Miért piáljuk végig a decembert?

Csendes éj, mézeskalács, szikrázó fények a karácsonyfán. A kanapén hátradőlve csevegünk a rokonokkal, morzsálunk a bejglivel és mosollyal nyugtázzuk, hogy nem a tavaly körbement zoknit kaptuk ajándékba. 

Miközben a tizenhatodik rénszarvasos emojit küldjük el telefonunkon, a tévéreklám is azt szajkózza: végre együtt, végre megpihenhetünk az ünnepi időszakban. De akkor vajon miért isszuk végig az adventet a stresszre hivatkozva?

Mondjuk ki: a karácsonnyal igazi szeretem-gyűlölöm viszonyban vagyunk, egyszerre lehet az év legszebb és legszörnyűbb időszaka is. Lehet szép, hiszen jönnek a hosszú együttlétek, beszélgetések, koncertek. Ám lehet horror is: ki ne emlékezne a szétégett pulykára, családi vitára, rosszul fűrészelt fenyőfára? Hogy kiben miként csapódik le az ünnep, sok mindentől függ, ami viszont sokakat összeköt, a mindent más fénybe helyező alkohol. Lássuk, milyen indokaink lehetnek az adventi poháremelgetésre!

Konfliktusból ünneplésbe

Kezdődik a december, kigyúlnak az első karácsonyi fények. Még ki sem heverted a legutóbbi családi szülinapot, a képernyődön megjelenik az első szeretet ünnepéről szóló cikk. Noha élénken emlékszel, hogy ugrottál két hete az anyósod torkának, de erőt veszel magadon.

Hiszen csak egy hónap az őrület, és Pirike is emberi lény, aki a férjedet világra hozta. Az irodából hazafelé kicsit szorongva nézed az ünnepi kivilágítást, mert tudod, hogy ideje adventi stratégiát gyártanod. Csak ne vállaltad volna be a bejglisütést. Este, miközben az e-mail fiókod pörgeted az első karácsonyi akciók tömegében, szép lassan elkortyolsz egy pohár bort.

Elhatározások…

Úgy döntesz, hogy idén rajtad tényleg nem fog múlni a karácsony. Abszolút időben vagy. Úgyhogy nemcsak az adventi koszorú gyártását határozod el, hanem felszólítod a családot: a drága ajándék helyett mindenki maga készítsen valamit. Beveted magad a pláza hobbiboltjába, és nagyvonalú kedvességgel nézed az űzött tekintetű vásárlókat. Nem értik az ünnep lényegét, állapítod meg magadban, és beteszel még egy fából készült grincs figurát a kosaradba a többi hét mellé.

Két hét múlva a hálószobában ülsz, és próbálsz kiigazodni az ágyra ömlesztett papír- és mütyűrtengerben. Kinek akartál angyalkát festeni, és mihez vettél négy doboz aranyszínű glittert? Próbálod felkutatni a gondosan elkészített ajándéklistát, de csak a Géza bácsinak szánt viszkit találod meg. Majd veszünk addig egy másikat, gondolod megkönnyebbülten a kupak lecsavarásakor, és besuvasztod a glittert a húsvéti dekoros fiókba…

A valóság

Szombaton megcsinálom – mondja Juli lányod, amikor rákérdezel az ablaktisztításra, így megnyugszol, hogy csak a menüvel kell foglalkoznod. Az is elég lesz, mert egy pillanatnyi elmezavar után megígérted, hogy idén házi zserbó is várható a bejgli mellett. Nem aggódsz, mert családi főzésre számítasz. A férfitagok vállalták a halászlevet és a töltött pulykát, így az első bevásárlólista összeállításánál gondtalan örömmel nyitod meg a tojáslikőr szezont.

17 nap múlva szembesülsz a valósággal: az ablakok úgy néznek ki, hogy nem tudod eldönteni, pucold meg, vagy a foltokra ragaszd fel a hóember és a rénszarvas matricát. Kiderül, hogy nincs hal, bár megmondtad, hova kell menni, a pulyka töltése pedig NASA projektté nőtte ki magát, amihez nélkülözhetetlen a szaktudásod. És miközben az ebédlőasztalon gyúrod a bejglit, a konyhába üvöltve mondod a töltelék hozzávalóit. Mire végzel, elégedetten konstatálod, hogy idén is a finomabbik tojáslikőrt választottad.

A rokonság 

Három éve mi megyünk, most ti jöttök – emlékezteted az öcsédet, hogy miben maradtatok december elején. A férjed is örül, végre nyugodtan konyakozhat, vezessen idén a sógor. Ráadásul nekik készítettél töltött káposztát, ami nálatok nem sláger. Aztán persze mégis kiderül, hogy megint ti mentek…

Szenteste

Csak túléltétek az adventet, és most az egész család együtt ül az ebédlőasztalnál. Olyan szép lett a fa is – nézel körbe mosolyogva, és boldog vagy, hogy mindenhol bejgli- és zserbómorzsát látsz. Jó, utóbbit végül mégis Panni barátnődtől hoztad, aki cukrász. A bejglid viszont verhetetlen lett, még akkor is, ha az egyik diós tekercsbe mandula is került. Az se számít, hogy Péter, a sógorod, már megint becsempészett néhány politikai brosúrát a lakásba, de legalább nem tart előadást, mint tavaly. Akkor csak ketten léptek meg az ajándékozás előtt. Idén legfeljebb Géza bácsi dől majd ki a viszkitől, de a vendégszoba készen áll.

Ahogy a desszert utáni likőrt kortyolgatod, arra gondolsz, tulajdonképpen egész jól összehoztad az idei karácsonyt. A tökélytől ugyan fényévekre van, de úgy döntesz, csak a jó pillanatokat fogod kimazsolázni belőle, a rosszakat pedig atombiztosan elcsomagolod. Este te is rácsúszol a konyakra, mert Gábor fiad újraéli gyerekkorát a Reszkessetek betörőkkel. Amúgy is, végigtoltad a száraz novembert, hát hogy lehetne józanul kibírni a decembert?

Nyitókép: Unsplash