Egy nő inkább legyen kedves, mint okos?

Miután az egyik barátom kifakadt egy ígéretesnek tűnő randija után, mert a hölgy szellemi kapacitásai túl soknak bizonyultak számára, sok kérdés merült fel bennem…

Az illető konkrétan azon sopánkodott, hogy egész nap döntéseket hoz, tárgyal, irányít, ezért neki bőven elég, ha a nő szép, kedves és odaadó. Nem akar még otthon is szellemi párbajokat vívni a párjával.

A nő külseje fontosabb, mint az esze

Úgy veszem észre, hogy a mai szingli férfiak nem értékelik annyira az intelligenciát a másik nemben, mint fordítva. Egyéb jellemzőket helyeznek előtérbe – elsődlegesen a külső adottságokat. És amikor kijelentik, hogy ők szeretik az okos nőket, az valójában azt jelenti, hogy nem akarnak ronda és ostoba nőt, aki képtelen értelmesen megszólalni.

Nem bírja elviselni az egojuk?

Más nőkkel beszélgetve jutottam arra a következtetésre, hogy az intellektus jó belépő lehet a párkeresés területére, de a pasik jelentős része megrémül ettől. Ennek a hátterében a rendkívül sérülékeny egójuk állhat. Végül is, ha valakinek magasabb az intellektusa az átlagnál, akkor valószínűleg sikeres az élet számos területén, tehát egy olyan nő, akiben rengeteg potenciál van.

Ebben az esetben bekapcsol az erősebbik nem tagjaiban a vészradar, hogy „mihez fogok kezdeni vele?” Egy céltudatos, önbizalommal teli és képzett nő ugyanis feleslegessé teszi a férfi jelenlétét. Hiszen mindig tudja, mit akar, nincsenek gyenge pontjai, nem szorul semmiféle támogatásra és segítségre. (Vagy legalábbis így gondolják.) Ennek a jelenségnek evolúciós okai is vannak. A férfiak gyakran érzik úgy, hogy meg kell védeniük kompetens és versenyképes státuszukat. A felülteljesítés pedig veszélyt jelent számukra, annak kockázatát, hogy az a nő, aki jobban teljesít náluk, elhagyja őket egy erősebb egyedért.

Kép forrása: Unsplash

Az a baj, hogy túl önálló vagyok?

Ez sok mindent megmagyaráz „az okos nők veszélyesek” jelenségről. Én is már tucatszor hallottam az elmúlt években, hogy „túl önálló vagyok”, és bárhol megállom a helyem a világban. Nos, technikailag igen. Nincs szükségem arra, hogy egy férfi finanszírozza az életemet, nem tőle teszem függővé az önértékelésemet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségem egy társra, akivel együtt többek lehetünk.

Ugyanakkor, kicsit jobban beleásva magam a témába most azt gondolom, nem biztos, hogy az „okosság” riasztja  el a férfiakat. Inkább arról van szó, hogy a kognitív képességeim más, – nem feltétlenül előnyös – tulajdonságokkal párosítva nehéz kombinációt hoznak létre. És szerintem ez fordítva is így van. Nem sok nő szeretne olyasvalakivel lógni, akinek pengeéles agya van, de túlságosan kritikus, nehezen alkalmazkodó, és hiányzik belőle a türelem.

Nyitókép: Unsplash