40 évesen már ki mersz lépni egy méltatlan kapcsolatból
Az a jó abban, ha az ember középkorú lesz, hogy már elég sok tapasztalata van az élet minden területén. Így nem ragad bele olyan méltatlan helyzetekbe, amibe huszonévesen még nagy eséllyel igen.
Valójában mindig pontosan tudjuk, melyik az a kapcsolat vagy munka, aminek már nincs jövője, ami nem okoz nekünk örömet. De fiatalon kevésbé merünk ezekből kilépni. Hiányzik a rutin, a kellő magabiztosság, a “találok én ennél jobbat is” bizonyossága.
40 felett több lesz az önbizalmad
Szerencsére ez általában megvan, mire betöltöd a negyvenet. Bár ez nem kortól függ persze, hanem önismerettől. De ahogy öregszel és egyre több helyzetet élsz át, úgy egyre jobban megismered magad. Persze ehhez kell pár pofon és kudarc, de a sikert sosem adják ingyen. Nagy előny ebben a korban, hogy az ember már ki mer lépni a rossz helyzetekből. Hogy azt tudja mondani egy párkapcsolatban, hogy az alapvető igényeim nem teljesülnek, és ez így nekem nem éri meg, inkább leszek egyedül, de nem maradok benne.
Vagy ha egy munkahelyen olyan stílusban beszélnek vele (legyen szó akármilyen felsővezetőről), hogy azt tudja mondani: én ennél többet érek, és ezt nem hagyom, inkább elmegyek. Ha az eddigi munkám, eredményeim nem érnek annyit, hogy meg akarjanak tartani vagy legalább emberszámba vegyenek beosztottként is, akkor nincs értelme maradnom.
Minek olyan helyen maradni, ahonnan nem hiányzol?
Dolgoztam olyan helyen, ahol hónapokig gondolkodtam, felmondjak-e – majd amikor megtettem (még mindig tele kétségekkel), egy szóval sem akart visszatartani az akkori főnököm. Na akkor lettem teljesen biztos benne, hogy igen, ez volt a helyes lépés. Mert ha közel 8 év alatt szerinte nem tettem le annyit az asztalra, hogy legalább megpróbáljon maradásra bírni, akkor én itt nem kellek – de kelleni fogok máshol. Szerencsére az idő engem igazolt, találtam sokkal jobb munkahelyet, ahol sokkal jobban megbecsültek.
Kép forrása: Unsplash
Hasonlóak a párkapcsolatok is: ha az alapvető igényeid hosszú időn keresztül nem teljesülnek, vagy a másik irányít, lenéz, bánt (tettekkel vagy szavakkal), akkor ott nem leszel boldog sosem. Kitarthatsz a végsőkig, de sok értelme nincs. Hidd el, boldogabb leszel egyedül, és akkor lesz esélyed egy jobb kapcsolatot találni. Amíg viszont valaki ural a negatív hatásával, addig nem.
Honnan tudhatod, hogy menj vagy maradj?
Ezt sokszor nem egyszerű eldönteni. De a legjobban akkor jársz, ha arra figyelsz, mint érzel legbelül: tudsz még hinni abban, hogy változhat a helyzet? Van egyáltalán ráhatásod a dolgokra, vagy másokon múlik a változás? Ha a válaszod erre a két kérdésre nem, akkor jobban jársz, ha emelt fővel lépsz ki a dologból, mielőtt még rosszabbra fordul a helyzet. Mert hidd el, semmi sem ér annyit, hogy feladd a legbelső igényeidet vagy az önbecsülésedet.
Nyitókép: Unsplash
