Te is úgy érzed néha, hogy az élet szívás?

Nézzünk szembe a tényekkel: nehéz idők járnak mostanában, sok a bizonytalanság, és annyi rossz ömlik felénk a hírekből, hogy már a legkisebb apróságokon is kiborulunk.

Vannak, akik határtalan optimizmussal, küzdeni akarással rendelkeznek, így hamar átlendülnek a nehézségeken. Sokan viszont nehezebben veszik a mindennapok akadályait és kevésbé képesek kezelni a stresszt, emiatt könnyen úrrá lesz rajtuk a letargia.  

Sajnos én is ebbe a csoportba tartozom. Az utóbbi években többször volt olyan időszak, amikor úgy éreztem, nem vagyok elég jó, nem tudok kitörni a mókuskerékből és sosem leszek boldog. Szóval, hogy az életem rohadt nagy szívás.

Számomra az a legnehezebb abban, hogy beleragadok a világvége hangulatba, hogy nem tudom, mikor lesz vége. Ettől pedig még jobban bepánikolok. A legutolsó mélypontom annyira megrémített, mint semmi azelőtt. Majdnem ráment az egészségem, ezért muszáj volt kitalálnom valamit annak érdekében, hogy elkerüljem a katasztrófát. Olyan megküzdési stratégiákat kerestem, amelyek lecsendesítik háborgó lelkemet és segítenek pozitívabban gondolkodni.

Megtanultam odafigyelni a légzésemre

Van egy szuperhatékony légzőgyakorlat, amihez bármikor nyúlhatok. Ehhez kényelmesen elhelyezkedem, veszek egy mély levegőt az orromon keresztül, majd erőteljesen kifújom. Ezután 4 másodpercig beszívom a levegőt az orromon át, utána visszatartom a lélegzetemet 7 másodpercig, aztán nyolcig számolva kifújom. Tényleg mindig megnyugszom tőle.

Figyelek a tudatos jelenlétre 

Bizony szorongató érzés, amikor észreveszem magamon, hogy nem tudok kikeveredni a negatív spirálból. Ilyenkor megpróbálok arra fókuszálni, ami éppen körülöttem történik. Az utcán siető emberekre. A tea melegére. A kanapé kényelmes puhaságára. A habfürdő gyümölcsös illatára. Ez a meditációs gyakorlat megtanított arra, hogyan nyomjam meg a stop gombot és az automatikus reakciók helyett hogyan reagáljak racionálisan egy stresszhelyzetre.

Forrás: Unsplash

Hálás vagyok a legegyszerűbb dolgokért is

Amikor azt érzem, én vagyok a világ legnagyobb lúzere, elkezdem összegyűjteni azokat a dolgokat, amiknek örülhetek. Hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkám, szeretnek a barátaim. Bevallom, ez nem mindig egyszerű, főleg akkor, amikor rezignált állapotban lézengek a semmiben. A rendszeres naplóvezetés azonban tudatosabbá tesz és segít más perspektívába helyezni a fennálló problémákat. Ez nem üres pszicho duma, tényleg működik. Nekem elhihetitek.

Az ölelés ereje

Közhely, de az ember társas lény, alapigénye a közösséghez tartozás. Amikor azonban sötét felhők gyülekeznek felettünk, ellenreakcióként sok esetben magunkba fordulunk, elszigetelődünk. Pedig mások szeretetteljes jelenlétére igenis szükségünk van. Legyen szó szakemberről, barátról, családtagról, vagy akár háziállatról, ilyen helyzetekben kulcsfontosságú, hogy megnyissuk a szívünket és befogadóvá váljunk: vigasztalásra, bátorításra, megnyugtató ölelésre.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok