Te mit üzennél a 40 éves pánikoló énednek?

Azért ragadtam tollat, mert van néhány dolog, amit el szeretnék mondani neked, de nem olyan egyszerű elkezdeni. Ismerem jól a hiúságodat, a türelmetlenségedet, az érzékenységedet, a konokságodat és azt is, milyen fontos számodra az állandóság. 

Gyerekkorodban is nehezen alkalmazkodtál a változáshoz. Emlékszem, milyen sokszor reagáltál hisztivel és édesanyádnak kihívást jelentő magatartással azokra a helyzetekre, amik eltértek a megszokott kis rutinjaidtól. Segíteni akarok, kérlek, olvass figyelmesen a sértődés helyett.

Tudom, hogy kegyetlenül fáradt vagy. Látom rajtad, hogy eleged van a mindennapos mókuskerékből, az állandó stresszből, aminek a tested és a párkapcsolatod látja kárát. Mindig őszinte voltam hozzád, most sincs ez másként. Valószínűleg tőlem fogod először hallani, és lehet, nem fog jólesni, de nagy fordulópont előtt állsz. Kétségbeesetten keresel önmagadban valamit, amitől azt reméled, hogy majd visszahozza az elveszített éveket, a meg nem élt örömöket, a fiatalság hevét. Ne kutass tovább!

Állj meg itt, amikor ezeket a sorokat olvasod, és egy percig gondolj az eddig megtett utadra! A legszebb és legértékesebb pillanatok mindig rövid életűek, te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Csalódni fogsz, ha nem vered ki a fejedből ezeket a kamaszos vágyálmokat. Eljön az a pont, amikor fel kell nőnöd és túl kell lépned az illúziókon. Nem lesz könnyű, sőt, iszonyú nehéz lesz – ismerve téged és a világhoz való hozzáállásodat.

Rettegsz az öregedéstől, félsz szembesülni a változó részeiddel.

Pedig hétről hétre egyre több ráncot fogsz felfedezni az arcodon és másutt is. Különös érzés, amikor vizslatod magad a tükörben, azt keresve, aki egykor voltál, megértelek. Itt-ott előbújnak az ősz hajszálak, a szemeid körül apró szarkalábak jelzik az idő múlását. De ne sirasd az ifjúságodat, a szertelen erődet és szenvedélyed lázongó hevét, mert van okod, jogod az örömre! Hiszen sokkal nagyobb, merészebb és bátrabb élet vár, mint amit valaha is elképzeltél. Ehhez viszont arra van szükség, hogy megfogadd a tanácsaimat. És ne, ne rángasd most a vállad, inkább figyelj!

Először is: ne törődj a megkeseredett és savanyú károgókkal, akik meg akarják mondani, mit hogyan tegyél, vagy mit ne csinálj. Ne hallgass azokra, akik megkérdőjelezik a csáberődet, és azt mondják, örülj, ha ennyi idősen még kellesz valakinek. Azoknak a szavát vedd figyelembe, akik már végigmentek azon az úton, ami a mindennapok örömtelibb megéléséhez vezet. Mert a boldogság bizony nem korfüggő.

Másodszor – és tudom, komoly kihívás – tényleg el kell engedned azokat, akik nem inspirálnak, hanem rombolnak. Hidd el, az is a tisztelet és megbecsülés jele, ha képes vagy lezárni azt, ami egykor fontos volt.

A negyvenes éveidben fogod igazán megtapasztalni, hogy a legmélyebb és legigazibb kapcsolatokat azokkal lehet működtetni, akik osztoznak az alapértékeidben. Pont ettől válnak olyan széppé és élvezetessé a középkorúság évei, érted? Az érett szerelem boldogsága bárhol és bármikor rád találhat. Pironkodás nélkül szabadjára engedheted a kalandor énedet és kockáztathatod az ismertet az ismeretlenért. Új és gyönyörű barátságokat építhetsz, a régieket pedig felélesztheted.

Ne fékként, hanem lehetőségként tekints az életkorodra! Úgy, mint egy felbontatlan levélre, ami tele van izgalommal, varázslattal és titokkal.

Nyitókép: Unsplash