5 ok, amiért sikítófrászt kapok a home office-tól
Bár vannak cégek, ahol már évek óta természetes dolog a home office, sok helyen még mindig nem biztosítják ezt a dolgozóknak. Tavasszal azonban sokak álma vált valóra: végre lehet otthonról dolgozni!
Én voltam talán az egyetlen az ismeretségi körömben, aki nem örült ennek. Mert bizony van, akinek nem való az otthoni munka, és én pont ilyen vagyok. Miért? Mutatom.
1. Melegítőben egész nap
Bár ismerek olyat, aki úgy dolgozik otthonról, hogy minden reggel szépen felöltözik, mintha rendesen bejárna egy irodába, de a többség szerintem nem tartozik ezek közé.
Pár hét home office után már majd megőrültem az otthoni ruháimtól (bárhogy variáltam őket). És másra sem vágytam, csak hogy kimozdulhassak valahová, ahová van értelme normálisan felöltözni.
2. Összefolyik a munka és a magánélet
A home office legnagyobb hátránya szerintem, hogy nincs külön ideje a munkának és a magánéletnek. Se eleje, se vége: lehet, hogy a reggeli kávémat sincs idő meginni, mert jön pár sürgős dolog. Vagy vacsora közben jön a legjobb ötlet, és előkapom a laptopot, nehogy elszálljon az ihlet.
Engem ez stresszel, mert szeretem azt az érzést, hogy rákészülök, bemegyek valahová, ahol a munkáé a főszerep, aztán egy ponton szépen abbahagyom. Elmegyek, és utána nem gondolok a feladatokra másnap reggelig – vagy ha mégis, úgysem tudok nekilátni.
Ráadásul szeretem azt az érzést, amikor hazaérek és tudom, ezzel eljött a pihenés ideje. Ez otthoni munkavégzés esetén nincs meg.
3. Hiányoznak az emberek
Szeretek bemenni dolgozni, mert ott vannak a kollégáim, akiket kedvelek. Otthon egyedül vagyok, nem kapok személyes visszajelzéseket, nincsenek apró, munkát megszakító párbeszédek, amik egy kicsit feldobják az embert.
Pedig nekem fontos, hogy egy ismerős és általam kedvelt közegben lehessek egész nap. A hangulatomra és a munkámra is jótékony hatással van.
4. Szeretnék kimozdulni!
Persze, tudom: el lehet menni sétálni, de lássuk be, ha nem muszáj, sokan nem mozdulunk ki. És bizony egész sok idő tud eltelni, mire az ember rájön, hogy ki sem dugta az orrát a lakásból napok óta.
Nekem segít, hogy minden reggel be kell menni a munkahelyemre – legalább tutira nem fordul elő, hogy egész nap körülbelül 20 lépést teszek, azt is mondjuk, csak telefonálás közben fel-alá járkálva.
5. Nehezebb fókuszálni
Persze a munkahelyen is vannak figyelemelterelő tényezők, például, ha beugranak a kollégák valamit elmesélni, vagy a mosdóba menet megállít valaki és hosszas mesélésbe kezd.
De én otthon dolgozva folyton arra gondolok: be kellene tenni egy mosást, főzni is jó lenne valamit – és úristen, hogy néz ki az ablak most, hogy rásüt a nap…
Nehéz a munkára koncentrálni, mert otthon is mindig lenne mit csinálni. Arról már nem is beszélek, hogy a tévé is folyton kacsintgat rám, hogy tartsak egy kis szünetet – elvégre megérdemlem!
Azt pedig végképp nem is említem, mennyire nehéz fókuszálni annak, aki körül egy (vagy több) kisgyerek sertepertél a lakásban, és csak arra vár, hogy a szülei vele is foglalkozzanak. A kicsik még nem igazán értik azt, hogy anya itt van ugyan, de dolgoznia kell, nem ér rá játszani…
Annyi biztos, hogy az otthoni munkához nagy akaraterőre van szükség. Van, akinek ez megy, de akad, akinek igenis szükségesek a keretek, a “kényszerítő tényezők”. Elvégre nem vagyunk egyformák.
