Szingliként töltöm a szentestét és élvezem!

Karácsony előtt egy nappal a pánikoló vásárlók forgatagában hirtelen bevillant: közel öt év óta ez lesz az első karácsonyom szingli nőként. November végén mondták ki a válásunkat, és augusztusban lettem negyven éves. 

Az idei év számomra rengeteg tanulnivalót hozott, és elsősorban az elengedésről, a továbblépésről és önmagam újradefiniálásáról szól.

A férjemmel (bocsánat, exférjemmel) való utolsó találkozás szívszorító, mégis felszabadító élmény volt. Mindketten tudtuk, hogy valami végleg lezárult az életünkben. Mint ahogyan mindketten tudtuk azt is, hogy egyáltalán nem szégyen kijelenteni: itt a vége. A házasságunk egy kalandokkal teli élményutazásként indult, de az utolsó években szépen, csendben elhidegültünk egymástól, gyermeket sem szerettünk volna vállalni. Ezért döntöttünk úgy, hogy külön utakon folytatjuk tovább. Nehéz időszak áll mögöttem, de igyekszem előre tekinteni, és minden erőmmel azon vagyok, hogy helyrebillentsem a lelki egyensúlyomat.

Tegnap délután, miközben a kávémat kavargattam a bevásárlóközpont bisztrójában, azon mosolyogtam magamban, hogy nemsokára kibontom a kedvenc tonhalkonzervemet. Kenyeret pirítok mellé, és jólesően elmajszolom a kanapén. Aztán előveszek egy könyvet vagy végignézek egy sorozatot, és határtalanul boldog leszek. Alig merem kimondani, de jó érzés már itt tartani.

Néhány hónapja ugyanis még szorongtam és féltem. Leginkább attól, hogy egyedül kell töltenem a karácsonyt és elhatalmasodik rajtam a magány kínzó érzése. Kérdések tucatjai zakatoltak a fejemben. Ki segít befaragni a fát a talpba? Ki pucolja meg és filézi ki a halat? Hogyan varázsolom ünnepivé ezeket a napokat? Lesz egyáltalán valaki, aki bekopog az ajtómon? (A szüleim sajnos már meghaltak, a húgommal pedig sosem volt jó a kapcsolatom.)

Aztán véletlenül szembejött velem egy cikk a válások hátterében húzódó tudományos okokról. Ebből kiderült, hogy a válóperek nagy százalékát ebben az időszakban indítják, tehát valójában ez a szakítások főszezonja. Egy brit felmérés szerint minden ötödik házaspár fontolgatja a különköltözést, ám az ünnepi időszak végére halasztják ennek bejelentését, hogy elkerüljék a családi drámákat.

A számok mögött az állhat, hogy sokak számára az új év új kezdetet, új reményt jelent, egyben lehetőséget jelent arra, hogy kilépjenek a rossz kapcsolatból. Azt hiszem, mi is ezt éreztük a férjemmel, hogy muszáj pontot tennünk a küzdelmeink végére.

Forrás: Unsplash

Most itt állok a feldíszített fa előtt, és tele vagyok reménnyel. Úgy döntöttem, hogy kesergés helyett a pozitív dolgokra koncentrálok és arra, hogy feltöltsem a lelkemet csupa jó érzéssel. A környezetemben több olyan ember van, akiknek nincs érdemi mondanivalójuk, csak a siránkozás, a panaszkodás. A karácsonyi időszak remek lehetőség arra, hogy kiiktassam őket az életemből – én nem leszek olyan, mint ők.

Enikő történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂