A Nagykarácsonyt Hollywood is irigyelheti – de mitől ilyen jó?

Talán nem túlzás, ha azt mondom, filmtörténeti pillanat részesei lehetünk, hiszen Tiszeker Dániel és alkotócsapata jóvoltából megszületett az első magyar ünnepi témájú vígjáték.

A Nagykarácsony már a bemutató napján kirobbanó sikert aratott, és húszezren nézték meg az első hétvégén. Ennek tiszteletére több karácsonyi témájú kérdést is feltettünk Lévai Balázsnak, a film egyik producerének. Nemcsak azért, hogy az olvasók megismerhessék ezt a szívmelengető új filmet, hanem azért is, hogy megalapozzuk vele az ünnepi hangulatot.

Műsorvezetőként és riporterként kezdted a pályafutásod, rendezőként pedig olyan filmek fűződnek a nevedhez, mint pl. a Pécsi szál és a Like A Child. A #Sohavégetnemérős szkeccsfilmben producerként vettél részt, és a Nagykarácsonyban is ebben a minőségedben ténykedsz. Milyen kihívásokkal jár ez a munkád?

15 évig dolgoztam a televízió világában, aztán szépen lassan elkezdtem átszivárogni a filmiparba. Alapvetően mindig is érdekelt, hogyan lehet magával ragadóan és hatásosan elmesélni egy történetet. Most úgy érzem, hogy a produceri szerepben tudom önmagam legjobb formáját hozni.

Szeretem a munkám sokszínűségét, főleg annak a kreatív részét: a forgatókönyvvel, a díszlettel, a zenével való foglalkozást, de az anyagi és adminisztrációs háttér megteremtése is izgalmas feladat. Egy mozifilmben több producer vesz részt, így a mi felelősségünk annak biztosítása, hogy mind anyagi, mind szakmai értelemben minden olajozottan működjön.

Milyen volt a közös munka Tiszeker Dániellel, akit napjaink egyik legtehetségesebb fiatal rendezőjének tartanak?

Danival 2016-ban dolgoztunk először együtt a #Sohavégetnemérős filmben, ami a Wellhello zenekar dalai köré épített különböző történeteket. Azt hiszem, mindkettőnk életében talán ez volt a legfontosabb szakmai találkozás, már a kezdetektől fogva megvolt köztünk a kémia. Nála mindig nyitott fülekre találok az ötleteimmel, és ami még nagyon fontos: hasonló a humorunk és a ritmusérzékünk.

FORRÁS: LÉVAI BALÁZS

Ez sokat számít az eredményesség tekintetében. A szabad, kreatív alkotói légkörben hiszünk, ezért tudunk ilyen jól együtt dolgozni. A Nagykarácsony mellett készítettünk közösen egy másik vígjátékot is Nyugati Nyaralás címmel, aminek jövő nyáron lesz a premierje.

Mindannyian tudjuk, hogy a „holiday rom-comok” nem túl bonyolultak, és az első pillanattól  kiszámítható a szirupos befejezés. Ebben a filmben dramaturgként is dolgoztál, mennyire volt nehéz a műfaji szabályokat és kliséket egy magyar történetre adaptálni?   

A romantikus vígjátékok esetében soha nem a történet az igazán érdekes. Az elmesélés módjának kell megérintenie és lebilincselnie a nézőt. A klisék is csak akkor működnek, ha képesek megtölteni élettel és humorral a karaktereket. Ebben különbözik minden film egymástól. Persze vannak olyan szabályok, amiket muszáj (és érdemes) követni, hiszen ezek adják a műfaji struktúrába való illeszkedést. A kérdésedre válaszolva: nekünk az volt a fő célunk, hogy készítsünk egy sikeres romkomot és mosolyt csaljunk az emberek arcára.

Úgy tűnik, elértétek ezt. Jó végre olyan remekművet látni a moziban, ami ennyire őszinte, és ami tényleg a miénk. Hogyan sikerült elérni, hogy mindenki magáénak érezze a Nagykarácsonyt?

A siker nagyon nagy százalékban a megfelelő szereplők kiválasztásán múlik. Ezzel kapcsolatban Daninak határozott elképzelései voltak, különösen a főszereplők személyét illetően. Osváth Gáborral, a film másik producerével együtt eleinte úgy gondoltuk, hogy ismertebb nevekkel jobban be lehet csalogatni a nézőket a moziba.

Ezért szerettünk volna igazi nagyágyúkat megnyerni a mellékszerepekre. Dani ugyanakkor maximálisan hitt Ötvös Andrásban és Zsigmond Emőkében, akikkel már korábban is dolgozott együtt. Ma már el kell ismernem: neki volt igaza! Mindketten csodálatos és kiemelkedő alakítást nyújtottak. Természetesen nagyon örülök annak, hogy a kemény munka meghozta a gyümölcsét, és egy szerethető mozi lett ebből.

Ez részben annak köszönhető, hogy igazi embereket szerettünk volna megmutatni a közönségnek. Itt van például Scherer Péter figurája, a simlis, ügyeskedő, ám mégis szerethető vásári eladó, aki mindannyiunk számára ismerős figura. Arnold, a főszereplő tűzoltó srác, lehetne bármelyikünk szomszédja, Hernádi Judit pedig olyan diszpécsert alakít, akiben felfedezhetjük a saját “tyúkanyó” kolléganőnket.

Továbbá az Esztert alakító Zsigmond Emőke sem az a tipikus elérhetetlen szépség, hanem egy természetes, jó értelemben vett hétköznapi jelenség. Ezekből is látható, hogy mi nem „képeslapfilmet” akartunk csinálni, hanem olyat, ami rólunk, nekünk szól.

Alig telt el néhány nap a bemutató óta, de már a fél ország erről beszél. Mit jelent számodra, hogy részese lehetsz ennek az élménynek?

Elmondhatatlan, leírhatatlan érzés, de tényleg! Kemény év áll mögöttünk, és minél inkább közeledett a premier napja, annál inkább uralkodott el rajtunk nem csekély izgatottság. Vajon tetszeni fog-e a nézőknek, vagy sem? Értékelik majd a poénokat? Milyen kritikákat kapunk? A fogadtatás azonban a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlta. Rendkívül jólesnek a pozitív visszajelzések, és azt hiszem, a többiek nevében is kijelenthetem, hogy ekkora sikerre nem számítottunk. De remekül viseljük.

Nyitókép: Facebook

Tovább olvasok