Próbálok kiszeretni belőled, de nem könnyíted meg…

Olyan vagy, mint egy bujdosó kísértet. Váratlan felbukkansz, jól rám ijesztesz, és valahányszor jelet adsz magadról, újabb lyukat ütsz a szívembe.

Pedig nekem erős szívem van, és végtelen szeretet lakozik benne, de ha tudnád, mekkora akaraterőbe és küzdelembe kerül, hogy ne dőljek be egyetlen szavadnak sem!

Hosszú éveket töltöttem azzal, hogy a lehető legmagasabb szinten kapcsolódtam hozzád, de most elfáradtam. Változásra vágyom, levegőre vágyom, fényre vágyom. Sok mindent máshogy láttam eddig, sötétben éltem, te pedig ügyesen kihasználtad a vakságomat. Valahányszor a menekülésért küzdöttem, mindig visszacsábítottál a manipulatív módszereiddel, hamis reményeket keltve.

Hülye lennék kibékülni veled, tudod miért? Mert ugyanazokat a problémákat fújnánk egymásnak, és mindig ugyanoda kerülnénk vissza. Kifogások, értelmetlen viták, felszínes ígérgetések. Az egyik pillanatban fogadkoznánk, hogy nem ismételjük meg a hibákat, aztán a következőben azt bizonygatnánk, mekkorát tévedtünk. Éjszakákon át sírnék, mert eltűnsz az életemből, és éppen akkor, amikor ismét jól érezném magam, sűrű bocsánatkérések közepette megjelennél. Én először dacos, diadalittas arccal odavágnám, hogy egyáltalán nincs szükségem rád, aztán elgyengülnék a küzdelemben, és a karjaidba omlanék. Nem drágám, nem játsszuk le megint ezt a forgatókönyvet.

Kép forrása: Unsplash

Egyszer túlláthatnál a saját önzőségeden. Szerinted milyen érzés toporogni ebben a folytonos csiki-csuki játékban? Belegondoltál már abba, hogy egy magamfajta, negyvenes nőnek mit jelent a hit, a remény?

Ahhoz tökéletesen értesz, hogy megnyerd a másikat, hiszen mindig azt suttogod, amit ő hallani szeretne, hogy aztán az örökös bizonytalanságba vidd. Könnyű dolgod van, mert rengetegszer gondolok rád, szeretlek is, nem tagadom.

De nem fogod még egyszer összetörni a szívemet. Az én döntésem, hogy kijelölöm-e azokat a határokat, amiken már nem tudsz átlépni. Tudom, hogy a magad önző módján szeretsz, de ez nem elég ahhoz, hogy olyan társ legyél, akire szükségem van. Most először érzem úgy, hogy kész vagyok hátrahagyni azt a szerelmet, ami megtört.

Neked pedig el kell engedned, ezúttal végleg. Nem akarom, hogy több üzenet érkezzen éjjel a telefonomra, nem szeretném, ha agyonlájkolnád a fotóimat, és kérlek, ne küldj virágot a munkahelyemre. Azt pedig főleg ne mondd, hogy szeretsz, csak azért, mert félsz, hogy továbblépek.  Borzasztóan nehéz, de el kell fogadnod, hogy nem vagyunk jók együtt, hiába is erőlködünk.

Nyitókép: Unsplash