Egy leszbikus írópáros, akik Picassót is elbűvölték

2022-02-09 Császár Zsanett Művelődő

Az amerikai regényíró, költő, művészetpártoló Gertrude Stein és Alice B. Toklas kapcsolata a múlt század egyik legemblematikusabb találkozása. Együttlétük négy évtizede alatt olyan művészeket inspiráltak, mint Henri Matisse, Georges Braque és Pablo Picasso.

A két nő szerelmi története izgalmas képet fest a kontrasztokról: Stein rövid hajú, testesebb alkatú volt, és szívesen hordott nagy, bő ruhákat. A bajszáról ismert Alice öltözékét tekintve másfajta stílust képviselt. Imádta a csillogó cipőket, az extravagáns kalapokat, a szépen kidolgozott fülbevalókat, no és persze a védjegyévé váló virágmintás holmikat. A különbségek ellenére azért megvolt a közös metszet.

Mindketten prominens zsidó családban nőttek fel az Egyesült Államokban. Mindketten hosszú éveket töltöttek azzal a vonzalommal és vággyal viaskodva, ami egyértelművé tette számukra, hogy soha nem fognak hagyományos életet élni. 1907-ben Párizsban ismerkedtek meg egymással, amikor Gertrude 34, Alice pedig 30 éves volt.

A fiatalabbik nő később így írta le emlékirataiban a találkozást: „Lenyűgözött a jelenléte, a csodálatos szemei és a gyönyörű hangja. Hihetetlenül gyönyörű hangja volt, olyan, mint egy énekesnek.” Kettejük újonnan kötött barátsága hamar szerelemmé nőtte ki magát. Toklas kiasszony három év múlva beköltözött kedvese Rue de Fleurus 27. szám alatti lakásába.

Közös otthonunk rövidesen aztán egyfajta kulturális központtá vált, és mágnesként vonzotta a világról másként gondolkodókat. Így tehát nem véletlen, hogy a szalonban olyan hírességek fordultak meg, mint Pablo Picasso, F. Scott Fitzgerald, Ernest Hemingway és Sherwood Anderson. Alice tehetséges szerkesztőként betöltött szerepe adott Gertrude írásának egy második hangot.

FORRÁS: FACEBOOK

Ahogy telt az idő, a művésznőt egyre jobban magával ragadta kedvese tehetsége. Egyik jegyzetfüzetében még a nevüket is összekeverte: „Gertrice / Altrude”. A két nő ugyanakkor nemcsak a szakmai, hanem a magánéletben is tökéletes párost alkotott. Feleségként és férjként tekintettek egymásra, és Alice igen komolyan vette ezt a szerepet. Minden lélegzetvételével Gertrude-ra összpontosított, és egyfajta „őrként” működött, így gondoskodva arról, hogy szerelme nyugodtan végezhesse munkáját.

Amikor férfiművészek érkeztek hozzájuk, Alice feladata volt, hogy szórakoztassa a hölgyvendégeket. Virágos selyemruhában járt-kelt közöttük, és válogatott finomságokkal kínálgatta őket. Mindketten tehetségesek voltak, de a nagy áttörés váratott magára. Az 1933-as év jelentett fordulópontot Gertrude életében és karrierjében.

Ekkor jelent meg Alice B. Toklas önéletrajza címmel híres memoárja. (A könyvet az életrajzi konvencióktól való merész eltérésnek tekintették a kritikusok, pedig írásai közül talán ez volt a legkevésbé radikális.) Majd rövidesen vége szakadt a boldog békeidőknek, hiszen 1939-ben kitört a háború. A szerelmespár (mindketten zsidó származásúak voltak) vidékre menekült, gazdag műgyűjteményük pedig a párizsi lakásukban maradt. A visszavonulás időszaka következett.

1946-ig éltek együtt, csendes boldogságuknak Gertrude halála vetett véget.

Bár a nő mindenét a szerelmére hagyta, a Stein család megfosztotta Alice-t az örökségtől. Írással a megélhetési gondok miatt kezdett el foglalkozni. 1954-ben adta ki első szakácskönyvét, négy évvel később pedig A múlt és jelen aromái és ízei című kötetét. Sikerei ellenére azonban szegényen hunyt el 89 éves korában. Párizsban, a Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra Gertrude mellett, ahogyan azt végrendeletében kérte.

Nyitókép: Facebook