedés nem külső tényezőktől függ, hanem belülről fakad.

Gyakran azért akarunk társat, hogy jobban érezzük magunkat. Hogy az illető elterelje figyelmünket a lelki sérüléseinkről és kitöltse az űrt az életünkben. Sajnos én is beleestem ebbe a csapdába, tudom, hogy miről beszélek. Összejöttem valakivel, aki első látásra elvarázsolt a tekintetével, a stílusával, a humorával. De hiába tűnt főnyereménynek, ettől még nem lettem magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb – és legfőképpen boldogabb. Ugyanúgy szenvedtem mellette, mint amikor szingli voltam. Csak teljesen más dolgok miatt.

Szóval, a saját káromon kellett megtanulnom, hogy egyetlen szerelem sem oldja meg az összes problémámat, és nem törli el a múltbéli hibáimat. Arra is rájöttem, hogy az örömteli pillanatokat saját magamnak kell megtalálni, nem várhatom örökké az új csodát.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok