Ha egy nőért harcolni kell, akkor nem érdemes érte küzdeni…

A férfi, ha te kellesz, tűzön-vízen át harcol érted! Mi van??? Ez a mondat volt az, amit kiírtam magamnak a jegyzettömbömbe, amikor szembejött velem egy cikkben a napokban.

Na nem azért, mintha annyira tetszett volna, hanem azért, mert a bennem lévő meglehetősen érzékeny műszer biztosítékát kiverte. Elgondolkodtam… Ugyan hogyan kell harcolni egy nőért? Egyáltalán hogy kell harcolni bárkiért? Kivel harcolj? A jelenlegi pároddal? Már ugrik a dolog, mert egy igazi férfi, amint megtudja, hogy neked van férjed, párod, pasid, megköszöni szépen az ismerkedést, és továbbáll.

Ha nagy a kémia közöttetek, akkor választás elé állít, valamint közli, hogy amíg neked van valakid, addig semmi dolgotok egymással, majd elcsattog a lovagi páncéljában, és elvágtázik a lován a naplementébe. Szerintem az igazi férfi nem vesz részt a kettős játszmában, bír a farkával, és odébb áll. Persze, lehet, hogy szívesen látna egy lövésre az ágyában, és eljátszik a pajzán gondolattal, hogy mi lenne ha… De nem teszi.

Az is lehet, hogy a férfiúi összetartás miatt, de mindenképpen nemet mond. Mert a pasik között még talán működik a betyárbecsület. A “nem” szócskával kellene ölre mennie? Ahhoz ajánlom az értelmező kéziszótárat, mely egyetlen pillanat alatt fegyverletételre presszionálná.

Egy férfi (és igazi férfiról beszélek) a mellett, hogy megadja neked a kellő tiszteletet, tartással rendelkezik. Mert nem csak nekünk nőknek kell szajkózni, hogy legyen tartásunk, a férfiakra ez ugyanúgy vonatkozik. És ha már birtokában van annak a bizonyos tartásnak, akkor érti, ha visszautasításban van része. Ha esetleg ez ezidáig nem lett volna neki, igyekszik mihamarabb beszerezni némi önismerettel és egészséges etikára való hajlandósággal.

FORRÁS: UNSPLASH

Az igazi férfi nem mászik vissza az ablakon, ha kiteszed az ajtón, mert van benne tartás. Nem szobrozik a házad előtt, nem alszik a küszöbödön, és nem ordítja a szomszéd ház tetejéről mint valami elcseszett trubadúr, hogy nélküled élni sem tud! A fent felsoroltakon kívül, nem vesz részt csikicsuki játszmákban.

Nem oson suttyomban a szekrénybe, ha a hites urad hazatér, és nem mászik ki természetes bőrszerkóban az ablakon, és lógatja a gravitációnak nem örülő koronaékszereit a fagyos aszfalt irányába. El sem jut odáig. Kivel harcolhatna még? Kivel kellene megküzdenie? Veled? Veled, aki a harc tétje? És ha veled kell megharcolnia a kegyeidért, az hova vezetne?

Netán arra hivatkozna, hogy “érzi rajtad”, hogy ezt te is akarod?

Miféle szeretetkoldusnak nézne téged, akinek ha megtalálja a gyenge pontját, és rést ütve rajta Waterloot játszik a szívedben, és elfoglalja a helyet? Szóval, kivel is kell harcolnia annak a férfinak? Harcolni erős nővel lehet, de vele meg nem érdemes. Mert az tartja magát a határaihoz, és nem engedi, hogy a demarkációs vonalát bárki átlépje, egyetlen centivel sem teheti beljebb a cipőjét.

Erőkifejtés nélküli kézmozdulattal viszi padlóra a talpig csatára felfegyverzett pasast, ha nem akar közeli kapcsolatba kerülni vele. Egy igazán egyenes párkapcsolat nem kezdődhet csatával. Úgy gondolom, inkább békével, közös igennel, harc nélkül. És ha szerencséjük van, egy életen át zárva lesz a fegyverszoba ajtaja.

Nyitókép: Unsplash