Köszönöm, hogy megaláztál – ettől csak erősebb lettem!

Eleinte padlón voltam, legszívesebben eltűntem volna a világ színéről. Szó szerint belebetegedtem a fájdalomba, napokon át lázas zsibbadtság uralta a testemet, alig tudtam megmozdulni. Elment az életkedvem mindentől, és elment az étvágyam is. 

Tehetetlen dühöt éreztem, és fogalmam sem volt, hogyan csillapítsam a haragomat. Ám az még inkább aggasztott, milyen hatással lesz a jövőmre, hogy váratlanul felbontottad az eljegyzésünket. Próbáltam beszélni veled, megtudni, mi az oka a döntésednek, de mindentől elzárkóztál. Úgy mentél el, mintha csak a sarki boltba ugranál le tejért, vissza sem néztél többet.

Az elköltözésed után szépen lassan az önsajnálat fojtogató mocsarába kerültem. Attól, hogy végül a szívfájdalom teljesen a hatalmába kerítsen, az mentett meg, hogy a pszichológus barátnőm meghívott magához. Egyáltalán nem akartam elmenni, de nagyon megerőltető lett volna nemet mondani. Ezért hát leutaztam hozzá néhány hétre, és gondosan betartottam az instrukcióit.

Naponta kaptam a leckéket testi és lelki vonalon, és nem tagadom, voltak benne igen fájdalmas momentumok. A türelme és a szelíd támogatása azonban átsegített a depressziós hangulaton, a vele töltött idő pedig új gondolati perspektívákat nyitott meg előttem. Már nem haragszom rád, sőt, hálával tartozom neked. Rettenetesen el voltam keseredve, ám valami átfordult bennem az elmúlt időszakban.

Hálás vagyok neked, mert a távozásoddal olyan kérdésekre is választ adtál, amikről soha nem hittem volna, hogy megoldódnak. Sokáig hazudtam magamnak, hogy minden rendben a kapcsolatunkkal. Féltem beismerni, mennyire megvezettél a mézesmázos viselkedéseddel. A mesterkélt és színpadias játékoddal. Beleestem a csapdádba, amit – elismerem – hibátlan ügyességgel állítottál fel.

FORRÁS: UNSPLASH

Soha nem gondoltam volna, hogy kimondom ezt, de köszönettel tartozom a rengeteg könnyért. Ezek nemcsak a fájdalmat mosták el, hanem azt az áthatolhatatlan ködöt is, ami megakadályozott abban, hogy ismerjem az igazi énedet. Köszönöm, hogy az együttélésünk alatt egyszer sem mondtál ki olyan dolgokat, amikkel erősíthetted volna az önbizalmamat.

Köszönöm, hogy mindig azt éreztetted velem, nem vagyok elég ügyes, elég sikeres, elég okos. Hogyan is lehettem volna, hiszen nem ugyanazon a nívós egyetem végeztem, ahol te. Nem születtem felsőosztálybeli családba, és apámnak sem volt tucatnyi vállalata. Én – veled ellentétben – mindent a magam erejéből értem el.

Keményen dolgoztam, hogy felépítsem azt az életet, amire vágytam, te mégsem értékelted.

Azt szeretted bennem, hogy mindent rád hagytam, így fölém emelkedhettél mint egy legyőzhetetlen óriás. Egy régi mondás szerint minden rosszban van valami jó. Mennyire igazak ezek a szavak! Ha nem hagytál volna faképnél, talán soha nem jöttem volna rá, hogy nem szabad kevesebbel beérnem, mint amit én adok másnak.

Minden fájdalom, amit átéltem a szakításunk után, megtanított arra, hogyan kell vigyáznom a lelki békémre és a belső egyensúlyomra. Most már elhiszem, hogy megérdemlek valakit, akinek valódi szeretet uralja a tetteit, nem pedig manipulatív gesztusok. Köszönöm, hogy megmutattad, milyen kapcsolatra nincs szükségem az életben.

Anett gondolatait Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash