„Álmaim nője lennél, ha lefogynál egy kicsit.”

Azt hittem, ismerkedés, flörtölés témában nekem már nem lehet újat mondani – hiszen több évtizedes tapasztalat áll mögöttem. De múltkor teljesen véletlenül belefutottam egy podcastbe, amiben azt taglalták, hogy rengeteg férfi úgy bókol a partnerének, hogy közben vérig sérti és megalázza.

Ahogy hallgattam a szakember szavait, rádöbbentem valamire: az utóbbi éveim arról szólnak, hogy egyre nehezebb igazságtalanságokat, bántásokat cipelek, amikkel kapcsolatban egy értéktelen senkinek érzem magam. Aznap este elalvás előtt bevillant egy fájdalmasra sikerült randi képe. December közepe lehetett. Úgy rémlik, hogy másodjára találkoztam egy fickóval, aki akkoriban Londonban élt. Éppen indultunk volna nézelődni az adventi vásárba, amikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. Az illető tényként közölte velem, hogy hazamegy. Értetlenül néztem rá, nem tudta hova tenni a váratlan reakcióját, mire csak annyit mondott: „Nagyon szép vagy. Álmaim nője lennél, ha lefogynál egy kicsit.”

Kép forrása: Midjourney

Emlékszem, végigbőgtem az ünnepi fényárban úszó körutat, és a történtek annyira felkavartak, hogy jó időre elment a kedvem a randizástól. Sajnos nem ez volt az egyetlen eset, amikor valaki az udvarlási szakaszban alattomos  megjegyzéseket szőtt bele a mondanivalójába. „Ki sem néztem volna belőled, hogy értesz a politikához”, „ Totál flúgos vagy, de tetszik”, „Az előző csajaim imádták a magassarkúkat, a te lábad is sokkal szebben mutatna benne.” Sőt, néhány héttel ezelőtt újra beleszaladtam egy bunkó pasiba. Elmentünk ebédelni, és amikor kihozták az istenien illatozó sztrapacskát, röhögve kérdezte, hogy „Ezt mind meg akarod enni? De hát fogyókúrázol!” Nem ettem meg. Felálltam, és otthagytam az illetőt a francba.

Úgy akarsz felszedni, hogy sértegetsz?

Az említett férfiakban az volt a közös, hogy láthatóan érdeklődtek irántam és jól érezték magukat a társaságomban, mégis olyan direkt és indirekt taktikákkal próbáltak becserkészni, amelyek az önbecsülésem lerombolására irányultak. Pontosan erről szól a negging, ami a verbális bántalmazás egy formája. Összezavarni, kibillenteni valakit az egyensúlyából, aláásni az önbizalmát oly módon, hogy a másik fél hatalmi pozícióba kerüljön. Ennek az egészségtelen erődinamikának a kialakítása történhet közvetlenül vagy közvetve.

Akár úgy is, hogy a „negger” folyton felnagyítja a partner hibáit, vagy lekicsinyli a teljesítményét. Ez a fajta érzelmi manipuláció idővel azonban rendkívül pusztító és veszélyes lehet, sokat tudnék mesélni róla. Az elmúlt évek során ugyanis rengeteg bóknak és humornak álcázott sértéssel találkoztam. Furcsa kimondani, de valószínűleg azért viseltem el, mert elmondhatatlanul vágytam kedvességre, szeretetre, elismerésre.

De megváltoztam!

Most már meghúzom a határokat, és senkitől nem tűröm el a méltóságom sárba taposását. Egyetlen embernek sincs joga olyan érzéseket kelteni bennem, hogy nem vagyok elég jó – legyen szó bármiféle kapcsolódásról. Mindezek ellenére nem hagytam abba az ismerkedést. Nem fogok megfutamodni csak azért, mert egyesek képtelenek érett, egészséges felnőttként viselkedni. Az ajtóm mindig nyitva áll azok előtt, akik nem lenyomni akarnak, hanem velem együtt emelkedni.

Nyitókép: midjourney