Ha nem kellesz valakinek, attól még nem vagy értéktelen!

Az elutasítás olyan, mint valami hatalmas erő, ami mesteri módon megtalálja a legsebezhetőbb pontot a szívben. Életem során többször átéltem, úgyhogy pontosan tudom, milyen fájdalmat tud okozni a reménytelen epekedés valaki szerelméért. 

Nálam a forgatókönyv szinte mindig ugyanaz. Idegesen és türelmetlenül nézegetem a telefon képernyőjét, hogy mikor jön már egy nyamvadt e-mail, SMS, Messenger-üzenet. Aztán egy ponton túl már képtelen vagyok tovább tipródni, és elkezdek vadul írni. Közben meg azzal győzködöm magam: mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb leégetem magam, de legalább tudni fogom, hányadán állunk egymással.

Ilyenkor általában nagy levegőt veszek, majd rábökök a KÜLDÉS gombra. Innen már nincs visszaút…Jönnek az idegőrlő percek, órák, napok – éppen mikor melyik. És a bizakodás. Minden egyes rezzenésre összeugrik a gyomrom, kimegy belőlem az erő, és úgy érzem, elájulok. Persze próbálom elfoglalni magam és nem gondolni rá, de minduntalan megjelenik előttem egy hatalmas óra: tik-tak, tik-tak.

Aztán a legváratlanabb pillanatban végre ott villog a válasz, amire vártam. „Most nincs időm egy kapcsolatra.” „Kedvellek, de nem bírom a kötöttséget.” „Tök jó fej vagy, de csak barátként tudlak elképzelni.” Vagy: „Sajnálom, még nem vagyok túl az exemen.” Ekkor minden remény szertefoszlik, és nem marad egyéb, mint a fájdalom, a harag és az önutálat.

Eddig neked is ismerős, igaz? Rohadt egy szituáció. Teljesen kitárulkozol a másik előtt, ezzel pedig leveted azt a szilárd védőpajzsot, ami mindaddig megóvta szívedet a csalódástól. Az elutasításban a legrosszabb nem maga a NEM, hanem a szégyenérzet, az összetört ego és a lelket felemésztő csalódás. Elmondhatatlanul bántó érzés, hogy nem vagy elég csinos, elég okos, elég érdekes valakinek.

FORRÁS: PEXELS

Sokáig én sem tudtam megfelelően kezelni az elutasítást. Folyton magamat hibáztattam a másik érzéseiért. Miért nem kellek neki? Mit csináltam rosszul? Tényleg ennyire ronda vagyok? Aztán a barátnőmnél kezembe akadt egy könyv, amiben Kait Warman párkapcsolati coach elmondja, hogyan változtassuk a fájdalmat céllá. Hogyan harcoljunk önmagunkért, ha kudarc ér bennünket.

Kézzelfogható példákon keresztül rengeteg tanácsot kaptam, amit igyekeztem beépíteni a gondolkodásomba. És sok mindent most másként látok. Soha többé nem fogom szerencsétlennek és gusztustalannak érezni magam amiatt, mert nem kellettem valakinek. Az elutasítás nem határoz meg engem.

Az elutasításra adott reakció az, ami számít.

Az, hogy mit tanulhatok belőle, és hogyan tudnám a fejlődés, a növekedés lehetőségeként használni. Hiszen mindez része annak a folyamatnak, ami elvezethet a potenciális társ felé. Egy olyan emberhez, aki méltó a bizalmamra és a szeretetemre.

Az olvasottaknak köszönhetően felhagytam az utálkozással, a sárdobálással, a másik fél hibáztatásával. Elfogadom, hogy ezekben a történetekben nincsenek jók és rosszak. Mindketten a boldogság után vágyunk, csak más-más útvonalat követünk.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok