A szeretet nem fáj, ugye?

A szeretet nem fáj, ugye?

A szerelem az egyik leggyönyörűbb dolog a világon. Megvan az az ereje, hogy különlegesebbnek és izgalmasabbnak lássuk a világot. Megbecsülést, hitet, magabiztosságot ad nekünk, ami által az önértékelésünk pozitív irányba változik. Megédesítheti  a napjainkat. De ugyanez a szerelem minden szépségével és fényességével együtt képes arra, hogy összetörje a szívünket. 

Ez történt velem. A legutóbbi kapcsolatomban úgy viselkedtem, mint egy ostoba, buta liba, aki összekeverte a mesét a valósággal, és fojtogató elvárásokból épített falakat a párja elé – nem törődve azzal, hogy megbántja-e vagy nem. 

Mérhetetlenül hosszú időbe került, míg rájöttem, semmilyen kapcsolat nem maradhat fenn, ha olyasvalakit szeretünk, aki csak a saját fejünkben létezik.  Avagy, akit a saját szabályaink szerint akarunk szeretni. A párom bizalmának elvesztése árán kellett megtanulnom, hogy a szerelem nem egy ragacsos, cukormázas, glamúros jelenség, ami csak úgy magában csillog. Sokkal inkább a szív intelligenciájához kapcsolódik: vagyis ahhoz, hogy kik vagyunk, és miként cselekszünk egy adott helyzetben – dacára a berögzült mintáinknak, védekezési mechanizmusainknak. 

Későn eszmélő típus vagyok, fel kellett nőnöm ahhoz, hogy a mostani kedvesemmel egymás társai vagyunk, ami annyit tesz, hogy elfogadjuk egymás céljait és vágyait. Tudunk hátralépni egyet, amikor a másiknak időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza élete történéseit. 

Például, ha mérges ránk a párunk, nem tetézzük a feszültséget azzal, hogy kioktatjuk arról, miért nincs joga bosszankodni, haragudni. Helyette értően meghallgatjuk, és olyan válaszokat próbálunk adni, amivel hozzájárulhatunk a felismeréseihez és a konfliktusrendezéshez. 

Tudom, ijesztő érzés „lecsupaszítva” látni a másikat, hallgatni, ahogy beszél a halálal kapcsolatos gondolatairól, az exeiről, a gyermekkori traumáiról. Ám ez éppúgy hozzátartozik a tudatos és felelősségteljes kapcsolathoz, mint a boldog pillanatok.

Nem reméltem, hogy sok magányos év után újra szerelmes leszek, de mégis megtörtént. Ez az állapot viszont már teljesen más, mint a korábbiak. Nincsenek illúziók, álarcok, gyermeteg képzelgések. Helyette vannak kemény, kihívásokkal teli leckék, bonyolult párbeszédek, pozitív és negatív érzelmek. 

Az számomra arról szól, hogy elfogadom a másik fél fájdalmát, múltját, poggyászát, bogarait és ezekkel együtt szeretem.