Nem vagyok elég jó nő, hogy valaki randizzon velem?

Tudom, milyen érzés, ha nem jön össze a várva várt randi. Tudom, milyen érzés a telefon kijelzőjét bámulni abban a reményben, hogy talán ma megcsörren. Tudom, milyen érzés, amikor a potenciális jelölt nem hív vissza, aztán néhány nap múlva váratlanul megjelenik az üzenőfaladon egy másik nővel ölelkezve…

A netes ismerkedés nem nekem lett kitalálva

Valahogy soha nem éreztem úgy, hogy aki vagyok, az bárkinek is elég lenne. Talán pont emiatt meg voltam győződve arról, hogy a tonnányi bombanő mellett labdába sem rúghatok. Próbálkoztam, reménykedtem, de féltem is. Az idő múlásával viszont erősödött bennem a kétség: megtörténhet-e valaha, hogy egy kedves, intelligens és vonzó pasinak pont tőlem dobban meg a szíve? Aztán persze egyre inkább megviseltek a kudarcok. Olyankor mindig azzal kínoztam a lelkemet, hogy ronda és gusztustalan vagyok. És ahelyett, hogy a csalódásokból előnyt kovácsoltam volna, lefagyva, megsemmisülve, szégyenkezve begubóztam. Mint egy hatalmas hernyó, akiből soha nem lesz pillangó.

Most már tisztán látok

Hamarabb kellett volna kilépnem a komfortzónámból, eldobnom a rossz mintákat és abbahagynom az elutasítás okozta önmarcangolást. Azt hiszem, a legnehezebb feladat annak megértése volt, hogy hosszú folyamat a megfelelési kényszer, a folyamatos összehasonlítgatás kiirtása a pszichémből. A másokhoz való méricskélés szabotálta a szerelmi életemet, hiszen megakadályozott abban, hogy olyan élményekben legyen részem, amelyekre igazán vágytam. Ez a körforgás szorosan összefügg a mélyen gyökerező perfekcionizmusommal. Az agyam egyfolytában a következő monológot kántálta: „Ha nem vagyok tökéletes, senki sem fog szeretni.” És mivel a tökéletesség elérhetetlen, elhittem, hogy akármit csinálok, egy darab sz*r maradok.

Kép forrása: Midjourney

Furcsa leírni, de ez is egy romboló függőség, amitől tényleg nehéz megszabadulni. Nekem sem sikerült volna szakember segítsége nélkül. A közös munkának köszönhetően azonban lassanként megerősödött az énképem, és elengedtem a visszautasítások generálta szorongásaimat. Amikor felszabadultam a nyomás alól, akkor értettem meg igazán, hogy addig milyen vakvágányon haladtak a dolgaim.

Ha hozzám hasonló cipőben jársz, azt tanácsolom, vess véget a szükségtelen önmarcangolásnak.  

Ne hagyd, hogy a körülmények megkeményítsék a szívedet, és elhomályosítsák a fényedet! Ne engedd, hogy a múltban meghiúsult remények visszatartsanak a bátor lépésektől! Ne bélyegezd magad lúzernek, nyomorultnak, csúnyának vagy szerencsétlennek csak azért, mert valakinek nem tetszettél!

Tanulj meg inkább egyensúlyozni! Egy balul elsült ismerkedési kísérlet, találka után adj teret a csalódás érzéseinek, miközben gyakorlod a pozitív önbeszédet. Ne feledd: ezek a szituációk nem határoznak meg téged, sem a szerethetőségedet. Te is megérdemled azt a szerelmet, ami felemel, erősít, bátorít és tanít. Éppúgy, mint bárki más.

Nyitókép: Midjourney