Hány hónap “járás” után mondasz igent a házasságra?

Aki kicsit is képben van a sztárvilág szerelmi ügyeiben, annak valószínűleg feltűnt, hogy a hírességek nem sokat teketóriáznak, ha eljegyzésről, esküvőről vagy babaprojektről van szó. Úgy tűnik, hogy a gyors kapcsolatok trendje a hétköznapi emberek életébe is begyűrűzött.

Egyre többen házasodnak össze viszonylag hamar, alig néhány hónap randizás után, és alapítanak családot. Persze az éremnek mindig két oldala van. A spektrum másik végén vannak azok, akik lassan, megfontoltan haladnak előre, fokozatosan megismerve az új partnert. A “milyen ütemben haladjunk, ami mindkettőnk számára megfelelő?” kétségtelenül nehéz kérdés, nem véletlen, hogy sokan küzdenek a “helyes” sebesség kisakkozásával.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni: ahogyan nem létezik tökéletes ember, éppen úgy nem létezik papírforma szerinti tempó a párkapcsolatok előrehaladásában. Arról nem beszélve, hogy mindenkinek más-más elképzelései, igényei, vágyai vannak. Erre én is csak a harmincas éveim végén jöttem rá, és iszonyúan sajnálom, hogy a felismerés nem előbb történt.

Akkor korábban tanulhattam volna belőle, és megspórolhattam volna magamnak néhány szívszakadást. Megannyi tapasztalattal a hátam mögött bátran ki merem jelenteni: a harmonikus és tartós párkapcsolat egyik legfontosabb előfeltétele, hogy őszintén tudjatok beszélni egymással, akármiről is legyen szó. Már  az elején érdemes tisztázni, mit szeretnétek a másiktól, és hogyan képzelitek el a jövőt.

Ne bagatellizáljátok el a kérdést. Bármilyen magasra csapnak fel a szenvedély lángjai, közös célok hiányában előre borítékolható a kudarc. Arra ugyanis nem lehet biztonságot nyújtó kapcsolódást építeni, hogy majd csak kikerekedik valami a történetből, majd lesz valahogy. Az a meglátásom – a legutóbbi szakításom tükrében -, hogy sok minden múlik azon, miként tudjuk szinkronizálni az életritmusunkat.

FORRÁS: UNSPLASH

A mi esetünkben a nehézségek elsősorban abból adódtak, hogy teljesen más sebességre voltunk kalibrálva. Én kb. egy Forma 1-es autó gyorsaságával száguldozok a mindennapokban. Igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a helyzetekből, így folyamatos mozgásban vagyok. Az exem pont az ellentétem. Ő olyan ráérősen, komótosan végzi a feladatait, sosem kapkod, és mindig megfontoltan cselekszik.

Azt hiszem, a megismerkedésünk elején ez tetszett benne a legjobban. Izgalmasnak találtam, hogy sok tekintetben teljesen máshogy működik, mint én. De óriásit tévedtem, mikor azt gondoltam, a szerelmünk simán átlendül ezen az aprócska különbözőségen. Hiszen hiába rajongtunk egymásért, nem sikerült összehangolódnunk, és másfél év múlva kifulladtunk.

Hozzánk hasonlóan valószínűleg sokan nincsenek tisztában azzal, mennyire erős konfliktusforrás lehet, ha a felek eltérő tempóban élik az életüket, ami nyilván kihat a gondolkodásukra és az érzelmeikre is. Itt jön képbe a tudatosság jelentősége. A  kellő önismerettel bíró emberek ugyanis fejlődni szeretnének, és arra törekednek, hogy még jobbá váljanak társuk mellett.

Ezért viszont kitartóan kell dolgozni. (Bevallom, én  mindennek a könnyebbik végét akartam megfogni.) Van még valami, ami felett nem szabad elsiklani. Türelem és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy felismerjétek, melyikőtök tempója dominál bizonyos tevékenységekben. És ahhoz is, hogy idővel képesek legyetek felvenni egymás ritmusát, ami nem megy egyik napról a másikra.

Általánosan érvényes aranyszabály nem létezik a haladási sebességgel kapcsolatban.

Bár sokszor lehetetlennek tűnik a közös nevező kialakítása, ha mindig tabuk nélkül, nyíltan kommunikáltok a bennetek lévő folyamatokról, együtt kialakíthattok egy olyan világot, amiben mindketten boldogok vagytok.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂