Éjjel magadhoz ölelsz, de reggel eltolod a kezem!

Váratlanul robbantál be az életembe egy könyvbemutatón, és ez tetszett. Máig emlékszem, milyen különös izgatottság lett úrrá rajtam, amikor először randiztunk.

A szívem vadul vert, és úgy sodródtam feléd, mintha az érintésed megtört volna egy átkot. Jó volt együtt lenni: szeretkezni, szórakozni, utazgatni, de érzelmileg valahogy mégsem voltunk egy hullámhosszon. Elég hosszú időbe telt, amíg megértettem, hogy te nem úgy közelíted meg a kapcsolatunkat, ahogyan én. Egy részed felfedted előttem, de sosem engedtél magadhoz igazán közel.

Azt hittem, ez változni fog, miután összeköltözünk, de nem így történt. Napról napra egyre erősebben tapasztaltam az ambivalens személyiséged kivetüléseit, az egyszer fent, másszor lent őrületét. Olyan érzés volt, mintha egy furcsa libikókán ülnénk, ami ide-oda billeg és gerjeszti a bizonytalanság légkörét. Bevallom őszintén, nehezen viseltem a kettőnk közt kavargó kétségeket.

Nehezen tudtam megbirkózni a kiszámíthatatlan helyzettel. Tagadhatatlanul volt benne tűz és izgalom, de kapcsolatunk labilitása szépen lassan kioltotta a szenvedélyt. Azon morfondíroztam a minap, miközben megint vacsorát készítettem: vajon meddig bírom még az egyszer fent, másszor lent őrületét? Vajon meddig adok neked esélyt arra, hogy bebizonyítsd, a gyönyörű izmos testedben érző szív lakozik?

FORRÁS: UNSPLASH

Hirtelen hasított belém a felismerés a szorongásom hatására. Hangos csattanással letettem a fakanalat a pultra, és felkiáltottam: „Én szárnyalni akarok, nem zuhanni!” Mindig azt hittem, a szerelem valami csodás, mámoros érzés, én meg leginkább félek. A félelem a kapcsolat végső megsemmisítője, mert kétségbe vonja a jövőt. A nyugtalanság csíráját ülteti el az elmében, képtelenné téve azt az elköteleződésre.

Kötődsz hozzám, ebben egészen biztos vagyok. Ám ez sajnos nem elég ahhoz, hogy partner legyél mindabban, amire szükségem van. Nem működik tovább, hogy éjjel magadhoz ölelsz, reggel pedig eltolod a kezemet. Ez így nem mehet tovább. Összetörted a bizalmam, többévnyi reménykedés után a végére értem ennek a nehéz időszaknak.

Az a rengeteg fájdalom, amit a kiszámíthatatlanságoddal okoztál, kioltotta belőlem a hitet és a reményt.

Fáj, hogy nekünk nem sikerült. Be akartam bizonyítani, hogy a mi kapcsolatunk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De nem tudok mit tenni, nem akarok kínlódni és megállás nélkül a kettőnk ügyén görcsölni. Döntenem kell, mert nem maradhatok együtt egy olyan emberrel, aki örökös bizonytalanságban tart. Akire szükségem van, az jobbá teszi az életemet, nem pedig kétségeket ébreszt a szerelemmel és önmagammal szemben is.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.